Anders Behring Breivik 2011-ben Utoya szigetén kivégzett 77 táborozó fiatalt, de még előtte Oslóban is felrobbantott egy bombát, amivel akkor nyolc embert ölt meg. Most azért perel, mert különlegesen felszerelt magánzárkájában megsértik emberi méltóságát. Háromszobás luxus cellában él, külön játék- és fitnesz helyiséggel, de mégis emberi jogaira hivatkozva kifogásolja, hogy hideg kávét tesznek elé, a reggeli kenyeréhez vajat kér, és testápolókat, amelyek nélkül a bőre egészen kiszárad. Joga volna a magán- és családi élethez is (!), amelyben a börtön akadályozza. Ja, és gyakran megbilincselik! – mondta, miután hitleri karlendítéssel üdvözölte a tárgyalás közönségét.
Nem vagyok sem a halálos ítéletek, sem az újrakezdés lehetőségét kizáró büntetések híve, de szerintem - és a társadalom többségének véleménye szerint is - a Breivikhez hasonló nememberek olyan büntetést érdemelnének, olyan körülmények között kellene letölteniük a rájuk kiszabott börtönéveket, hogy azt is megbánják, hogy egyáltalán megszülettek. És talán sokan azt is elfogadnák, ha a legelvetemültebb bűnözőket nemcsak a közügyek gyakorlása, hanem az emberi bánásmód bizonyos normái alól is „felmenthetné” a bíró.
A norvég ítélet szerint „az emberi bánásmódhoz való jog a demokratikus berendezkedésű társadalom alapvető értékei közé tartozik”, és ez alól egy dúvad sem kivétel, ezért az állam ellen ítélt. Ha a liberális demokrácia szellemében még a luxuszárka rabjának javára is lehet a Európában dönteni, akkor sokak szerint igaza lehet Orbán Viktornak, amikor tűzzel vassal harcol a maga alkotta illiberalizmusért.
