Az, hogy mi dúlja fel szerda óta a jobbikos Novák Előd lelkét, tudjuk. Ő maga mondta el, miután híre futott, hogy Vona Gábor pártelnök őt és három túl radikálisnak tartott társát kiparancsolta az elnökségből. Túl azon, hogy demokratikus versenyt számon kérve ("nem helyes érvek helyett erőből lezárni a konstruktív vitákat, Vona az egész pártot nem formálhatja a maga képére, nem távolíthatja el a másként gondolkozókat, egy alulról építkező mozgalom esetében nem lehet kikerülni a tagság előtti megmérettetést"), újraindul a tisztségért. Rettentő mód elkeseredett. Meglepetésszerű válópert emleget, leforrázva érzi magát, mert nemcsak róluk van szó, hanem a nemzeti radikalizmus jövőjéről, amely nem válhat Fidesz kettővé.
Azt, hogy mi jár Vona Gábor pártelnök fejében, nagyjából elég régóta tudjuk. Láttuk a cukiságkampányt, olvastuk, hogy a Jobbiknak középre kell húznia, mert csak úgy tud kormányra kerülni, ha a nemzeti radikalizmusa nem emel gátat a potenciális szavazók és a Jobbik közé. Ugyanakkor újra és újra híre kel annak, hogy a Fidesszel a G-napon szakító Simicska Orbánt buktató ellenerőt építene fel belőle 2018-ra, s egy új párt létrehozásának lehetetlenségét beismerve, a Jobbikot pénzelné. Már ha az lecsiszolná saját jobb szélét, mert minden más adott, legfőképp az érintetlensége a hatalomban. Ezt a teóriát aztán minden erővel sulykolja a Fidesz is, nem csak a meglehetősen homályos és rétestésztaként nyújtott KGBéla üggyel, hanem a guruló orosz rubelekkel is, amit soha, senki nem bizonyított, s csak válaszként szolgálnak a kormányfőnek, amikor a baloldali-liberális tévénézők enyhe arcpírral gyanútlanul összecsapják a tenyerüket Vona Gábor kérdése hallatán: van-e önnek strómanja, miniszterelnök úr? A baloldal nem kérdez így.
Novák Előd nem tudja, hogy nem történik semmi különös, csak az, ami minden rendes nemzeti radikális párttal történik Hitler SA-ja után szabadon: ha meg akarja ismételni Orbán Viktor parlamentáris puccsát, és legitim demokratikus választásokon akar parlamenti többséggel kormányra jutni, akkor nem elég a Betyársereget maga mögött tudnia, hanem el kell zavarnia a remélt választói sokaságot zavaró címzetes betyárokat. Úgy kell látszódnia - s e látszatot csak erősítené, ha szakad a párt -, mintha beljebb húzódna a szélekről, ahol viszont már túl sokan vannak, vagy látszanak lenni. Beljebb, középre, amely már csak az elemzők - meg Orbán Viktoron kívül, a többi pártelnök - fejében létezik. Mert Orbán pontosan tudja, ilyen közép nincs. Egyetlen közép az egész nemzet, amely ha így haladunk választhat majd a lejárt Fidesz és a Fidesz 2 között.
Szegény Novák meg emlékezhetne a permanens radikális nemzetiszocialista forradalmat hirdető Ernst Röhm sorsára, a hosszú kések éjszakájára, amely után a német polgárság békésen hajtotta esténként párnára a fejét, mert álmát egy államférfi őrizte rendületlenül. És még csak 1934-et írtak.
Mi ehhez képest egy meglepetésszerű válóper?
