Örökrangadó?

Nem hittem a szememnek, amikor a kamera végigpásztázta a Groupama-stadion nézőterét a Fradi-MTK meccs kezdete előtt. Üres szektorok, itt-ott unatkozó arcok. Ez volt az örökrangadó körítése. Eszembe jutott, hogy nem is oly rég Csepelen, harmadosztályú mérkőzésen tízezernél többen buzdították a zöld-fehérek fiókcsapatát. Kik a felelősei annak, hogy az örökrangadó nézőszáma a klub megcsúfolását jelentik? Tudják ezek a politikusból faragott klubelnökök, mit jelentett régen az örökrangadó? Mit rejt a Fradi-szív? Dehogy tudják! Uralkodnak, s észre sem veszik, hogy a szemétdombon kukorékolnak. Valaha egy örökrangadó a Népstadionban tízezreket vonzott. Egy emlék a régi Üllői úti pályán rendezett rangadóról.

Apám, akitől zöld-fehér szívemet örököltem, akkoriban a Kereszténydemokrata Párt (KDP) országgyűlési képviselője volt (ez a párt valóban keresztény értékeket képviselt, nem hajbókoló jánosok alkották) a korzóra váltotta ülőhelyünket, szemben a legendás B-középpel, melynek vezérszurkolója a szíve fölötti zsebéből húzta elő a kis Fradi-zászlót, s jelt adott a többieknek, hogy buzdítsák a csapatot. Zengett-zúgott a tömeg, amikor útjára indult a labda. Az első gólt Rudas lőtte 11-esből. Felugrottam a helyemről, égnek emeltem a karomat a boldogságtól. Körülöttünk mindenki ülve maradt, derűsen szemléltek. A korzón az MTK-sok álltak… Nekik több okuk lett volna ugrándozni, csapatuk 4-2-re verte a Fradit. Sok örökrangadót láttam. Egy remek kék-fehér csapatot, amelyet a névváltozások sem érintették, hiszen minden idők egyik legnagyobb magyar edzője, Bukovi Márton vezényelte, mindig visszafogottan, elegánsan. Ma is emlékszem, milyen remek együttest formált (Gellér – Kovács II., Börzsei, Lantos – Kovács I., Zakariás – Sándor, Hidegkuti, Palotás, Szolnok, Molnár.)

Ugyanolyan okosan, elegánsan játszottak, amilyen a mesterük, Marci bácsi volt. Iszonyú verések emlékét őrzöm, ritkán győzelmekét. De ott voltunk és ordítva buzdítottuk kedvenc csapatunkat. Szép volt, még ha zsákban vittük is haza a kapott gólokat. A politika nyomása sem változtatott semmit. Mára az MTK szurkolói alighanem más országokban keresik a kenyerüket. De hová lettek az igazi fradisták? Mintha kisöpörték volna őket, csak emlékeimben élnek, vagy talán a visszatérést várják? De mit kezdenének ezekkel a sótlan, unalmas meccsekkel? És mit a handabandázó klubvezetőkkel, a többségében siralmas „tehetségekkel” és az öntudattól duzzadó MLSZ-szel?