A rendszerváltás óta a tizenegyedik parlamenti választást rendezik meg vasárnap Szerbiában, a Milosevic bukását követő 2000. évi demokratikus fordulat után ez az ötödik voksolás. Ugyanakkor valamivel kevesebb mint négy év alatt ez lesz a harmadik parlamenti választás Szerbiában, az utóbbi időben sorozatban előrehozott választásokat rendeztek a balkáni országban.
Ezúttal nem politikai válság, instabilitás miatt került erre sor. Aleksandar Vucic miniszterelnök, saját indoklása szerint, azért írta ki az esedékes időpontnál két évvel két évvel korábbra a választásokat, hogy új mandátumot nyerjen arra, hogy tovább vezethesse Szerbiát az Európai Uniós tagság felé. Az ország ugyanis tavaly kezdte el a csatlakozási tárgyalásokat, de a fejezetek megnyitására késve került sor. Ellenfelei azonban inkább úgy gondolják, népszerűsége tetőfokán akarja bebiztosítani magát a fiatal kormányfő, hiszen a csatlakozás több fájdalma intézkedést is megkövetel, ami két év múlva akár nehéz helyzetbe is hozhatná Vucicot és kormányzó pártját, a Szerb Haladó Pártot (SNS). Így biztosan nyer két plusz évet, merthogy pillanatnyilag nem is az a kérdés Szerbiában, melyik párt nyeri a parlamenti választást, hanem sokkal inkább az, mekkora fölénnyel. Az SNS-nek nincs igazi vetélytársa az országban, s a Faktor Plus közvéleménykutató intézet szerint ötven százalék feletti a népszerűsége. Mindezek alapján meglepő Aleksandar Vucic miniszterelnöknek, az SNS elnökének az a kijelentése, amely szerint „sosem álltak ilyen közel a vereséghez, mint most”. Ez nyilvánvalóan a mozgósítás eszköze a kormányfő részéről. Vélhetően nem is a saját szavazóit, hanem a bizonytalanokat kívánta megszólítani meg ezzel.
E kommunikáció mögött elsősorban az áll, hogy a párt koalíciós partner is kormányzó többséghez jusson, s így – amint erre a haladók több politikusa is hangoztatta – zavartalanul folytathassák a reformokat. Vucic remek kommunikátor, s képes elhitetni a választókkal, hogy ezen a választáson múlik minden. Abban is megnyilvánul ez, hogy uralja a médiát. A kormányfő szinte minden fellépését élőben közvetíti a média, mondhatni a csapból is ő folyik.
A voksolás megszervezése nem volt éppenséggel gördülékeny. Rengeteg választási lista jött létre, nyilvánvalóan busás állami támogatást remélve. Csakhogy a jelöltlistákon egy sor hamis aláírást találtak. Soha nem volt példa arra, hogy ennyi szerbiai párt vallja kisebbséginek magát, mivel az alkotmány szerint e politikai erőknek nem kell átlépniük az öt százalékos parlamenti küszöböt ahhoz, hogy bekerüljenek a törvényhozásba. Felbukkant például több orosz kisebbséget képviselő párt is. Akadt olyan szerb tömörülés, amelynek vezetője állítólagos magyar gyökereire hivatkozva nevezte magyarnak magát. Arra egyébként már korábban is volt példa, hogy fizetett személyek gyűjtöttek aláírásokat a pártok számára, ebben nincs semmi új, az azonban, hogy hamisították a választók támogatói aláírását, nyilvánvaló bűncselekmény. A köztársasági választási bizottság végül a harminc választási listából mindössze húszat hitelesített. Csakhogy még ez sem mond el mindent a helyzetről, hiszen ugyanez a bizottság később elismerte: hitelesítette ugyan az egyébként teljesen jelentéktelen jelentőségű Republikánus Párt listáját, utóbb azonban majdnem száz hamis aláírást talált ezen.
Ezek persze – fogalmazzunk így - formai okok, s ezek az esetek is azt mutatják, hogy jóllehet Szerbia a kontinens legszegényebb államai közé tartozik, de az országban még mindig jól meg lehet élni a politikából. Olyan feltételezések is napvilágot láttak, amelyek szerint valójában az ellenzéket akarják gyengíteni a nagy politikai választékkal. Hogy miért szükséges ez? Talán azért, hogy a haladók önmagukban jussanak kétharmados többséghez. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez csak pletyka, vagy összeesküvés elmélet.
A kampány finisében a kormány pártjai is elhatárolódtak egymástól. Aleksandar Vucic miniszterelnök például úgy fogalmazott, sosem bízott a koalíciós partner, a szerb szocialisták elnöke, Ivica Dacic külügyminiszter, volt kormányfő lojalitásában, s csak azért döntött két éve a koalíciós kormányzás mellett, mert Szerbia jövőjét tartotta szem előtt. Maga a szerb diplomácia vezetője nem vette fel a kesztyűt, hanem a Blicnek adott interjújában elmondta, jobb partner, mint bármely más párt lenne. Hozzátette, nem beszéltek Vucictyal arról, folytatják-e az együttműködést a voksolás után.
A kampány a botrányok és üzengetések ellenére nem volt túl mozgalmas. A politikusok, pártok egymással voltak elfoglalva, a programokról alig esett szó az eltelt néhány hét folyamán. Pedig nem ártana átfogó gazdasági programot elindítani, vagy a választókat legalább arról értesíteni, számíthatnak-e új munkahelyekre a következő négyéves ciklusban, vagy sem.
A voksolás harmadik helyére futhat be a Szerb Radikális Párt (SRS) a voksok körülbelül nyolc százalékával. Ez négyszer annyi voksot vetít előre, mint a 2014-es voksolás alkalmával, amikor mindössze két százalék jutott a pártra. A „csodálatos feltámadásban” nagy szerepe volt a radikálisok vezérének, Vojislav Seseljnek, akit 2014 őszén engedtek ki a hágai Nemzetközi Törvényszék scheveningeni börtönéből megromlott egészségi állapota miatt. Seselj azóta több választási gyűlést tartott, ostorozta az Európai Uniót, a NATO-t, a Nagy Szerb ideológiát hirdette, illetve Oroszországot éltette. Beszédei egy régi, nem éppen fényes múlt emlékét idézték fel, azon korszakét, amely aztán végül megannyi keservet, szenvedést okozott Szerbia népe számára. Ugyanakkor azt azért ne felejtsük el, hogy 2003 után a legtöbb választást a radikálisok nyerték meg, de nem tudtak kormányt alakítani, mivel egyetlen párt sem volt hajlandó szövetkezni velük.
Csak 2012-ben fordult a kocka, amikor már Vucic haladói vették át az SRS helyét. Az SNS vezető politikusai a radikálisokból nőttek ki. A haladókat most is ez a vegyesség jellemzi. Miközben Tomislav Nikolic államfő nacionalistább húrokat penget, néhány napja például azt közölte, csak akkor fogadná el hazája uniós csatlakozását, ha az nem járna együtt Koszovó elismerésével, Vucic Európa-pártibb nála. Ez abban is megnyilvánult, hogy mindent elkövetett a csatlakozási tárgyalások megkezdéséért, a tárgyalási fejezetek megnyitásáért, javította a viszonyt Horvátországgal és Boszniával, sőt Srebrenicába, illetve két hete Mostarba is ellátogatott. Az nem rajta múlik, hogy az EU-ban jelenleg nem bővítéspárti a hangulat, amint az sem, hogy Zágráb visszaélve eszközeivel akadályozza Belgrád uniós integrációját. Vucic ugyanakkor Oroszországgal is jó viszonyra törekszik. Nem is csoda, hiszen egy sor kulturális, vallási és gazdasági szál köti össze a két államot, s Szerbiában népszerűbb Vlagyimir Putyin orosz elnök bármely uniós vezetőnél.
Vucic egyébként ezzel az EU-pártiságával kifogta a szelet a polgári ellenzék, a demokraták vitorlájából, akik nem tudják elmagyarázni az embereknek, miért voksoljanak rájuk.
Sokpárti parlament vagy nyomasztó SNS-fölény?
A kampánycsend előtti utolsó felmérések szerint nagy a bizonytalanság a tekintetben, hogy egyáltalán hány párt juthat be a parlamentbe, s egyelőre a részvételi szándék kapcsán sincsenek egyértelmű jelzések. A kutatók általában 53-54 százalékkal számolnak, és amennyiben ez lesz a tényleges arány, akkor akár nyolc párt is mandátumhoz juthat, de egy magasabb részvétel felboríthatja a számításokat.
A belgrádi parlamentben 250 mandátum vár kiosztásra, 20 jelöltlista 3270 jelöltje verseng a helyekért. A szavazópolgárok száma 6.737.808 szerbiai polgárnak van szavazati joga. A szerb törvények szerint a parlamenti választások végeredményét a szavazóhelyek bezárását követő 96 órán belül kell közzétenni, vagyis legkésőbb április 28-án 20 óráig. A parlamentnek a közzétételtől számított 30 napon belül kell megalakulnia.
A kisebbségi jelöltlistákra nem érvényes az öt százalékos parlamenti küszöb elve, vagyis nem kell megszerezniük az összes leadott szavazat öt százalékát ahhoz, hogy bekerüljenek a parlamentbe. Szerbiában a természetes választási küszöb használata van érvényben e téren, vagyis annyi kisebbségi képviselő kerülhet be a parlamentbe, ahányszor az egy mandátumhoz szükséges szavazatszámot megszerzi egy nemzeti kisebbségi párt. Ehhez - a részvételtől függően - általában 14-16 ezer voks szükséges. Átlagos részvételi aránynál (ez kb. 4 millió szavazót jelent) egy parlamenti képviselői helyért 14 ezer és 16 ezer közötti szavazatot kell megszerezni, ami azt jelenti, a parlamentbe a nemzeti kisebbségek azon pártjai kerülnek be, amelyek legalább ennyi szavazatot megszereznek.
Ha 53 százaléknál többen járulnak az urnákhoz, öt kisebb párt, amely a felmérések szerint a parlamenti küszöb körül mozog, mandátum nélkül maradhat, csupán a haladók, a radikálisok és a szocialisták jutnak mandátumhoz. Úgy tűnik, hogy 53-54 százalékos részvétel mellett az SNS 50 százalékot, az SPS 11 százalékot ér el, a DS, a DSS – Dveri, az SRS, az SDS – LSV – LDP és az Elég volt mozgalom hat-hat százalékkal megugorja a küszöböt. A Blic napilap felmérése szerint az előző választásokhoz hasonlóan 11 mandátumot szereznek, és kilenc szerb jelöltlista küszöb alá szorult. Ebben a felállásban a haladók 135, a szocialisták 29, az öt kisebb lista pedig 15-15 mandátumot szerez. Ám ha a küszöb körül táncoló pártok egyike sem jut be a parlamentbe, s 5 százalék helyett 4,9-et realizál, akkor Vucic haladói akár 196 mandátumot szerezhetnek.
2014-ben az SNS a töredékszavazatok visszaosztásának köszönhetően a szavazatok 48 százalékával a parlamenti mandátumok 67 százalékát szerezte meg.
A Vajdaságra korlátozódik a magyar-magyar verseny
A köztársasági választással egyidőben önkormányzati és tartományi választásokat is rendeznek. Az autonómiával rendelkező Vajdaságban is tartományi parlamenti voksolást tartanak. Országos szinten nem lesz magyar-magyar megmérettetés, mert a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) potenciális ellenfelét, a Magyar Mozgalmat (MM) a választási bizottság kizárta a versenyből, a tartományi parlamenti helyekért viszont már létrejön a verseny.
Ez teljesen új helyzet, korábban a VMSZ uralta a szerbiai magyar politikai életet,a kilencvenes évek elejétől csak a periférián mozgó VMDK volt a kihívója. Az MM-et viszont a VMSZ korábbi ismert politikusai hozták létre. A Pásztor István vezette formációból tavaly nyáron lépett ki az első csoport, többeket kizártak, többen maguktól távoztak. A folyamat azóta tart. Kétségtelen, hogy továbbra is a VMSZ az erősebb magyar párt, a mozgalomnak még nem volt ideje meggyökeresedni, de az előrejelzések szerint van esélye helyi szinten mandátumot szerezni, hiszen a VMSZ politikájának vonzereje a magyar lakosság körében is megkopott, Pásztor formációja veszített. A pártból távozók a vezetés stílusával voltak elégedetlenek, demokrácia deficitet emlegettek, a civil társadalom részéről meg olyan kifogások hangzanak el, hogy a VMSZ „rátelepedett” a magyar intézményrendszerre, a magyar nyelvű médiát is teljesen felügyelete alá vonta. Azt sem egyöntetűen pozitívan fogadja a szerbiai magyar választó, hogy a VMSZ listát az elnök fia, Pásztor Bálint vezeti, annak ellenére, hogy egy felkészült fiatal politikusról van szó.
A Magyar Mozgalom vezetői szerint 2014 óta felére csökkent a VMSZ támogatók száma, s mégha erős túlzás is ez, az tény, hogy Pásztorék az idén kevesebb voksot remélhetnek helyi és tartományi szinten, annak ellenére, hogy ők élvezik az „anyaország”, azaz az Orbán-kormány kizárólagos támogatását. A kampányfinisben Orbán Viktor személyesen segített be Pásztoréknak, és a nemzetpolitikai vezető tisztségviselők is több alkalommal jelentek meg, Szíjjártó Péter külügyminiszter is erősítette a VMSZ-t. Orbán és Szíjjártó Vucic mellett is kampányolt, annak ellenére, hogy tavaly a menekültválság kapcsán, főképp a magyar kerítésépítés miatt nyílt feszültség keletkezett a két kormány között, Vucic bírálta Orbán menekültpolitikáját.
Minden bizonnyal az sem véletlen, hogy a magyarországi gazdaságfejlesztési támogatásokat kezelő, a VMSZ által létrehozott Prosperitati Alapítvány épp a kampányfinisben, a magyar diplomácia képviselői és a VMSZ vezető politikusai jelenlétében csütörtökön írta alá ünnepélyes keretek között a pályázatok első körének támogatási szerződéseit.
A VMSZ folytatná a koalíciós együttműködést Vucicékkal, az MM kizárta ennek lehetőségét.
