Lehet-e beszélni menekültekről a Nemzetiben?

Úgy látszik, Csehov Sirály című művét mindig kíséri valami meglepő a Nemzeti Színházban a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón, a MITEM-en. Tavaly a Burgtheater Sirályán az egyik szereplő a magyar demokráciát féltő politikai nyilatkozatot olvasott fel, válaszul pedig kivetítették az aradi vértanúk névsorát. Most pedig a neves német alkotó, Thomas Ostermeier rendezésében a svájci Vidy-Lausanne Színház vendégjátékában az előadáson belül az egyik improvizációs részben hangoztak el a magyar, illetve az európai politikai közéletet érintő megjegyzések.

A darab elején a Medvegyenkót alakító Cédric Eeckhout mesélt egy történetet egy szír taxisofőrről. Hozzátette, hogy nem tudja vajon Budapesten ezt el lehet-e mondani, szeretik-e a szír szót itt. A történet főszereplője egy orvos, aki idős szüleit menekítette ki tavaly Szíriából, és a határonként fizetett vám miatt teljesen eladósodott, így délelőtt orvosként, este pedig taxisként tevékenykedik. Eeckhout azt is megjegyezte, erről a témáról szívesen beszélgetne a darab után, vagy akár népszavazást is lehet róla tartani.

Forrás: Arno Declair

Az is szóba került, hogy Magyarország elsőként nyitotta ki a határt 1989-ben, de most mintha újat emelne. A közönség egy része élénken reagált a közjátékra, a fordításban egyébként a színpadon a nézőtérről érkező tolmács segített. Később több magyar név is elhangzott. Nyina monológjában felsorolásszerűen megemlítette Kertész Imrét, Bartók Bélát, Lugosi Bélát és Sissit is. Arkagyina pedig úgy értékelte Nyina játékát, hogy „tiszta Törőcsik Mari!” Egy másik jelenetben Orbán Viktor neve is elhangzott Walt Disney, Donald kacsa és Donald Trump társaságában.

Később eltűntek az előadásból az improvizációs elemek. Egyébként korábban arról lehetett hallani, hogy a színházi újítóként elismert Ostermeier, akitől nem idegen, hogy a színpadon politikailag is állást foglaljon, nem jön el a produkcióval Budapestre, de mégis eljött. Ebből következően nem csak az előadást, hanem a közönségtalálkozót is tömeg fogadta. A találkozón természetesen szóba került az előadásbeli improvizáció. Kiderült, az előadással már turnéztak számtalan külföldi országban, s az egyes részeket mindig az adott országhoz igazítják. Bőven éjfél után Ostermeier felvetette, hogy nem politikai leckét szeretett volna adni a magyaroknak, de érdekelné, hogy ki miként látja a helyzetet, ám érdemi párbeszéd nem bontakozott ki.

Kérdésünkre a rendező, hogy honnan ilyen jól tájékozott a magyar politikai kérdésekben, azt válaszolta, olvas újságot és más forrásokat is említett, többek közt Schiff András világhírű zongoraművészt, aki mint ismert, évek óta nem lép fel Magyarországon, mert nem ért egyet az Orbán-kormány politikájával. Az elhangzott magyar nevekről azt mondta: olyan művészekről van szó, akiket nagyra tart. Arra, hogy Orbán Viktor neve miért hangzott el, arra azt válaszolta, hogy a kormányfő említése más jellegű felsorolásban került elő. Úgy tudjuk, az improvizációk ellenére Vidnyászky Attila, a Nemzeti igazgatója szívesen elhozná Ostermeier III. Richárdját is Pestre. A direktor a mostani előadást, mint a többi fesztiválprodukció esetében is, nem szeretné kommentálni.