A pápa ismét példát mutatott a világnak emberségből

Publikálás dátuma
2016.04.25. 07:38
Ferenc pápa a menekülteket is a társadalom peremén élőknek tartja FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Ferenc pápa példát mutatott a világnak azzal, hogy jó egy hete Leszbosz szigetén befogadott három szíriai családot. A tizenkét muzulmán azóta benyújtotta a menedékkérelmet Olaszországban, s már olasz nyelven tanulnak. Ugyanakkor sok társuk egyelőre csak reménykedhet abban, hogy befogadásra talál az Európai Unióban. Ferenc pápa gesztusával ismét azt igazolta, menekültpolitikáját a humanizmus hatja át, s ebből sok európai vezető tanulhatna.

Ferenc pápa 37 hónapja ül Szent Péter trónján. Senki sem vitathatja mélységes emberségét, humanizmusát, s azt, hogy minden tőle telhetőt megtesz a társadalom peremén élők megsegítéséért. Nemcsak a szegénysorban élőket, a nincsteleneket sorolja ebbe a kategóriába, hanem például a bebörtönzötteket is. Ne feledjük, hogy a nagycsütörtöki lábmosás szertartását megválasztása óta kétszer is börtönben végezte el. A pápa számos alkalommal hangoztatta azt is, hogy a peremen élők közé tartoznak a menekültek is, mindazok, akik egy háborús konfliktus miatt voltak kénytelenek elhagyni szülőhazájukat. Óriási visszhangot keltett az a tavaly szeptemberi felhívása, amely szerint a katolikus közösségeknek, plébániáknak be kell fogadniuk egy menekültcsaládot. Hiába állíthatjuk bízvást azt, hogy a nem hívők, illetve más vallásúak is rokonszenveznek a pápával, magukat a katolikusokat – kiváltképp a közép-európaiakra gondolunk – elsődlegesen menekültpolitikája osztotta meg. Illetve nemcsak a híveket. Gyakran fordult elő, hogy még egyes főpapok is szembementek a Szentszék befogadást hirdető álláspontjával. Sok katolikus ráadásul azért fordult szembe a pápával, mert saját kormányuknak a menekülteket elutasító politikájával értettek egyet, hiába figyelmeztette őket az egyházfő arra, keresztényi kötelessége mindenkinek a menekültek megsegítése.

Drámai beszámolók

Menekültpolitikájában mindenképpen új, és nagyon fontos elem a 12 szíriai muzulmán befogadása, akik Leszbosz szigetén reménykedtek a jobb sorsban. Maga a pápa is elismerte, hogy 12 személy befogadása csak csepp a tengerben. De azt reméli, hogy ez a tenger nem lesz ugyanaz, mint ami eddig volt. A szírek igazi megmentőjükként fogadták őt. „Láttuk a barátainkat és a rokonainkat a romok között. Azért menekültünk el, mert semmilyen reményt sem láttunk – mondta el Hasszán, egy damaszkuszi mérnök a torinói La Stampa című lapnak, aki már szintén a Szent Egyed Bázisközösség római vendégszeretetét élvezi. A férfi feleségével és kétéves gyermekével érkezett a görög szigetre. Miután a családdal megérkeztek Törökországba, egy hajón érték el a görög partokat. Szörnyű útjuk volt az Európai Unióig. „Túl volt terhelve a hajó. Aztán Leszboszban értettük meg, olyan helyre érkeztünk, ahonnan nincs lehetőségünk továbbmenni. Csapdában, valóságos börtönben éreztük magunkat” – tette hozzá, ezért is tartják megmentőjüknek a katolikus egyházfőt.

Ferenc pápa előző vasárnapi Úrangyala imádsága során is láthatóan meghatottan idézte fel a leszboszi történéseket. Mint mondta, a központban 3000 ember tartózkodott, közülük 300-at egyenként köszöntöttek. „Nagyon sok gyermek volt. Néhányan közülük látták haldokló szüleiket, barátaikat, ismerőseiket. Annyi szenvedést tapasztaltam meg” – közölte a pápa, aki egy esetet is elmesélt. Egy férfival beszélgetett Leszboszon, aki két fiával érkezett a szigetre. Azt mesélte, keresztény felesége volt, s mindig tiszteletben tartották egymás vallását. Aztán szélsőséges muzulmánok arra kényszerítették feleségét, térjen át az iszlám hitre. Ő azonban nem volt hajlandó erre, mire elvágták a torkát. Egy másik menekült, Wafa, akit férjével és gyermekével fogadott be a pápa, arról számolt be, hogy fia alig szólal meg, mióta a szíriai borzalmakat látta. „Ma is minden éjszaka sírva ébred fel. Nem is játszik másokkal” – mondta az édesanya. Wafa Damaszkisz elővárosából, Zamalkából érkezett. Mindent el akarnak felejteni férjével, ami a múltra emlékezteti őket. „Ferenc pápa új életet adott nekünk” – hangoztatták.

A három család, akinek a pápa menedéket nyújtott, eredetileg Németországba kívánt eljutni. Végül Olaszországban adták be menedékkérelmüket.

Történelmi sajtótájékoztató

Mi vezérelte a pápát? Melyek menekültpolitikájának sarokkövei? E tekintetben komoly iránymutatást ad a Görögországból Rómába tartó repülőgépének fedélzetén tartott sajtótájékoztatója, amit nyugodtan nevezhetünk történelminek. Úgy is fogalmazhatnánk, olyan mély betekintést engedett menekültpolitikájába, amilyenre eleddig nem volt sok példa. Leszögezte, semmiféle politikai számítás sem volt a leszboszi vizit, illetve a menekültek befogadása mögött. Amikor ugyanis egy újságírónő azt tudakolta tőle, van-e köze az útnak az Európai Unió és Törökország közötti megállapodásnak, amely alapján Ankara visszafogadja a menekülteket, azt válaszolta: „nincs semmi politikai spekuláció, nincs köze hozzá az EU és Törökország közötti megegyezésnek, mert én azt nem is ismertem eléggé, csak az újságból olvastam róla. Semmi más sem vezérelt, csak tisztán emberi szempontok”.

Különösen érdekes volt, amikor egy újságíró azt firtatta: rendben, be kell fogadni a menekülteket, de a társadalomba való integrálásuk hagy kívánnivalót maga után, amint ezt több terrorcselekmény is igazolja, amelyeket nem menekültek, hanem többed generációs bevándorlók hajtottak végre, így a tavaly novemberi párizsi, vagy a márciusi brüsszeli terrorakciókat. A pápa is elismerte ezt: „Nem valósult meg az integráció politikája. Ma Európának vissza kell szereznie az integrálás mindig is meglévő képességét. Mert Európában, amikor megérkeztek a nomádok, a normannok és ezek a népek, akkor integrálta őket és gazdagította a saját kultúráját. Azt hiszem, hogy szükségünk van az integrációra való tanításra és nevelésre” – emelte ki.

Elítélte a falakat

A pápa beszélt arról is, hogy egyes országok – név szerint nem említette Magyarországot – falakat építenek, hogy elkerüljék a menekültek áradatát. Ezzel kapcsolatban kifejtette, „én mindig mondtam, hogy a falak építése nem megoldás, láttuk ezt az elmúlt században, az egyik ledőlését. Nem old meg semmit. Hidakat kell építenünk, okosan méghozzá, párbeszéden át, integrációval” – emelte ki. Ennek kapcsán arról is beszélt, hogy több állam ideiglenesen felfüggesztette a schengeni egyezményt, s visszaállította a határellenőrzést. „A határok lezárása nem oldja meg a problémát és hosszabb távon ez rosszat tesz az adott országban élőknek is. Európának sürgősen a befogadás, az integráció politikájára kell törekednie, illetőleg a munkaügy és a gazdasági reformjára. Mindezek ugyanis olyan hidakat képezhetnek, melyeknek köszönhetően, értelmetlenné válik a falak építése” – vélekedett. Hozzátette ugyanakkor megérti, ha az emberekben félelem uralkodik a menekültáradat kapcsán.

A pápa szót ejtett arról is, léteznek olyan menekültek, akik fegyveres konfliktusok elől menekültek el, de olyanok is, akik a gazdasági nehézségek miatt hagyták el szülőhazájukat. Ő azonban nem kíván különbséget tenni közöttük. „Vannak, akik a háború elől, és vannak, akik az éhség elől menekülnek. Mindkét jelenség a kizsákmányolás következménye, a földé is” – mutatott rá.

Ferenc pápa már korábban is pontifikátusa egyik legfontosabb témájának tette meg a menekültügyet. Gesztusértékű, hogy első hivatalos lelkipásztori látogatása 2013. július 8-án épp Lampedusára vezetett. Ezt a gesztusát a muzulmán közösségek is elismeréssel illették.

A kérdés gyökereit kezelni

A pápa 2014. január 19-én, a menekültek világnapján, üzenetet intézett a katolikusokhoz. Az Útban egy jobb világ felé című dokumentumban ismét arra mutatott rá, a menekültkérdés gyökereit kell kezelni, s mind politikai, mind kulturális szempontból javítani kell a rászoruló családok életkörülményein. Rámutatott arra, hogy „a vándorlók és menekültek nem figurák az emberiség sakktábláján”. „Ők gyerekek, asszonyok és férfiak, akik különböző okok miatt hagyták el otthonaikat, vagy éppen hazájuk elhagyására kényszerültek, — emberek, egyazon legitim vágyakkal, hogy többet tudjanak, többet birtokoljanak, és mindenekelőtt hogy több legyenek” – hangoztatta. Ám ha egy másik világba kerülnek, itt is elutasítást tapasztalnak: „gyakran éri őket olyan bizalmatlanság, gyanakvás, elzárkózás, kirekesztés és egyéb, nem ritkán súlyos csapás, amely sérti az emberi méltóságukat”. Ferenc pápa utalt arra, hogy az evangéliumból fakad, miért kell a keresztény embernek segítenie a menekülteken: „Az egyház krisztusi küldetésének megfelelően (…), arra hivatott, hogy Isten népe legyen, magához öleljen minden népet és hirdesse az evangéliumot, hiszen minden ember arcán Krisztus képmásának nyomai ragyognak. Ebből ered és éppen ebben gyökerezik az ember személyi méltósága, amelyet mindig tisztelni és védeni kell.”

A pápa menekültügyi politikáját illetően igen fontos az elvándorlók és menekültek 2015-ben január 18-i világnapjára írt üzenete. Kifejtette, az egyház kitárja ölelő karjait, hogy befogadjon mindenkit, főleg a migránsokat és menekülteket, akik drámai életkörülményeket akarnak maguk mögött hagyni. A pápa korábbi, a menekültek megsegítését érintő intelmeit egy új elemmel is kiegészítette. Utalt ugyanis arra, hogy még a katolikusok, az egyházi közösségek is bizalmatlanok, sőt, esetenként ellenségesek a bevándorlókkal szemben, miközben nem ismerik elvándorlásuk okait, nem tudják azt, hogyan kerültek nyomorba, milyen üldöztetésen mentek keresztül. Kiemelte, hogy ez ellentétben áll azzal a bibliai paranccsal, amely szerint tisztelettel és együttérzéssel kell fordulni a rászorulókhoz.

Szintén a menekültek megsegítése volt Ferenc pápa 2014. november 25-én Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén elmondott beszédének legfontosabb témája. Kiemelte, ne csak a gazdaság körül forogjon Európa, hanem tekintsen az emberre is, védje és oltalmazza az emberi méltóságot. Síkra szállt a jobb élet reményében Európába menekülők befogadása mellett, hangsúlyozva: nem engedhető meg, hogy a Földközi-tenger a menekültek tömegeinek hullámsírja legyen, és az is tűrhetetlen, hogy emberek milliói haljanak éhhalált.

Konkrét feladatokat is meghatározott az egyházfő a megszentelt élet évére szóló, 2014 novemberének végén kiadott apostoli levelében, amelyet a Lumen gentium dogmatiai konstitúció, valamint a szerzetesélet megújításról szóló Perfectae caritatis határozat ötvenedik évfordulója alkalmából bocsátott ki. A híveknek ezt üzente: „Konkrét tetteket várok tőletek: fogadjátok be a menekülteket, segítsétek a szegényeket, a katekézisben, az evangélium hirdetésében és az imádságra tanításban legyetek leleményesek!”

A pápa közismert arról, szereti a váratlan megoldásokat, nem kedveli viszont a szigorú protokollt. Amikor 2015. február 8-án a Rómában a Szent Mihály főangyal plébániára tartott, látogatást tett egy menekülttáborban. Körbejárta a barakkvárost, ahol roma és más nemzetiségűek laknak.

A menekültkérdésről is szó volt Ferenc pápa és Angela Merkel 2015. február 21-én megrendezett találkozóján. Teljesen egyértelmű üzenetet küldött május elején, amikor az Erdő Péter bíboros vezette Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és a Christopher Hill anglikán főpásztor vezette Európai Egyházak Konferenciája (CEC) tagjait fogadta. Kifejtette ugyanis, hogy a háborúk, az üldözés, a nyomor elől elmenekülők drámai és gyakran tragikus végzetű elvándorlásának fényében az európai egyházaknak kötelessége együttműködni a szolidaritás és befogadás ösztönzésében.

2015. szeptember 6-án konkrét iránymutatást is adott a menekültprobléma megoldására. Ez a felhívása keltette a legnagyobb visszhangot a világban. Arra szólított fel minden európai plébániát, vallási közösséget, rendházat, fogadjon be egy menekült családot, és bejelentette, hogy ebben példát fog mutatni, élen fog járni az általa vezetett római egyházközség és a két vatikáni plébánia, amelyek megteszik a lépést.

Kevesebb menekült Görögországban
Görögországba jóval kevesebb menekült érkezik azóta, hogy érvénybe lépett az uniós megállapodás Törökországgal, amelyben Ankara vállalta, hogy visszafogadja az EU területére érkezett menekülteket. 2015 eleje óta 1,1 millió személy érkezett illegálisan Törökországból Görögországban, azonban több százan életüket vesztették a veszélyes út során.

Globális drogstratégia: nincs áttörés

Áttörés nélkül zárult az ENSZ-közgyűlésnek a nemzetközi kábítószerpolitikával foglalkozó háromnapos rendkívüli ülésszaka (UNGASS). A tagállamok ismételten megerősítették, hogy súlyos, globális problémáról van szó, s humánusabb, az emberi jogokat tiszteletben tartó, közegészségügyi irányultságú megközelítés szükséges a megoldására.

A 2011-ben, 22 vezető politikus, értelmiségi részvételével a kábítószerellenes harc előmozdítására megalakult bizottság máris bírálja a világszervezetben elfogadott kábítószerügyi keretegyezményt. „A folyamat kezdettől végzetesen elhibázott volt” – mondta a brit milliárdos, Richard Branson, a Virgin vállalatcsoport vezetője, aki három volt államfő és egy vezető AIDS-kutató részvételével tartott sajtóértekezletet.

A világszervezet fórumán elfogadták az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala által elfogadott jelentést, amely azonban számos résztvevő véleménye szerint nem koncentrál kellőképpen az új kihívásokra és veszélyekre. Margaret Chan, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója a vitában elmondta, világszerte 27 millió ember szenved a droghasználat miatti egészségügyi problémáktól, s évente 400 ezren veszítik életüket. Chan is hangsúlyozta a droghasználat dekriminalizálásának, a közegészségügyi megközelítés erősítésének fontosságát. A vita rávilágított a tagállamok hozzáállásában lévő hatalmas különbségekre, míg számos állam a legalizálás irányába mozdult el, vannak olyan országok, ahol drogbűntényekért halálbüntetést is kiszabhatnak. A következő globális tanácskozást 2019-ben tartják.

A rendkívüli ülésszak összehívását elsősorban a latin-amerikai államok szorgalmazták, amelyek az 1961-es kábítószer-konvenció felülvizsgálatát szerették volna. A volt brazil, kolumbiai és mexikói elnök a Los Angeles Times számára írt vezércikkben sürgette, hogy vessenek véget a kudarcot vallott „drogellenes háborúnak”. A mexikói elnök épp az ENSZ-tanácskozás zárónapján jelentette be, hogy dekrimizalizálják a személyes célú marihuana-használatot, 28 gramm felső határig. Korábban öt gramm alatti kábítószerbirtoklást nem büntettek.

Szerző

Globális drogstratégia: nincs áttörés

Áttörés nélkül zárult az ENSZ-közgyűlésnek a nemzetközi kábítószerpolitikával foglalkozó háromnapos rendkívüli ülésszaka (UNGASS). A tagállamok ismételten megerősítették, hogy súlyos, globális problémáról van szó, s humánusabb, az emberi jogokat tiszteletben tartó, közegészségügyi irányultságú megközelítés szükséges a megoldására.

A 2011-ben, 22 vezető politikus, értelmiségi részvételével a kábítószerellenes harc előmozdítására megalakult bizottság máris bírálja a világszervezetben elfogadott kábítószerügyi keretegyezményt. „A folyamat kezdettől végzetesen elhibázott volt” – mondta a brit milliárdos, Richard Branson, a Virgin vállalatcsoport vezetője, aki három volt államfő és egy vezető AIDS-kutató részvételével tartott sajtóértekezletet.

A világszervezet fórumán elfogadták az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala által elfogadott jelentést, amely azonban számos résztvevő véleménye szerint nem koncentrál kellőképpen az új kihívásokra és veszélyekre. Margaret Chan, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója a vitában elmondta, világszerte 27 millió ember szenved a droghasználat miatti egészségügyi problémáktól, s évente 400 ezren veszítik életüket. Chan is hangsúlyozta a droghasználat dekriminalizálásának, a közegészségügyi megközelítés erősítésének fontosságát. A vita rávilágított a tagállamok hozzáállásában lévő hatalmas különbségekre, míg számos állam a legalizálás irányába mozdult el, vannak olyan országok, ahol drogbűntényekért halálbüntetést is kiszabhatnak. A következő globális tanácskozást 2019-ben tartják.

A rendkívüli ülésszak összehívását elsősorban a latin-amerikai államok szorgalmazták, amelyek az 1961-es kábítószer-konvenció felülvizsgálatát szerették volna. A volt brazil, kolumbiai és mexikói elnök a Los Angeles Times számára írt vezércikkben sürgette, hogy vessenek véget a kudarcot vallott „drogellenes háborúnak”. A mexikói elnök épp az ENSZ-tanácskozás zárónapján jelentette be, hogy dekrimizalizálják a személyes célú marihuana-használatot, 28 gramm felső határig. Korábban öt gramm alatti kábítószerbirtoklást nem büntettek.

Szerző