Rianás jelei a Jobbikban

Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért elnöke készül a 2018-as országgyűlési választásokra. Váltig hangoztatja, hogy a 2018-as esztendő a Jobbiké lesz. Ehhez átütő győzelmet kellene aratnia a Fidesz felett. Egy ilyen történelmi áttörés megkövetelné a párt politikájának, ideológiájának átgondolását, esetleg felülvizsgálatát. Ennek része, hogy az elnök hangvételében kétségtelenül megfigyelhető bizonyos európaisodás. Szalonképes hozzászólásai szaporodnak, nem győzi bírálni a Fidesz antidemokratikus kiszólásait, lépéseit. Kíváncsi lennék miféle demokráciát javasol nekünk egy neo-hungarista. Még megérhetjük, hogy a zsidókérdésben is "felülvizsgálja" korábbi nézeteit. Amikor Gömbös Gyula hírhedt zsidóellenes politikus miniszterelnök lett, a parlamenti bemutatkozó beszédében kijelentette: "Nem vagyok antiszemita". Mit meg nem tesz az ember a hatalomért! Vona Gábor retorikájában balra tolódik, természetesen anélkül, hogy valaha is eljutna a baloldalra. Ő a csábos közepet célozza meg, mert onnan reméli elcsalni a szavazatok többségét. Ez a törekvése veszélyezteti a Fideszt, amelynek társadalmi bázisa elsősorban itt található. Vonának ügyesen kell lavíroznia a széljobb és a közép között, nehogy elveszítse a réven, amit a vámon megnyerhet. Novák Előd, Apáti István, Szávay István alelnökök kilátásba helyezett elmozdítása azt jelenti, hogy Vona Gábor keresi az új taktika és a stratégia megvalósítására legalkalmasabb félvezetőket. Itt ideológiai-taktikai és stratégiai "gleichschaltolásra" van szükség, mert az egységében megbomlott pártnak semmi reménye nem lehet arra, hogy a siker esélyével induljon a hatalomért. Ezt a kérdést nem a Jobbiknak, hanem az antifasiszta nemzeti összefogásnak kell eldöntenie.