Bánk bán nemzeti drámánk hőse, őt már jól ismerjük. Nem mondom, kicsit elavult, folyton a becsületet meg a hazát emlegeti. A feleségét azért piszkálja, mert intim közelségbe került az uralkodói családhoz, ahelyett, hogy megdicsérné érte. Hazazavarja szegényt a birtokra, pedig mennyivel több hasznát vehette volna, ha berakja pár felügyelő bizottságba. Az operában arany mezőkről, ezüst folyókról óbégat, fogalma sincs, hogy az arany mezők előbb-utóbb az uralkodó gázszerelőjénél kötnek ki, az ezüst folyók partján pedig a vő szerez kikötőt.
Új nemzeti drámánknak új hőse van. Bank bán, a Nemzeti Bank ura. Bán ő is, igazi oligarcha. Az ország első emberétől kapta hatalmát, mint az egykori bánok a Délvidéken. Saját területükön a király bizalmi embereként azt csináltak, amit akartak. Intézték a pénzügyeket, hadat gyűjthettek és az igazságszolgáltatás is a kezükben volt. A mi Bank bánunk, Matolcsy is felállította már saját testőrségét, vannak vicebánjai, helyettesei szép javadalommal, mint a régieknek. Az igazságszolgáltatás kézben tartásával manapság kicsit több a macera, de azért az is megoldható, ha a főügyész felesége havi 5 millióért a bán beosztottja, és ő felügyeli néhány bankalapítvány törvényes működését, az igazságügy miniszter ügyvédi irodája pedig megbízásokat kap. Jóbarátok között az is természetes, hogy ha Bank bán alapítványait nem átallja feljelenteni valaki, akkor Matolcsy és Polt mindjárt másnap ebédnél dugják össze a fejüket
Minden simán ment volna, ha Matolcsy nem akarja túlbiztosítani magát. Azt mondják, személyesen járta ki a miniszterelnöknél a törvényt, amely szerint a közpénz a bank alapítványaiba áttolva „elveszti közpénz jellegét”, senkinek semmi köze hozzá, kinek a zsebét tömik ki vele. Nem lehetett könnyű dolga, mert Lázár szerint az MNB-hez annyira nincs köze a kormánynak, hogy „beton fal van húzva” kettejük között. Hogy berekedhetett szegény Bank bán, amíg egy egész törvényt kiabált át a falon! Ettől kezdve viszont mindenki tudta: ha az alapítványok 266 milliárdját ”magánpénzként” titkolni akarják, akkor ott valami sötét disznóság történik Egy újságíró szerint ezzel az erővel pirossal oda lehetett volna írni az előterjesztés fejlécébe: „Lopáshoz lesz”. És tényleg.
Ráadásul többszörösen. Az is botrányos, ahonnan jött a sok milliárd, és az is, ahová ment. Olyan ez, mintha a hagyma héjait hámoznánk: mindig jön egy újabb héj, és mindegyik büdös. A bűz mára szétterjedt, nincs az a parfümös szóvivői magyarázkodás, ami elfedné. Szegény Gulyás Gergely, akit arra használnak, hogy emberarcú, ámde lojális fideszesként mentegesse a tévékben a menthetetlent, csak azt bírta kitalálni, hogy Matolcsy bankelnökként amúgy eredményesen dolgozik. Értem. Eszerint ha egy autószerelő jól dolgozik, nem szabad fennakadni azon, ha néhány járgányt lenyúl magának és a haveroknak. De Bank bán nem ilyen piti tételekkel bajlódott. A 266 milliárdból valamennyi magyar pedagógus egész évi fizetése kitelne, és hogy mit lehetne vele kezdeni a kórházakban, arra még gondolni is szégyellek, nem akarok populista hatásvadász hírébe keveredni.
De honnan ez az irdatlan pénz? Ha mégis hatásvadászkodnék egy kicsit, mondhatnám, hogy a Nemzeti Bank a devizahitelesek véréből hízott kövérre. A hitelek (egyébként szükséges) forintosítása úgy történt, hogy az MNB 256 forintért adta a svájci frankot a bankoknak, így számították át az adósok tartozását is. Csakhogy a Nemzeti Bank annak idején épp úgy 160 forintért vette a frankot, mint ahogy az adósok is átlagosan ilyen árfolyamon vettek fel hitelt. A tranzakcióval a Nemzeti Bank minden frankon majdnem 100 forintot nyert, a devizahitelesek meg ennyit vesztettek. Meg is fizetik, ennyivel többet törlesztenek. És mivel senki másnak, de a banknak jól jön a gyenge forint, (Matolcsy elnöklése kezdetén az euró 279 forint volt, ma 300 felett van), hasonló árfolyamnyereség az elődök által még olcsón vásárolt deviza jóvoltából más ügyleteknél is adódik. Ha ezt a bank nyereségeként könyvelné el, illene belőle tartalékot képezni vagy befizetni osztalékként az államkasszába. De akkor mi öröm volna benne? Inkább beledugták az alapítványokba. Csupa megbízható embert tettek a kuratóriumokba és felügyelő bizottságokba: Poltné mellett Matolcsyné alpolgármesterét, a bankelnök bőségesen támogatott unokatestvérének feleségét, Rogán volt beosztottját, Mészáros Lőrinc (vagy Orbán?) földvásárlással megbízott emberét... Sógort-komát-kollégát.
Ki csodálkozik, hogy hasonló kör kapta a megbízások és támogatások nagyját: Mészároshoz, Garancsihoz és az unokatesóhoz közeli cégek, Matolcsy összes művei, a Békemenetben is jeleskedő értelmiségiek kft-i.
Bánk bánnak rossz vége lett. Bank bánért és kurátoraiért nem kell aggódnunk. Az alapítványokba dugott közpénzből több, mint 40 millióért üzleti felelősségbiztosítást kötöttek a vezetők számára. Ha felelősségre vonják őket, a biztosító fizeti a kártérítést és az ügyvédi költségeket. Szegény Bánk bán. Te bezzeg micsoda lúzer voltál!
