Május 1.

Publikálás dátuma
2016.05.02. 08:23



Szerző

Az "elmúlt hat év"

Az MSZP-nek a társdalommal kell szövetséget kötnie, mondta május 1-én a Városligetben, a szokásos majálison a párt elnöke. És erre nem is lehet mást tenni, mint bólintani egyet. A dologgal csak egyetlen baj van: nem tudni pontosan, mit jelent ma ez a szövetség. Kiket jelent, hogyan lehet elérni őket és legfőképpen hogyan lehet szembefordítani a Fidesszel. Illetve: hogyan lehet elérni, hogy ne szavazzanak a Fideszre, lássanak alternatívát. Ma, állítják a közvélemény-kutatások, a kormánypártoknak közel másfél-kétmillió szavazója van. Annak ellenére ez a sokaság – mondjuk 25 százaléka az összes választó polgárnak -, hogy immár hat éve egyhuzamban látják, látniuk kell, mint is jelent ez a kormányzás; hogyan szolgálja ki saját klientúráját, miként épít hatalmat, hogyan zárja le az ellenzék lehetséges útjait, veszi el tőle a megszólalás lehetőségét és hogyan dolgozik saját zsebére. Hat évnek mindenképpen elégnek kellett lennie arra, hogy e tábor tagjainak is fölnyíljon a szeme és rájöjjön arra, hogy ez a rendszer hazug retorikára épül, nem az elvek, hanem a megszerzett javak a fontosak, amelyeket persze hangzatos, nemzetieskedő szósszal öntenek le, miközben milliárdokkal tömik tele a zsebüket, ugyanakkor folyamatosan megalázzák az ellenzéket.

Ha tehát ennyi ember, aktív szavazó, nem hajlandó észrevenni, mi zajlik ebben az országban, akkor kikkel lehet szövetséget kötni? Tóbiás szerint a helyi közösségeken keresztül vezet az út a 2018-as győzelemig. De vajon kikből állnak össze a helyi közösségek? A civil mozgalmakból, az ott működő pártokból, vagy egyszerűen csak a helyi lakosokból? Valószínűleg mindegyikből, együtt és külön-külön is. Igen ám, de közöttük ott vannak azok, akik a Fidesszel szimpatizálnak, és ott vannak azok is, akik félnek, valamint azok, akiket semmi nem érdekel. Kiváltképp a politika és a politikusok nem. Akkor hát?

Még sincs más út, mint megpróbálni ráirányítani a figyelmet, nevezzük akár ezt helyi közösségnek, hogy ami ebben az országban történik nem pusztán szemfényvesztés, de egyben a jövő fölélése, egy szűk kisebbség jóléte érdekében. Akciózni, szervezni, beszélni, dolgozni, járni az országot. Ha már hagyták, hogy a média kilencven százaléka Orbánék kezébe kerüljön.

Szerző
Németh Péter

Az "elmúlt hat év"

Az MSZP-nek a társdalommal kell szövetséget kötnie, mondta május 1-én a Városligetben, a szokásos majálison a párt elnöke. És erre nem is lehet mást tenni, mint bólintani egyet. A dologgal csak egyetlen baj van: nem tudni pontosan, mit jelent ma ez a szövetség. Kiket jelent, hogyan lehet elérni őket és legfőképpen hogyan lehet szembefordítani a Fidesszel. Illetve: hogyan lehet elérni, hogy ne szavazzanak a Fideszre, lássanak alternatívát. Ma, állítják a közvélemény-kutatások, a kormánypártoknak közel másfél-kétmillió szavazója van. Annak ellenére ez a sokaság – mondjuk 25 százaléka az összes választó polgárnak -, hogy immár hat éve egyhuzamban látják, látniuk kell, mint is jelent ez a kormányzás; hogyan szolgálja ki saját klientúráját, miként épít hatalmat, hogyan zárja le az ellenzék lehetséges útjait, veszi el tőle a megszólalás lehetőségét és hogyan dolgozik saját zsebére. Hat évnek mindenképpen elégnek kellett lennie arra, hogy e tábor tagjainak is fölnyíljon a szeme és rájöjjön arra, hogy ez a rendszer hazug retorikára épül, nem az elvek, hanem a megszerzett javak a fontosak, amelyeket persze hangzatos, nemzetieskedő szósszal öntenek le, miközben milliárdokkal tömik tele a zsebüket, ugyanakkor folyamatosan megalázzák az ellenzéket.

Ha tehát ennyi ember, aktív szavazó, nem hajlandó észrevenni, mi zajlik ebben az országban, akkor kikkel lehet szövetséget kötni? Tóbiás szerint a helyi közösségeken keresztül vezet az út a 2018-as győzelemig. De vajon kikből állnak össze a helyi közösségek? A civil mozgalmakból, az ott működő pártokból, vagy egyszerűen csak a helyi lakosokból? Valószínűleg mindegyikből, együtt és külön-külön is. Igen ám, de közöttük ott vannak azok, akik a Fidesszel szimpatizálnak, és ott vannak azok is, akik félnek, valamint azok, akiket semmi nem érdekel. Kiváltképp a politika és a politikusok nem. Akkor hát?

Még sincs más út, mint megpróbálni ráirányítani a figyelmet, nevezzük akár ezt helyi közösségnek, hogy ami ebben az országban történik nem pusztán szemfényvesztés, de egyben a jövő fölélése, egy szűk kisebbség jóléte érdekében. Akciózni, szervezni, beszélni, dolgozni, járni az országot. Ha már hagyták, hogy a média kilencven százaléka Orbánék kezébe kerüljön.

Szerző
Németh Péter