120 éves Vígszínház - Hol vagy szabad világ?

Maratoni, de sok szép, személyes pillanattal teli gálaesttel köszöntötte a társulat és a népes vendégfellépők hada a 120 éves Vígszínházat vasárnap este. Az éjfél után véget ért műsorban több budapesti és vidéki együttes is kivette a részét az ünneplésből. A több mint öt órás alkalmi produkcióban helyet kaptak közéleti kiszólások is. Volt, aki a Fesztiválzenekar támogatásának csökkentését hozta szóba, más arról beszélt, hogy a jelenlegi hatalom milyen kulturális értékeket tüntet el éppen, de szerencsére a Vígszínház továbbra is a maradók között van.

Nem könnyű műfaj a gálaest, szinte csak elrontani lehet. Eszenyi Enikő és társulata viszont vasárnap este a Vígszínház 120. születésnapján bebizonyította, hogy lehet ezt jól csinálni, sőt nagyon jól. Azt persze nem lehet szó nélkül hagyni, hogy egyáltalán nem sikerült rövidre az ünneplés, több mint öt órán át tartott. Eszenyinek és csapatának nem volt szíve senkinek sem nemet mondani. Köszöntésre jelentkező pedig akadt bőven, de olyan is akadt, akit maga Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója kért fel, hogy mondjon néhány szót az ünnepi alkalomból. Azt is tudtuk, hogy Eszenyi egy átváltozó művész.

Az est elején Hegedűs D. Géza konferálta őt fel. Az igazgatónő megjelent csodás nagyestélyiben, mondott néhány szót, majd beült az igazgatói páholyba Tarlós István főpolgármester mellé. De sokáig nem bírta ki, hogy ott maradjon és egy vígszínházas pólóra váltva néha egy mikrofonnal rohant be a színpadra, kisegítve a köszöntőt, máskor a műszaknak adott nyilvános instrukciót, vagy egy születésnapi tortát tolt be éppen. Eszenyi ezt a szenvedélyt, ezt az alázatot és dinamizmust képes a teljes társulatra átsugározni, sőt még a vendégekre is.

Rendkívül szépen és személyesen kezdődött el az este. Hegedűs D. Géza vallott arról, hogyan találkozott először - még vidéki középiskolásként - a Vígszínházzal 1969-ben, amikor épp Pesten volt termelési gyakorlaton. A Vígszínház nagy szerelemmé vált, később már főiskolásként leszerződött a Szent István körúti társulathoz. A színész most meghatottan mesélt kollégáiról, azokról is, akik már nem lehetnek közöttünk, mások mellett Kaszás Attiláról, Mádi Szabó Gáborról, Tábori Nóráról, Pap Veráról és nem utolsósorban Ruttkai Éváról, akinek partnere volt Nádas Péter Találkozás című darabjának ősbemutatóján. Egészen személyes pillanat volt, amikor Hegedűs D. felolvasta azt a levelet, amit Ruttkainak írt, a bemutatóra szánt köszöntésnek. Az írás minden sora, úgy kezdődött, hogy Évának. Az utolsó sor pedig így szólt: Évának, a gyönyörű embernek. Az írás felfogható egy kolléga elegáns, de nagyon is szenvedélyes figyelmességének és egy mély szerelmi vallomásnak is.

Marton László, a Vígszínház főrendezője, előző direktora ugyancsak személyes volt, arról beszélt, hogy a Vígszínház korábbi igazgatói bebizonyították, egy nagy színházban is lehet érvényes színházat teremteni sok ember számára. Valamennyien hittek az együttesben, az állandó társulatban, amit sikerült megőrizni.

A rövidesen 95 éves Lázár Egon, a Vígszínház korábbi gazdasági igazgatója arról mesélt, miként került a Vígszínházhoz több mint negyven éve. Először nem vette fel őt Várkonyi Zoltán, de egy hónap múlva őt hívta fel a direktor. Szabadkozott, hogy először rossz információkat kapott róla, de ez módosult, így szerződést ajánlott. Lázár Egon szerint az épületen látszik az öregedés, de a szellemisége inkább megfiatalodott.

Halász Judit is több évtizede tagja a Vígszínház társulatának, szerinte ez az épület szellemeket rejt. Mesélt az egykori legendás partneréről, Sulyok Máriáról, aki hol művelt úriasszonynak mutatkozott, máskor pedig inkább elviselhetetlen szörnyetegnek. Jött aztán a társulat többi tagja is, mindenki bemondta saját nevét és azt, hogy hány éve tagja a Vígszínháznak. És jöttek a vendégek, Törőcsik Mari, aki elnézést kért azért, mert valakinek be kellett kísérnie a színpadra. Eddig ez soha nem fordult vele elő, most is csak azért látta ezt szükségesnek, mert vasárnap nehéz napja volt, nem érezte magát jól, mégis eljött erre a születésnapra. Eljött, mert tiszteli a Vígszínházat és a teátrumot vezető Eszenyi Enikőt, aki Törőcsik szerint egyedül képes arra, hogy egy ekkora színházat ilyen sikeresen vezessen. És jöttek a többiek, Bereményi Géza, Udvaros Dorottya, Sándor Pál, Mészáros Márta, Jordán Tamás, Bálint András, Kováts Adél, Juronics Tamás, Komlósi Ildikó, Dés László, Bretz Gábor, vagy a remek kolozsvári színész, Bogdán Zsolt. Mindegyikük készült valamivel, verssel, dallal, Sándor Pál pedig Garas Dezső emlékét idézte. Volt, aki nem tudott személyesen jelen lenni, ezért üzent, így tett például Alföldi Róbert, Venczel Vera, több külföldi rendező és Szász János. Utóbbi szintén barátian, személyesen fogalmazott, üzenete végén azt mondta: veletek a félelmet nem ismerem. Érkeztek budapesti és vidéki társulatok képviselői, hogy köszöntsék a 120 éves Vígszínházat. Az Örkény Színház társulata például egy Örkény egypercest, a Színész halálát adta elő.

Kern András visszatért régi énjéhez a parodistához, és egészen szenzációsan idézte meg többek között Kállai Ferenc, Páger Antal és Darvas Iván alakját, és persze egyik "levélből" sem maradhatott ki a Vígszínház.

Tarlós István főpolgármester papírból olvasott fel egy köszöntő szöveget, egyszer bele is bakizott. Viszont egy korábban a színpadon elhangzott felvetésre, mely szerint a Vígszínház épületére ráférne egy felújítás, pozitívan reagált. Idézett Eszenyi igazgatói pályázatából is, igaz azt elfelejtette elmondani, hogy a direktor hosszabbításánál finoman szólva nem mentek simán a dolgok. Később aztán megérkezett a TÁP Színház társulata a színpadra Vajdai Vilmos vezetésével és kicsit felkavarták az eseményeket. Vajdai arra is tett megjegyzést, hogy a Főváros csökkentette a Budapesti Fesztiválzenekar támogatását. A sajátos független színházi performansz – tiltották a tapsot, elejtették a tortát, himnuszt énekeltek alternatív módon - meglepte a nézőket és feltételezhetően a főpolgármestert is. Fokozta a helyzetet Bodó Viktor rendező, a megszűnt Szputnyik Társulat vezetőjének jelenléte is. Bodó azt mondta, hogy most vett át egy rangos szakmai díjat külföldön, de azért jobb itthon díjat kapni. Aztán kapott is egyet, a színikritikusok díját a Koldusopera rendezéséért átvehette utólag Hegedűs D. Gézától, eddig a Vígszínházban őrizték a csokiból készült elismerést. Kornis Mihály író, több jelentős vígszínházi előadás szerzője azt mondta, a jelenlegi hatalom sok mindent lebont, megszűnnek például folyóiratok, örüljünk, hogy a Vígszínház nem jut erre a sorsra.

A fináléban az egész társulat dalra fakadt. A Földrengés Londonban című, nemrég bemutatott előadás záródalát énekelték. „Hol vagy szabad világ” kérdezték, de a felvetésük költői maradt. Mindenesetre a Vígszínház vasárnap este, legalább öt órára a szabad világ illúzióját keltette. Tegye még ezt sok évtizeden át.