Műkincs, ami nincs?

Sajtóértesülések szerint titokban eladták az államosított MKB Bank híres képzőművészeti gyűjteményének több értékes festményét, de a bank határozottan tagadja, hogy a Magyar Nemzeti Bankhoz köthető alapítványokhoz kerültek a képek. Bozóki András politológus szerint a probléma az, hogy Matolcsy György jegybankelnök közpénzből költ, Martos Gábor művészeti szakíró pedig az intézmény Értéktár Programja okozta, műkincspiacra leselkedő veszélyekről számolt be.

Elégedetlenek a szakértők a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által két éve életre hívott Értéktár Program miatt, amelynek keretében az intézmény nagyszabású műkincsvásárlásba kezdett. A 2018 végéig mintegy 30 milliárd forintot felemésztő műkincsbegyűjtési kezdeményezés legutóbb azzal került a figyelem középpontjába, hogy a HVG értesülései szerint a 100 százalékos állami tulajdonban lévő MKB Bank teljesen titokban eladta festménygyűjteményének bizonyos részét. A hetilap szerint az értékes alkotások a Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank által létrehozott alapítványokhoz kerültek.

Bár a sajtóban az jelent meg, hogy az MKB Bank értékesítette műgyűjteményének több darabját is, a kereskedelmi bank közleményben cáfolta az állítást. Azt írják, az MKB Bank nem adta el gyűjteményének kiemelt darabjait, hanem zártkörű meghívásos versenytárgyalást tartott, ahová valóban nem hívták meg a magyar galériákat. Közleményükben azonban hangsúlyozzák, ezen a piaci felbecslésen egyetlen műtárgyat sem értékesítettek. Ezzel szemben az állítólagosan eladott képek között tartják számon Barabás Miklós Egy utazó cigánycsalád Erdélyben és Székely Bertalan Csónakázó szerelmesek című festményét, továbbá számtalan Benczúr Gyula, Rippl-Rónai József és Mednyánszky László által festett alkotást. „Valóban értékes festményekről beszélünk, a hatvanhat éves múltra visszatekintő bank évtizedes gyűjteménye hagyományos XIX. századi magyar alkotásokból áll. Ettől függetlenül, nem igazán tudom értelmezni a bank közleményét, miszerint nem árverés, hanem csak felbecslés történt. Igazán zavaros az egész ügy” – közölte lapunkkal Martos Gábor művészeti író.

„Felbecsléshez értékbecslőt kell hívni, s nem zártkörű rendezvényt kell tartani. Máskülönben mi lehetett a tulajdonképpeni célja az egésznek? Talán megállapítani, hogy mennyit adna értük a saját alapítványuk, hiszen az MKB Bank a közelmúltban állami tulajdonba került?” – tette fel a kérdést Martos Gábor. A művészeti szakíró úgy véli, az a legfőbb baj az Értéktár Programmal, hogy annak rendszere egyáltalán nem átlátható, nem lehet tudni, pontosan kinek milyen szerepe van benne. Egyúttal megjegyezte, a Nemzeti Bank a múltban több ízben irracionális áron vásárolt festményeket, ezzel megbolygatva a hazai piacot, hiszen ha valakinek sikerül „rátukmálnia” az általa eladásra kínált műtárgyat az Értéktár Program döntnökeire, akkor felesleges hagyományos árverést hirdetnie. Ott ugyanis vélhetőleg kevesebbért tudna megválni az adott képzőművészeti alkotástól.

Bozóki András politológus-szociológus lapunknak elmondta, nincs tisztában azzal, hogy mi a bevett szokás a hazai árveréseken, a meghívásos vagy a nyílt licitálást preferálják-e. Hozzátette, úgy gondolja, ha az árverésre bocsátott tárgy(ak) tulajdonosa több pénzt szeretne kapni, akkor értelemszerűen célszerű nyílttá tennie a licitet. „Viszont azt, hogy ezt a tárgyalást zárt ajtók között tartották, még ha utólag tagadják is, azt a nemzetközi gyakorlattól merőben eltérő eljárásnak tartom” – mondta a Népszavának.

A lapunknak adott telefonos interjújában megemlítette, tavaly hasonló botrányt kavart az, hogy a MNB 4,5 milliárd forintért megvásárolta Tiziano Vecellio velencei reneszánsz festőművész Mária gyermekével és Szent Pállal című 1510 körül készült olajfestményét Pintér Gyula vállalkozótól. „Ha valami árverésre megy, elképzelhető, hogy mozog az ár, ha valaki nagyon meg akar szerezni egy képet, akkor az értelemszerűen többet áldoz rá. Ez még nem is lenne felháborító, a probléma főleg az – ha jól értem –, hogy a Nemzeti Bank Értéktár Programja közpénzekből költ, nem Matolcsy fizeti a zsebéből a gyűjtemény értékes darabjait” – tette hozzá Bozóki András. Mint mondta, attól tart, a kulturális vonalon mozgó kormánypárti politikusok a legelső kritikus hangra reagálva meg fogják magyarázni, hogy miért fontosak azok a képek, amelyeket megszereztek az MNB-gyűjteménybe.

Csakhogy úgy véli, nem a műtárgyak a legfontosabbak ebben a helyzetben, hanem az, hogy az egész rendszernek az a tendenciája, hogy beruházásokat, vásárlásokat túláraznak, hogy a valódi és a túlárazott ár közötti különbséget észrevétlenül eltüntessék. Bozóki András megérti az Értéktár Program működésének szándékát, de lapunknak elmondta, szerinte ez a kulturális nacionalizmus teljesen céltalan vállalkozás. „Sok kiváló magyar festő képe van Magyarországtól távoli helyeken kiállítva, de a műkincspiac nem úgy működik, hogyha például Picasso valamit megfest Barcelonában, akkor annak az alkotásnak a katalán fővárosban kell maradnia. Éppen ezért nem látok abban különösebb kivetnivalót, ha nem itthoni gyűjtemények őrzik az összes nagy művészünk munkáját” – vélte.

Az ügyben kerestük telefonon az MKB Bankot is, kommunikációs osztályuk közölte, a továbbiakban is feltett szándékuk, hogy alapelveiknek megfelelően huszonkét év után is gyarapítsák képzőművészeti gyűjteményüket, s a magas színvonalú alkotásokat a közönség elé tárják.