Felkerestem háziorvosomat, hogy beutalót kérjek tőle vérvételre. Huszonöt éve az orvosom, nagy tudású, lelkiismeretes doktor. Bár kételkedő természetű vagyok, ennyi év alatt már rá kellett jönnöm, hogy kitűnő diagnoszta és mindig a beteg érdekét szolgálja. Megírta a beutalót, de az most nem a megszokott, lepusztult kórházba szólt, hanem a Maros utcai rendelőbe. Tegnap oda mentem, és ami ott velem történt, több éve nem fordult elő. Mintha egy angyal szállt volna le abba az egészségügyi intézménybe! Türelmesen, szeretetteljesen fogadtak, úgy vettek tőlem vért, hogy nem is éreztem. megszoktam már, hogy a beteget tudatlannak, általában kiszolgáltatottnak állítják be, de ott nem voltam az. A nővér biztos tudású, kedves, és még szép is volt. Szeretetet, hálát éreztem iránta, és legszívesebben megöleltem volna, de még mielőtt köszönetet mondhattam volna, már el is tűnt, hogy a következő beteggel foglalkozzon. Van emberség a méltatlanul hátrányos helyzetben lévő egészségügyi dolgozók szívében. Ezúton is hálás köszönetem!