Válasz a pécsi ápolóknak

A Népszava honlapján május 1-jén jelent meg a panaszuk. Nem baj, ha nem értenek egyet velem, csak hallgassanak meg. Annak a betegnek, aki eszméletlenül feküdt az önök intézetében és "testnyílásaiból kellett kimosni, kitisztítani a férgeket, kukacokat, vagy akinek a tetvektől hemzsegő haját kellett levágni, rendbe rakni", családja, hozzátartozója van? Vagy nem tudják, hogy az a beteg, akit magatehetetlenül, a saját testváladékaiban fekvőként kellett ápolni, sorsa, neve van? Mivel közölték az intézet nevét, és saját adataikat, a hozzátartozók számára a helyzetek azonnal azonosíthatóvá váltak. Ezek az emberek nem tehetnek sorsukról, de önök igen, a szégyenükről, hogy esetüket felhasználták. Nem tudják, hogy az ápolói lét legnagyobb próbatétele a haldokló ember kísérése, nap, mint nap emberek szenvedését, haláltusáját végignézni, velük együtt várni a megváltó halált? Önök nem tudják, hogy az ápolói lét egyik értelme, és megtiszteltetése, részt venni az emberek életében a születésben, és nap, mint nap osztozni a hozzátartozó gyászában, velük könnyezni? Önök nem tudják, hogy a kritikus állapotú beteg és hozzátartozója ki van szolgáltatva saját indulatainak, és ezért sok esetben saját maga ellensége is, hát ezért adnak köszönöm helyett mellbe rúgást, k…. anyádat az őket ápolóknak? Önök nem tudják, hogy az ápolás soha nem süllyedhet olyan mélyre, „az orvosbárók világába"? Az ápolói szakértelem és odaadás előbb vagy utóbb, de elkerülhetetlenül felértékelődik, hogy ne kelljen úgy várniuk minden hónapban a fizetést, hogy tudják, miután minden szükségeset kifizetek belőle, marad 50 ezer forint a megélhetésre.

Önök többet tudnak magáról az emberi létről, mint bárki, akinek 5 milliós fizetéséből, képviselői díjazásából, alapítványi és kuratóriumi tagságából a gondtalan megélhetése biztosított. Nekik nincs lelkiismeretük, és csak röhögnek a levelükön. Önöknek meg nincs méltóságuk, ha leállnak velük osztozni, ha nem tiltakoznak, amikor az ápolói "birodalmat" húgyszagú és szaros világnak tartják, miközben az önök osztályán végzett tevékenység a szakma és a szakértelem csúcsa. Ezért, többek önök másnál, és csak ennek okán és jogán érdemelnek álmokat, hogy ne érezzék azt, hogy milyen, amikor az álmok örökre csak álmok maradnak, amikor a vágyak örökre csak vágyak maradnak. Önök a kiváltságosok osztályához tartoznak, soha ne térjenek át a kufárárok világába, becsületük, tisztességük látná kárát.