Előfizetés

Kína nem kér kis vezérből

Ma kezdődik az észak-koreai Munkapárt kongresszusa. Utoljára 1980-ban rendeztek pártkongresszust, akkor háromezren jelentek meg, s most is hasonló számú küldöttet várnak. A leghűségesebb pártkáderek, a hadsereg tisztjei, a titkosszolgálat emberei lesznek jelen. Olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy a rezsim erejét fitogtatva a kongresszus előtt vagy alatt újabb, immár ötödik nukleáris kísérletét hajtja végre.

Az első pártkongresszust még 1946-ban rendezték meg, a koreai háború idején. A legutóbbit, amely a hatodik volt, 1980. október 10-én tartották, ezen Kim Dzsong Ilt nevezték meg trónörökösnek, az államalapítónak nevezett Kim Ir Szen magától értetődő utódának. A mostani kongresszus Kim Dzsong Un hatalmának további megerősítését szolgálná.

Míg a korábbi kongresszusokon Kína magas rangú politikussal képviseltette magát, ez ezúttal nem várható, mivel meglehetősen hűvössé vált Peking és Phenjan viszonya. Kína kétszer is megszavazta az eltelt években az országgal szembeni büntetőintézkedéseket.

Irányváltást akar a német kancellár

Publikálás dátuma
2016.05.06. 07:31
Merkel nem tekinti ellenfelének Seehofer bajor miniszterelnököt FOTÓ: GETTY IMAGES/THOMAS LOHNES
Merre tovább, kereszténydemokraták? Erre próbál meg választ találni Angela Merkel. A német euroszkeptikus Alternatíva (AfD) múlt hétvégi kongresszusa után úgy érzik a CDU-nál, valamilyen választ kell találni, mert ez így nem mehet tovább. A bevándorlásellenes párt a fennálló rendszerrel szembeni tömörülésként határozta meg magát, amely az iszlámot tekinti ellenfelének. A kereszténydemokraták úgy vélik, visszaüthet a jobboldali radikálisok túlzott bírálata.

Mivel a német parlamenti pártok egyike sem tekinthető bevándorlásellenesnek, ezért az AfD egy vákuumot próbál betölteni. Az emberek félelmeire épít, s ezzel a stratégiával különösen a fiatalok körében tesz szert népszerűségre. Sok internetes hozzászólásban olvasható, hogy keményebb stratégiára lenne szükség a bevándorlókkal szemben, ám Angela Merkel nem kíván letérni az általa kijelölt útról Hogy ezt siker koronázza-e vagy sem, egyelőre nem lehet tudni. A kancellár kezdettől fogva a befogadásra, illetve a közös európai megoldásra épített. Eleinte Ausztria is mellé állt, később azonban Bécs a bevándorlás lassításáért hozott intézkedéseket, s feszültté vált a német és az osztrák kormány viszonya.

Aligha javítja ezt a viszonyt Joachim Herrmann bajor belügyminiszter azon a napokban elhangzott felvetése, amely szerint visszaállíthatják a határellenőrzést a kisebb osztrák határátkelőknél is. „Egyrészt a menekültekről, másrészt az iszlám terrorizmus által okozott veszélyről van szó” – indokolta kijelentését a bajor tárcavezető. Mint mondta, a német szövetségi rendőrség ellenőrzése az elmúlt hónapokban szinte kizárólag a menekültekre, illetve három-négy nagyobb határátkelőre terjedt ki, ám „illegális határátlépések a kis határátkelőknél is történnek”. Az iszlám terrorizmus miatt „inkább több ellenőrzésre van szükség, mint kevesebbre” – jelentette ki.

Mindenesetre az adatok a kancellár politikájának helyességét igazolják, mivel a menekültek száma folyamatosan, s jelentősen csökken. A német határőrizetet végző szövetségi rendőrség legutóbbi adatai szerint áprilisban 5485 menedékkérő érkezését regisztrálták. Márciusban 5500, februárban 38 570, januárban 64 700 menedékkérő lépett be az országba a hatóság kimutatása szerint. A csökkenés tehát egyértelmű.

Seehofer a kisebbik rossz

A CDU irányváltását a CSU belső hatalmi harcai is indokolhatják. Bár Horst Seehofer, a kereszténydemokrata testvértpárt, a CSU elnöke a kormány belső ellenzékeként lép fel, aki szigorúbb bevándorlásellenes intézkedéseket követel, a bajor miniszterelnök sem akarja megbuktatni a nagykoalíciót, ez nem is állhat érdekében, hiszen amennyiben a CDU-CSU történetének legrosszabb eredményét érné el egy esetleges előrehozott választáson, az nyilvánvalóan a keresztényszocialistákat is érzékenyen érintené.

A CSU országosan amúgy sem jelentős tényező. Hiába tekintik Seehofert egyfajta példaképnek azok a kereszténydemokrata politikusok, akik a bevándorlókkal szembeni keményebb fellépést sürgetnek a CDU-n belül, az irányvonalról Angela Merkel dönt. A CSU elnökének valójában nem is az az elsődleges célja, hogy az országos politikát befolyásolja, jelenleg sokkal inkább az, hogy stabilizálja pozícióját saját tömörülésén belül, s megakadályozza pártbéli riválisa, Markus Söder felemelkedését. Kemény hatalmi harc dúl ugyanis a CSU-ban. Seehofer „radikalizmusának” fő oka, hogy a bajor kormányban a pénzügyminiszteri posztot betöltő Söder nála is populistább jelszavakat hangoztat, így a CSU elnök próbálja behozni ezt a „lemaradását”. Emlékezetes volt Södernek azon mondata, amely így kezdődött: „Nem minden menekült terrorista, de…” A bajor pénzügyi tárcavezető néhány napja azon dohogott, hogy „egy német nyugdíjas kevesebbet kap, mint amennyit egy fiatal menekültre kell költenie az államnak. Ezzel nem is annyira burkoltan azt üzente: a külföldiek elveszik a pénzt a nyugdíjasoktól.

Söder kijelentései mögött az a szándék húzódik meg, hogy így próbálja magához édesgetni azokat a bajor választókat, akik elpártoltak a CSU-tól, s most inkább az AfD-re szavaznának. Seehofer egyébként jellemileg tartja alkalmatlannak a CSU, illetve a bajor kormány vezetésére Södert.

Merkel mindig kiáll Seehofer mellett, kettejük viszonyát az sem befolyásolta különösebben negatívan, hogy a CSU pártja tavalyi kongresszusán Seehofer nyíltan ellentmondott a kancellárnak annak füle hallatára, amit a német média egy része Merkel megalázásának tartott. A kancellár azonban tisztában van azzal, hogy Seehofer utóda csak rosszabb lenne a jelenlegi pártelnök-miniszterelnöknél. Úgy is fogalmazhatnánk, Merkel rémálma válna valóra akkor, ha Söder mindkét tisztséget átvenné. A pénzügyminiszternek bőven van még ideje, hiszen mindössze 49 éves. Először a bajor kormányfői széket veszi célba, pártelnök pedig akkor lehet, ha e tisztségében nem követ el nagyobb hibákat. Bár szinte mindegyik felmérés szerint a CSU abszolút többséget szerezne, amennyiben most rendeznének tartományi választásokat Bajorországban, mégis nehéz kampányra számíthat a párt, mert könnyen lehet, hogy már nem Seehofer lesz a listavezető. A jelenlegi pártelnök ugyanis hírek szerint Berlinbe tenné át a székhelyét, ami szintén meglehetősen rossz hír lenne a kancellár számára.

Új stratégia a CDU-nál

Az azért látszik, hogy Merkelre komoly belső nyomás nehezedik, s egy sor kihívással kell megküzdenie. A menekültválság csak egy gond a sok közül, komoly belső nehézségeket is le kell küzdenie. Közben a közvéleménykutatásokat sem hagyhatja figyelmen kívül, bár ezek sem adnak választ mindenre. A média hajlamos felkapni egy-egy kutatási eredményt, például ha az Alternatíva rekordot dönt egy-egy irodánál. Az azonban kisebb visszhangot kap, ha ugyanezen párt esetében egy másik iroda teljesen más eredményeket mér. Tény, hogy a trend aggasztó, hiszen a felmérések egyértelműsítik, hogy az AfD a harmadik legjelentősebb párttá nőtte ki magát a CDU-CSU és az SPD mögött, de azért az egyes felmérések között jelentősek az eltérések. Az Emnidnél az Alternatíva felfelé ívelő ágban van, s 13 százalék szavazna rá, ezzel megelőzte az eddigi harmadik helyezett Zöldeket. A CDU-ra 33, az SPD-re pedig 22 százalék voksolna. A Forsa viszont egészen mást hozott ki. Az ügynökségnél 34 százalékot kapna a CDU-CSU, 21 százalékot a szociáldemokraták, s csak kilencet az AfD, amely az ügynökség szerint leszállóágban van, s a Zöldek is megelőznék. Megint mást hozott ki az INSA. Az intézetnél 32 százalékot kapnának az uniópártok, 20-at az SPD, és 14-et az AfD.

Míg tehát a Forsánál 12 százalék a különbség a szociáldemokraták és a radikálisok között, az INSA-nál mindössze hat százalék. Természetesen senki sem mondhatja meg, melyikük áll közelebb a valósághoz, az azonban tény, hogy a március közepén megrendezett részleges német tartományi választáson inkább alulmérték az AfD-t. Sokan nem szívesen árulják el a közvéleménykutatást végzőknek, hogy valójában a radikálisok gondolatvilága áll a legközelebb az övékhez. Amíg nem kerül nyugvópontra a menekültválság, s erre azért belátható időn belül nem is igen lehet számítani, addig az AfD-nek komoly aduász van a kezében. Ezzel pedig óhatatlanul jobbra tolódhat a közgondolkodás. Erre utal a Bild napilapnak az az értesülése is, amely szerint a CDU-CSU újra kívánja definiálni magát az Alternatívával szemben, s az uniópártok e tekintetben némiképp változtatnak eddigi stratégiájukon. Merkel állítólag azt mondta pártja elnökségi ülésén, hogy jobbra kell tolódni, el kell mozdulni a jelenlegi centrumból, s jobban meg kell szólítani a jobboldali szavazókat. A kancellár azt is közölte, nem szükséges az Alternatíva állandó bírálata, ez ugyanis meglátása szerint visszaüthet.

Merkelt több ízben bírálták amiatt, hogy komoly engedményeket tett a koalíciós partner szociáldemokratáknak, s maga a CDU is szociáldemokrata programot hajt végre. Bírálták amiatt is, mert elfogadta az SPD minimálbérre, illetve a női kvótára vonatkozó javaslatát. A konzervatív szárny az atomenergiával való szakítással, valamint a kötelező katonai szolgálat megszüntetésével sem ért egyet.

Julia Klöckner, a CDU rajnavidék-pfalzi elnöke szintén annak a véleményének adott hangot: nem kell „mártírt csinálni” a jobboldali radikálisokból. „Nem követhetjük el azt a hibát, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk az Alternatívát, illetve folyamatosan szidjuk a pártot. Nyíltan állást kell foglalnunk a kényes témákról, és vitát kell kezdeményeznünk ezekről, hogy érvekkel győzzük meg az Alternatíva választóit” – fejtette ki a Rheinische Post című lapban. Leszögezte azonban, hogy a jobboldali radikális párt nem jöhet szóba koalíciós partnerként.

Nincs egységes álláspont

Annyi bizonyos, hogy a CDU-ban nincs egység az Alternatíva megítélésével kapcsolatban. Míg akadnak, akik megengedőbb álláspontra helyezkednének a párttal kapcsolatban, olyan véleményeket is hallani, amelyek szerint a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a kereszténydemokraták osztják a radikálisok bárminemű véleményét. Peter Tauber, a CDU főtitkára például egyértelműen autoriter politikai erőnek tartja az AfD-t. Bár a párt konzervatívként, hazafiasként határozta meg magát, mindaz ami elhangzott, azt igazolja, „se nem konzervatív, se nem hazafias, de nem is szabadelvű, hanem reakciós és önkényeskedő” – emelte ki Tauber. Hozzátette, kirekesztő a párt magatartása, mert programja a félelemkeltésre és az előítéletekre épít. „A mi álláspontunk szerint az Alternatíva egy Németország-ellenes párt, mert lábbal tiporja azokat az értékeket, amelyek naggyá, erőssé, sikeressé tették országunkat” – hangsúlyozta a CDU főtitkára.

Armin Laschet, a CDU alelnöke szintén keményen beszélt az Alternatíváról, amely megfogalmazása szerint „egy másik Németországot akar”. Riasztónak nevezte az Alternatíva zárónyilatkozatában foglaltakat. Mint mondta, ez „támadás minden egyház ellen”. Szerinte a párt le akar számolni a keresztény vallásoktatással, illetve kirekeszti a társadalomból az egyházat. Ezzel „megosztóvá válik”.

Nem tesz panaszt a CSU

Bajorország egyelőre nem panaszolja be az alkotmánybíróságnál a szövetségi kormányt a menekültpolitikája miatt – jelentette ki a napokban a bajor igazságügyi miniszter egy lapinterjúban. Winfried Bausback a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című lapnak azt mondta, hogy "legalábbis jelenleg" nincs szükség az alkotmánybírósági eljárás megindítására, mert a menekültek száma csökken, "enyhül a nyomás", így nem tartható az az érvelés, amelyre az eljárást felépítették volna, jelesül hogy a Németországot a bajor-osztrák határon elérő menekülthullám "veszélyezteti Bajorország tartomány cselekvőképességét és önálló államiságát". A bajor kormány január végén hivatalos levélben fordulatot követelt a szövetségi kormánytól a menekültpolitikában, és alkotmánybírósági eljárást helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem teljesíti a követelést.

Angela Merkel kancellár csak a múlt héten válaszolt a levélre, jelezte, hogy másként képzeli el a menekültválság kezelését, mint a bajor kormány. Winfried Bausback erről az MTI közlése szerint a FAZ-nak elmondta, hogy a kancellár ugyan "valóban nem fogadta el érveinket", de "mégis reagált, és a lényeget tekintve elkezdte követni a mi irányvonalunkat". Horst Seehofer tartományi miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke az interjúra reagálva hétfőn Münchenben a párt elnökségi ülése után tartott tájékoztatóján hangsúlyozta, hogy még nem mondták ki az utolsó szót, a tartományi kormány legkorábban a május 10-i ülésén dönthet az alkotmánybírósági eljárásról.

Az Alternatíva programjának legfőbb pontjai
  • Az iszlám nem tartozik Németországhoz
  • Be kell tiltani a test egészét takaró muzulmán női öltözékek nyilvános viselését, a minaretek építését és a müezzinek tevékenységét, és nem szabad muzulmán intézményeknek megadni az egyházakat megillető közjogi testületi jogállást
  • Az euróövezetet és az EU-t nem szabad a mostani formájában megtartani, az euróövezetet vagy rendezett módon fel kell számolni, vagy Németországnak ki kell lépnie
  • Az EU-t át kell alakítani a "nemzetállamok Európájává"



Irányváltást akar a német kancellár

Publikálás dátuma
2016.05.06. 07:31
Merkel nem tekinti ellenfelének Seehofer bajor miniszterelnököt FOTÓ: GETTY IMAGES/THOMAS LOHNES
Merre tovább, kereszténydemokraták? Erre próbál meg választ találni Angela Merkel. A német euroszkeptikus Alternatíva (AfD) múlt hétvégi kongresszusa után úgy érzik a CDU-nál, valamilyen választ kell találni, mert ez így nem mehet tovább. A bevándorlásellenes párt a fennálló rendszerrel szembeni tömörülésként határozta meg magát, amely az iszlámot tekinti ellenfelének. A kereszténydemokraták úgy vélik, visszaüthet a jobboldali radikálisok túlzott bírálata.

Mivel a német parlamenti pártok egyike sem tekinthető bevándorlásellenesnek, ezért az AfD egy vákuumot próbál betölteni. Az emberek félelmeire épít, s ezzel a stratégiával különösen a fiatalok körében tesz szert népszerűségre. Sok internetes hozzászólásban olvasható, hogy keményebb stratégiára lenne szükség a bevándorlókkal szemben, ám Angela Merkel nem kíván letérni az általa kijelölt útról Hogy ezt siker koronázza-e vagy sem, egyelőre nem lehet tudni. A kancellár kezdettől fogva a befogadásra, illetve a közös európai megoldásra épített. Eleinte Ausztria is mellé állt, később azonban Bécs a bevándorlás lassításáért hozott intézkedéseket, s feszültté vált a német és az osztrák kormány viszonya.

Aligha javítja ezt a viszonyt Joachim Herrmann bajor belügyminiszter azon a napokban elhangzott felvetése, amely szerint visszaállíthatják a határellenőrzést a kisebb osztrák határátkelőknél is. „Egyrészt a menekültekről, másrészt az iszlám terrorizmus által okozott veszélyről van szó” – indokolta kijelentését a bajor tárcavezető. Mint mondta, a német szövetségi rendőrség ellenőrzése az elmúlt hónapokban szinte kizárólag a menekültekre, illetve három-négy nagyobb határátkelőre terjedt ki, ám „illegális határátlépések a kis határátkelőknél is történnek”. Az iszlám terrorizmus miatt „inkább több ellenőrzésre van szükség, mint kevesebbre” – jelentette ki.

Mindenesetre az adatok a kancellár politikájának helyességét igazolják, mivel a menekültek száma folyamatosan, s jelentősen csökken. A német határőrizetet végző szövetségi rendőrség legutóbbi adatai szerint áprilisban 5485 menedékkérő érkezését regisztrálták. Márciusban 5500, februárban 38 570, januárban 64 700 menedékkérő lépett be az országba a hatóság kimutatása szerint. A csökkenés tehát egyértelmű.

Seehofer a kisebbik rossz

A CDU irányváltását a CSU belső hatalmi harcai is indokolhatják. Bár Horst Seehofer, a kereszténydemokrata testvértpárt, a CSU elnöke a kormány belső ellenzékeként lép fel, aki szigorúbb bevándorlásellenes intézkedéseket követel, a bajor miniszterelnök sem akarja megbuktatni a nagykoalíciót, ez nem is állhat érdekében, hiszen amennyiben a CDU-CSU történetének legrosszabb eredményét érné el egy esetleges előrehozott választáson, az nyilvánvalóan a keresztényszocialistákat is érzékenyen érintené.

A CSU országosan amúgy sem jelentős tényező. Hiába tekintik Seehofert egyfajta példaképnek azok a kereszténydemokrata politikusok, akik a bevándorlókkal szembeni keményebb fellépést sürgetnek a CDU-n belül, az irányvonalról Angela Merkel dönt. A CSU elnökének valójában nem is az az elsődleges célja, hogy az országos politikát befolyásolja, jelenleg sokkal inkább az, hogy stabilizálja pozícióját saját tömörülésén belül, s megakadályozza pártbéli riválisa, Markus Söder felemelkedését. Kemény hatalmi harc dúl ugyanis a CSU-ban. Seehofer „radikalizmusának” fő oka, hogy a bajor kormányban a pénzügyminiszteri posztot betöltő Söder nála is populistább jelszavakat hangoztat, így a CSU elnök próbálja behozni ezt a „lemaradását”. Emlékezetes volt Södernek azon mondata, amely így kezdődött: „Nem minden menekült terrorista, de…” A bajor pénzügyi tárcavezető néhány napja azon dohogott, hogy „egy német nyugdíjas kevesebbet kap, mint amennyit egy fiatal menekültre kell költenie az államnak. Ezzel nem is annyira burkoltan azt üzente: a külföldiek elveszik a pénzt a nyugdíjasoktól.

Söder kijelentései mögött az a szándék húzódik meg, hogy így próbálja magához édesgetni azokat a bajor választókat, akik elpártoltak a CSU-tól, s most inkább az AfD-re szavaznának. Seehofer egyébként jellemileg tartja alkalmatlannak a CSU, illetve a bajor kormány vezetésére Södert.

Merkel mindig kiáll Seehofer mellett, kettejük viszonyát az sem befolyásolta különösebben negatívan, hogy a CSU pártja tavalyi kongresszusán Seehofer nyíltan ellentmondott a kancellárnak annak füle hallatára, amit a német média egy része Merkel megalázásának tartott. A kancellár azonban tisztában van azzal, hogy Seehofer utóda csak rosszabb lenne a jelenlegi pártelnök-miniszterelnöknél. Úgy is fogalmazhatnánk, Merkel rémálma válna valóra akkor, ha Söder mindkét tisztséget átvenné. A pénzügyminiszternek bőven van még ideje, hiszen mindössze 49 éves. Először a bajor kormányfői széket veszi célba, pártelnök pedig akkor lehet, ha e tisztségében nem követ el nagyobb hibákat. Bár szinte mindegyik felmérés szerint a CSU abszolút többséget szerezne, amennyiben most rendeznének tartományi választásokat Bajorországban, mégis nehéz kampányra számíthat a párt, mert könnyen lehet, hogy már nem Seehofer lesz a listavezető. A jelenlegi pártelnök ugyanis hírek szerint Berlinbe tenné át a székhelyét, ami szintén meglehetősen rossz hír lenne a kancellár számára.

Új stratégia a CDU-nál

Az azért látszik, hogy Merkelre komoly belső nyomás nehezedik, s egy sor kihívással kell megküzdenie. A menekültválság csak egy gond a sok közül, komoly belső nehézségeket is le kell küzdenie. Közben a közvéleménykutatásokat sem hagyhatja figyelmen kívül, bár ezek sem adnak választ mindenre. A média hajlamos felkapni egy-egy kutatási eredményt, például ha az Alternatíva rekordot dönt egy-egy irodánál. Az azonban kisebb visszhangot kap, ha ugyanezen párt esetében egy másik iroda teljesen más eredményeket mér. Tény, hogy a trend aggasztó, hiszen a felmérések egyértelműsítik, hogy az AfD a harmadik legjelentősebb párttá nőtte ki magát a CDU-CSU és az SPD mögött, de azért az egyes felmérések között jelentősek az eltérések. Az Emnidnél az Alternatíva felfelé ívelő ágban van, s 13 százalék szavazna rá, ezzel megelőzte az eddigi harmadik helyezett Zöldeket. A CDU-ra 33, az SPD-re pedig 22 százalék voksolna. A Forsa viszont egészen mást hozott ki. Az ügynökségnél 34 százalékot kapna a CDU-CSU, 21 százalékot a szociáldemokraták, s csak kilencet az AfD, amely az ügynökség szerint leszállóágban van, s a Zöldek is megelőznék. Megint mást hozott ki az INSA. Az intézetnél 32 százalékot kapnának az uniópártok, 20-at az SPD, és 14-et az AfD.

Míg tehát a Forsánál 12 százalék a különbség a szociáldemokraták és a radikálisok között, az INSA-nál mindössze hat százalék. Természetesen senki sem mondhatja meg, melyikük áll közelebb a valósághoz, az azonban tény, hogy a március közepén megrendezett részleges német tartományi választáson inkább alulmérték az AfD-t. Sokan nem szívesen árulják el a közvéleménykutatást végzőknek, hogy valójában a radikálisok gondolatvilága áll a legközelebb az övékhez. Amíg nem kerül nyugvópontra a menekültválság, s erre azért belátható időn belül nem is igen lehet számítani, addig az AfD-nek komoly aduász van a kezében. Ezzel pedig óhatatlanul jobbra tolódhat a közgondolkodás. Erre utal a Bild napilapnak az az értesülése is, amely szerint a CDU-CSU újra kívánja definiálni magát az Alternatívával szemben, s az uniópártok e tekintetben némiképp változtatnak eddigi stratégiájukon. Merkel állítólag azt mondta pártja elnökségi ülésén, hogy jobbra kell tolódni, el kell mozdulni a jelenlegi centrumból, s jobban meg kell szólítani a jobboldali szavazókat. A kancellár azt is közölte, nem szükséges az Alternatíva állandó bírálata, ez ugyanis meglátása szerint visszaüthet.

Merkelt több ízben bírálták amiatt, hogy komoly engedményeket tett a koalíciós partner szociáldemokratáknak, s maga a CDU is szociáldemokrata programot hajt végre. Bírálták amiatt is, mert elfogadta az SPD minimálbérre, illetve a női kvótára vonatkozó javaslatát. A konzervatív szárny az atomenergiával való szakítással, valamint a kötelező katonai szolgálat megszüntetésével sem ért egyet.

Julia Klöckner, a CDU rajnavidék-pfalzi elnöke szintén annak a véleményének adott hangot: nem kell „mártírt csinálni” a jobboldali radikálisokból. „Nem követhetjük el azt a hibát, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk az Alternatívát, illetve folyamatosan szidjuk a pártot. Nyíltan állást kell foglalnunk a kényes témákról, és vitát kell kezdeményeznünk ezekről, hogy érvekkel győzzük meg az Alternatíva választóit” – fejtette ki a Rheinische Post című lapban. Leszögezte azonban, hogy a jobboldali radikális párt nem jöhet szóba koalíciós partnerként.

Nincs egységes álláspont

Annyi bizonyos, hogy a CDU-ban nincs egység az Alternatíva megítélésével kapcsolatban. Míg akadnak, akik megengedőbb álláspontra helyezkednének a párttal kapcsolatban, olyan véleményeket is hallani, amelyek szerint a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a kereszténydemokraták osztják a radikálisok bárminemű véleményét. Peter Tauber, a CDU főtitkára például egyértelműen autoriter politikai erőnek tartja az AfD-t. Bár a párt konzervatívként, hazafiasként határozta meg magát, mindaz ami elhangzott, azt igazolja, „se nem konzervatív, se nem hazafias, de nem is szabadelvű, hanem reakciós és önkényeskedő” – emelte ki Tauber. Hozzátette, kirekesztő a párt magatartása, mert programja a félelemkeltésre és az előítéletekre épít. „A mi álláspontunk szerint az Alternatíva egy Németország-ellenes párt, mert lábbal tiporja azokat az értékeket, amelyek naggyá, erőssé, sikeressé tették országunkat” – hangsúlyozta a CDU főtitkára.

Armin Laschet, a CDU alelnöke szintén keményen beszélt az Alternatíváról, amely megfogalmazása szerint „egy másik Németországot akar”. Riasztónak nevezte az Alternatíva zárónyilatkozatában foglaltakat. Mint mondta, ez „támadás minden egyház ellen”. Szerinte a párt le akar számolni a keresztény vallásoktatással, illetve kirekeszti a társadalomból az egyházat. Ezzel „megosztóvá válik”.

Nem tesz panaszt a CSU

Bajorország egyelőre nem panaszolja be az alkotmánybíróságnál a szövetségi kormányt a menekültpolitikája miatt – jelentette ki a napokban a bajor igazságügyi miniszter egy lapinterjúban. Winfried Bausback a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című lapnak azt mondta, hogy "legalábbis jelenleg" nincs szükség az alkotmánybírósági eljárás megindítására, mert a menekültek száma csökken, "enyhül a nyomás", így nem tartható az az érvelés, amelyre az eljárást felépítették volna, jelesül hogy a Németországot a bajor-osztrák határon elérő menekülthullám "veszélyezteti Bajorország tartomány cselekvőképességét és önálló államiságát". A bajor kormány január végén hivatalos levélben fordulatot követelt a szövetségi kormánytól a menekültpolitikában, és alkotmánybírósági eljárást helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem teljesíti a követelést.

Angela Merkel kancellár csak a múlt héten válaszolt a levélre, jelezte, hogy másként képzeli el a menekültválság kezelését, mint a bajor kormány. Winfried Bausback erről az MTI közlése szerint a FAZ-nak elmondta, hogy a kancellár ugyan "valóban nem fogadta el érveinket", de "mégis reagált, és a lényeget tekintve elkezdte követni a mi irányvonalunkat". Horst Seehofer tartományi miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke az interjúra reagálva hétfőn Münchenben a párt elnökségi ülése után tartott tájékoztatóján hangsúlyozta, hogy még nem mondták ki az utolsó szót, a tartományi kormány legkorábban a május 10-i ülésén dönthet az alkotmánybírósági eljárásról.

Az Alternatíva programjának legfőbb pontjai
  • Az iszlám nem tartozik Németországhoz
  • Be kell tiltani a test egészét takaró muzulmán női öltözékek nyilvános viselését, a minaretek építését és a müezzinek tevékenységét, és nem szabad muzulmán intézményeknek megadni az egyházakat megillető közjogi testületi jogállást
  • Az euróövezetet és az EU-t nem szabad a mostani formájában megtartani, az euróövezetet vagy rendezett módon fel kell számolni, vagy Németországnak ki kell lépnie
  • Az EU-t át kell alakítani a "nemzetállamok Európájává"