Ferenc pápa: hidakat, ne falakat építsünk!

Publikálás dátuma
2016.05.07. 07:33
A „remény pápája” Angela Merkellel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
A Vatikánban vette át tegnap Ferenc pápa az Achen városa által alapított rangos európai uniós elismerést, a Károly-díjat. A döntés még tavaly év végén megszületett, az indoklás szerint az emberséges, egységes és erős Európa melletti kiállásáért esett a választás a katolikus egyházfőre. 

Az elismerés odaítéléséről döntő bizottság indoklásában kiemelte, hogy az utóbbi hét évben bekövetkezett válságok, nehézségek és csapások "háttérbe szorították az integrációs folyamat vívmányait", ami "drámai bizalomvesztésre" vezetett, Ferenc pápa viszont a "remény és bátorítás" üzenetét helyezi szembe ezzel a folyamattal.

A díjat a hagyományosan Aachenben adják át Krisztus mennybemenetelének napján (a húsvét vasárnap utáni 40. napon, Áldozócsütörtökön), ezúttal azonban a Vatikánban került erre sor.

Az európai uniós vezető politikusok, köztük Angela Merkel német kancellár, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke, valamint Martin Schulz az Európai Parlament elnöke már csütörtökön megérkeztek Rómába, ahol a Capitoliumi Múzeumban emlékeztek meg az 1957-es Római Szerződés jövőre esedékes hetvenedik évfordulójáról. A vendéglátó Matteo Renzi olasz miniszterelnökkel az unió jövőjéről, jelenlegi problémáiról tanácskoztak abban teremben, ahol az EU alapjait letevő római szerződést aláírták az alapító atyák.

A tegnapi díjátadón Ferenc pápa beszédében a napjainkban tapasztalható uniós széthúzást és egyes tagállamoknak a menekültválság kapcsán tanúsított magatartását bírálta. „Mi történt veled, humanizmus Európája, az emberi jogok, demokrácia és szabadság bajnoka? Mi történt veled, Európa, költők, filozófusok, művészek, zenészek és tudósok otthona? Mi történt veled, Európa, nemzetek és népek anyja, nagyszerű nők és férfiak szülője, akik életüket ajánlották, sőt feláldozták testvéreik méltóságáért?”, tette fel a kérdést. A katolikus egyházfő úgy fogalmazott, hogy manapság - sokkal inkább, mint valaha bármikor - az európaiaknak, az Európai Unió alapító atyáihoz hasonlóan, hidakat kellene építeniük és le kellene bontaniuk a falakat. Kiemelte, az európai egység egyre halványul, és azok, akik kerítések emelését tervezik, elárulják a modern Európa alapítóinak álmait.

Donald Tusk a kitüntetettet köszöntve úgy fogalmazott: „Ön a remény pápája mindannyiunk számára”.

A díjról
A Nagy Károly (Charlemagne) frank császárról elnevezett nemzetközi díjat az európai egyesítésben kiemelkedő érdemeket szerző személynek vagy intézménynek ítélik oda 1950 óta minden évben.
Tavaly Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke kapta az elismerést. A korábbi kitüntetettek között van Václav Havel néhai cseh államfő és Bill Clinton volt amerikai elnök. Magyar díjazottak is vannak. Horn Gyula külügyminiszterként 1990-ben vehette át az elismerést, Konrád György író 2001-ben.
Ferenc pápa a harmadik római katolikus egyházi személy, aki megkapja a díjat; 1989-ben a taizéi közösség alapítóját, Roger testvért tüntették ki, 2004-ben pedig rendkívüli Károly-díjat kapott II. János Pál pápa.



Szerző

Maraton az elfogadásért

Publikálás dátuma
2016.05.07. 07:11
„Ha a társadalom nem lenne ilyen kevéssé elfogadó, nem lenne szükség büszkeségfelvonulásra” FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Elfogadás címmel maratoni felolvasó est lesz május 9-én a Centrál Színházban, amelynek középpontjában ezúttal a meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) identitású emberek történetei állnak. Immár hagyománynak nevezhetők ebben a teátrumban a társadalmi megbélyegzéssel, az előítéletekkel szembeni előadások, az idén már a harmadik alkalommal rendeznek ilyen estet. A Centrál Színház igazgatójával, Puskás Tamással beszélgetünk.

- Harmadszor rendezik meg a felolvasómaratont, ezúttal a másság a téma.

- Az ember nagyra van saját személyiségével, ugyanakkor képtelen más értékeket vallani, mint az a közösség, amelyikhez tartozik. A színházaink körül az állandó társulatok révén kialakul egy közönség, mely, ha nem is jelent közösséget, de mint az emberek együttlétének nagyon laza formája ahhoz elég, hogy igazodási pontot jelentsen. Óriási szükségünk van erre az igazodásra. „Nincs se jó se rossz, csak a gondolkozás teszi azzá” – mondja Shakespeare, és ha tovább elmélkedünk erről, megállapíthatjuk, hogy jó az, ami a közösség javát szolgálja, és rossz, ami ellenére van. A kőtáblákra vésett Tízparancsolat is ezt hirdeti, a törvény pedig folyamatosan finomodik, csiszolódik a beszéd, a pletyka által arról, hogy mi helyes, mi nem, mi illő, mi nem, mi legyen úgy, vagy ne legyen ahogy eddig volt. Egy időben a nőknek szavuk sem lehetett, lassan eljutunk oda, azt firtatjuk, miért nem ők vezetnek inkább. Közös ügyeinkről szólnak az előadásaink is, de éppen a színház említett szerepe miatt vannak más lehetőségeink is. Ilyen a felolvasó maraton, amely sajtósunk, Sándor Erzsi ötlete volt. Első alkalommal két éve a magyar holokauszt évfordulóján tartottunk ilyet, tavaly a családon belüli erőszak volt a téma, az idén pedig a másság elfogadása.

- Miért éppen ezeket a témákat választották?

- Ennek a városnak az életét éljük, ahol egyszer csak bizonyos dolgok fontossá, a közbeszéd tárgyává válnak. A szexuális másság elfogadása érzékeny és aktuális téma. Tudományosan bizonyított, hogy a hozzánk legközelebb álló rokonaink, a csimpánzok, a bonobók életében létezik a szexuális sokféleség, mégis azt tapasztaljuk, hogy a társadalmunkban az ilyen viselkedésfajtákra bélyeget ütnek. A megítélés persze koronként változik: a „sötét középkornak” nevezett időkben egészen másképpen viszonyultak bizonyos szexuális orientáltsághoz, mint például a klasszikus görögök. Etnográfusaink leírnak olyan törzseket, ahol a férfiházakban a harcos, aki bevezeti a felnőttség tudományába a fiatalt, gyakran nemi kapcsolatot is tart vele. Ha ez a közösség javát szolgáló rend, rögtön nincs is vele semmi baj. Nagy kérdés, hogy a zsidó-keresztény kultúrában a férfi és nő, kizárólag az utód nemzésére szolgáló szexualitásán kívüli szokásokra miért tekint a társadalom egy része undorral és az azt gyakorlókat miért akarja kivetni magából. Az persze érthető, hogy a társadalomba tagozódó ember, éppen mert a törvények betartása miatt szabályoznia kell ösztöneit, rengeteg feszültséggel terhes, és ha a társadalom rosszallása erre alkalmat kínál, szívesen találja meg indulatai levezetésére ezt a szelepet. Hasonló a zsidóság problémája is: mivel vallásuk a világunkat máig uraló kereszténységet megelőző vallás, az előzőt pedig mindig elfojtani, letiporni kell, a korábbi vallás angyalaiból lesznek ugyebár a következő ördögei, hát máig ők a gyűlöletre mindig alkalmas ördögök.

- Mit jelképez a „maraton”?

- A maraton, akár futásról, akár felolvasásról legyen szó, az emberi teljesítőképesség határát jelenti. Ezekről a kényes témákról szólván, helyes „áldozatot hozni”, nem csupán megemlítjük őket néhány röpke szóval és már megyünk is tovább, hanem hosszan mondjuk, mondjuk csak mondjuk, esetünkben este 6-tól éjfélig, vagy még tovább. A holokauszt-maraton hajnali 4-ig tartott… Nem gondoljunk, hogy az adott státus quo ettől hirtelen változni fog, de fontosnak tartjuk, hogy a mi közönségünk számára jelezzük: szerintünk nem lehet negatív megítélés tárgya, hogy valaki ilyen vagy olyan szexuális orientációjú.

- Mindhárom eddigi témakörük az erőszak és a tolerancia összecsapásáról szól.

- Az ember döbbenetes képessége, hogy már hétmilliárdan még mindig képesek vagyunk összehangoltan élni. Valószínűleg ezért áll a homo sapiens a tápláléklánc élén. Újra és újra hangsúlyozni kell tehát, hogy az erőszak a társadalmi közlekedésben nem elfogadható eszköz.

- A meleg büszkeség felvonulásai minden évben heves vitákat váltanak ki, miközben egy-egy híresség „coming out”-ja még mindig bulvárszenzáció.

- Ha társadalom nem lenne ilyen kevéssé elfogadó, vagy mondjuk inkább lappangóan ellenséges, nem lenne szükség büszkeség-felvonulásra. Én nem vonulok fel például 190 centi magas sorstársaimmal, mert senki nem bánt érte minket. Ők azonban folyamatos nyomás, elfojtás alatt élnek, nagyon erős bennük a vágy, hogy kinyilvánítsák: „itt vagyunk és ilyenek vagyunk”. Ugyanígy elkerülhetetlennek érzem az „coming out”-okat is. De érzésem szerint ezek a dolgok az elfogadás irányába fognak változni. Oscar Wilde-ot 1895-ben még börtönbe zárták homoszexualitása miatt abban az Angliában, amely azóta hatalmasat lépett előre tolerancia terén. Ebből a társadalomnak semmiképpen nem származik kára. Nem lehet elégszer rácsodálkozni azokra a remek embertársainkra, akiknek tudunk a másságáról, miközben tudósok, művészek, sportolók, nagylelkű adakozói a társadalomnak. Az nem valószínű, hogy ez a kérdés hamarosan semlegessé, vagy lényegtelenné válik, de hiszem, hogy jó irányba megyünk. Ezt a menetelést szeretnénk elősegíteni.

- Hogyan áll össze a program?

- Meghívjuk az ismerős, jeles színészeket, akik attól függően, hogy játszanak-e aznap este, korábban vagy később lépnek fel nálunk. A szövegek kiválasztása sorbarendezése nagyrészt az ötletgazda feladata. Ebben a témában rengeteg visszaemlékezés, vallomás lelhető fel, de elhangzanak versek, fickiós történetek is. Több kortárs író is csatlakozott írásaival, érintettség okán, vagy szolidaritásból.

- Az „Elfogadás” felolvasó maraton logója a Pink Floyd The Dark Side of The Moon című lemezének borítójára emlékeztet, a prizmán szivárvánnyá tört fehér fénysugárral.

- Nem tudom, mi vezette a tervező kezét, de az egyetlen élő emberfaj sokszínűségét jól kifejezi. A kép persze úgyis lefordítható, hogy a kultúránk sötét oldalát szeretnénk fényre hozni.

Az Elfogadás-maraton szereplői
Nádasdy Ádám, Szvoren Edina, Gordon Agáta, Dunajcsik Mátyás, Tóth Krisztina, Péterfy Gergely írásaiból olvasnak fel. A közreműködők a Centrál Színház társulatának tagjai - Ágoston Katalin, Botos Éva, Borbás Gabi, Cserna Antal, Papp János, Pokorny Lia, Puskás Tamás, Rudolf Péter, Schmied Zoltán, Simon Kornél, Mészáros András, Szabó Éva – mellett számos kiváló művész jelezte részvételét: Kováts Adél, Szirtes Ági, Pálmai Anna, Bezerédi Zoltán, Für Anikó, Bíró Kriszta, Béres Ilona, Almási Éva, Balázsovits Lajos, Halmágyi Sándor, Takács Kati, Zsurzs Kati, Egri Márta, Hernádi Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Igó Éva, Hegyi Barbara, Töreky Zsuzsa, Szalay Mariann, Gryllus Dorka, Lang Györgyi, Tímár Magdi, Stohl András, Lázár Kati, Katona László, Szalay Kriszta, Scherer Péter, Kovács István, Sajgál Erika, Falusi Mariann, Malek Andrea. Az estet az eredeti tervek szerint Kulka János nyitotta volna meg…



Drágul a temetés?

Publikálás dátuma
2016.05.07. 07:08
Lehetővé tennék a szolgáltatóknak, hogy gondoskodjanak a temetésre való előkészítésről FOTÓ: NÉPSZAVA
Újra elhalasztják a szociális temetés bevezetését, az eredetileg 2014. januárjától tervezett, a hozzátartozók "közreműködése" esetén ingyenes rendszert 2019 januárjára tolták el. A törvényben a szolgáltatóknak is lehetővé tennék, hogy gondoskodjanak az elhunyt temetésre való előkészítéséről, amiért pénzt is kérhetnek.

Csak 2019-ben vezetné be a kormány a szociális temetést 2017 helyett, a döntés Magyarország 2017-es központi költségvetésének megalapozásáról szóló, 37 törvényt érintő salátatörvényjavaslatban szerepel, a halasztást nem indokolták meg. A Világgazdaság pénteki számában arról írt, a törvényben a kormány lehetővé tenné, hogy a temetkezési szolgáltató is lebonyolíthassa a halotti ügyintézést, és eljárjon az egészségügyi intézményeknél, az állami és önkormányzati szerveknél, ám ezért díjat nem számolhatnak fel. Azt azonban lehetővé tennék a szolgáltatóknak, hogy gondoskodjanak az elhunyt temetésre való előkészítéséről, ezért akár pénzt is kérhetnek. Azt viszont meghatároznák, milyen szolgáltatásért és mennyit kérhetnek a szolgáltatók - vagyis a temetkezés egy része hatósági áras lehet.

A parlament 2013 szeptemberében fogadta el a temetkezésről szóló törvény azon módosítását, mely bevezette a szociális temetést. Pintér Sándor belügyminiszter előterjesztését akkor 233 igen szavazattal, 71 ellenében, két tartózkodás mellett hagyták jóvá a képviselők. A törvény értelmében a hozzátartozót nem terhelik költségek, az állam ingyenesen biztosít sírhelyet és koporsót vagy urnát, gondoskodik a holttest hűtéséről, szállításáról. Csakhogy ennél a temetkezési formánál a hozzátartozónak vállalnia kell, hogy ő, vagy akit felkért, közreműködik az elhunyt temetésre való előkészítésében (mosdatásában, felöltöztetésében), a sír kiásásában és visszahantolásában, a koporsó vagy az urna szállításában a temetőn belül, továbbá a sírba helyezésben vagy az urnaelhelyezésben. A törvény eredetileg 2014. január elsejével lépett volna életbe, azóta halasztgatják.

Az ötletet nagy tiltakozás követte, sokak szerint az kegyeletsértő, és sérti az emberi méltóságot. Korábban Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke is úgy nyilatkozott a szociális temetéssel kapcsolatban, hogy az egy megalázó és embertelen eljárás. A temetkezési szakma is többször jelezte, felelőtlenség lenne képzetlen emberekre bízni a temetést, a két méter mély gödrök kiásása ugyanis kifejezetten hozzáértést követelő, veszélyes munka. Az újabb halasztás akár azt is jelentheti, hogy a kormány valójában már be sem vezetné a számukra egyre kínosabbá váló elképzelést.

Szerző