Hungexpo;Vargáné Orbán Anikó;Sirha Budapest;nemzetközi élelmiszer- és cukrászipari kiállítás;

2016-05-10 07:15:00

Ékesen és édesen tervezi sokak jövőjét

Vargáné Orbán Anikó egyedi, művészi mézeskalácsai és cukorhabból készült tortadíszei azt bizonyítják, folyamatos új ötletekkel és kitartással egy családi vállalkozás is megjelenhet a legnagyobb nemzetközi élelmiszer- és cukrászipari kiállításokon, így a május 9-én nyíló Sirha Budapest szakkiállításán is.

Két hónapig tud megnyugodva örülni egy sikernek, utána javít, finomít a munkáin, keresi, hogy milyen igények bukkantak fel a piacon, gyakorta felülbírálja korábbi döntéseit. Ettől a nyughatatlanságtól megy mindig előre Vargáné Orbán Anikó – majdnem azt írtam: mézeskalácsos vállalkozása. Pedig már régen nem ennyiről van szó, hanem egy sok tekintetben internetre épülő piaci modell létrehozásáról, amely mindig új célokat és feladatokat ad a benne résztvevőknek. Legutóbb a világ egyik legrangosabb vendéglátós és cukrász szakkiállítására készült, meghívták a Sirha Budapest május 9-11. között a HUNGEXPO területén rendezett programjára, ahol egy különleges és hatalmas mézeskalács dísztárgyban gyönyörködhetnek a látogatók, ma pedig bemutatót is tart művészi rangra emelt díszítő tudományából.

Kényszerű indulás

Az egész ugyanolyan kényszerből indult 2007-ben, mint amivel megélhetést kereső tízezrek néznek szembe naponta: a harmadik gyerek megszületése után Anikó kénytelen volt leszámolni azzal, hogy valaha is tanult szakmájában, agrármérnökként tud elhelyezkedni. Mivel gyerekkorában mindent szeretett kipróbálni a batikolástól az ékszerkészítésig, keresni kezdett olyan, kis befektetéssel is gyorsan bevételt kínáló kézműves foglalkozást, amit a család mellett is el tud végezni. Bejárta Cserszegtomaj környékének kézműves műhelyeit, de sorra derültek ki a buktatók: a fazekasság túl drága mulatság, az ólomüveg készítés egészségkárosító volt. Ám amikor a nagyobb fiai óvodájában először látott térbeli mézeskalács házikót, megindult a fantáziája és lázas kutatásba kezdett.

Hiába keresett azonban oktató anyagokat vagy iskolákat, itthon épp akkor szűnt meg az OKJ képzés, de utólag azt gondolja, épp így volt jó. Magának kellett minden információt „levadászni” az internetről, mindent kipróbálni, megérteni mi, hogyan működik jól, megtalálni a legjobb recepteket, kikísérletezni a mázakat és megtervezni a díszítéseket. Egy évig csak rakta össze a mozaikokat, cukrászati szakkönyvektől a népművészeti albumokig mindent magába szívott, a következő esztendőben már megrendeléseket is kapott, amikor pedig 2010-ben megmutatta egyedi, különleges munkáit az interneten, beindult a nagyüzem.

Üzemszerű működés helyett az alkotás öröme

Családi eseményektől a nagyvállalati ajándékokig sokféle megrendelést kapott, később már olyan mennyiséget, amit egyedül már nem is tudott teljesíteni. Kérdésemre, hogy miért nem indított be egy üzemet, ahol a környék asszonyainak is munkát adhatott volna, hevesen rázta a fejét. Ha iparszerűen kezdtem volna csinálni, elveszett volna az alkotás öröme – érvelt, ráadásul a munkaadónak komoly felelőssége van, hogy folyamatosan munkát biztosítson. Ráadásul kevesekben van meg a tényleges belső inspiráció az ilyen egyedi munkák készítésére. Ezért döntött a tanítás mellett: saját udvarukon - a terveit egyébként is mindenben segítő férjével - oktató stúdiót építettek, ahová 5-6 fős csapatokban érkeznek a különböző készségeket egymásra épülő szinteken megmutató tanfolyamokra a jelentkezők. Az interneten kínált kurzusokra jönnek az ország minden részéből, egyre többen a határon túlról, de jártak már nála amerikai, ausztrál vagy kanadai tanítványok is. A magyarok egy része hobbit keres, a pedagógusok továbbadható tudást, a cukrászok szakmai fejlődést, de sokan hozzá hasonlóan megoldást akarnak találni a családi kassza vagy a nyugdíjuk kiegészítésére.

Megrendelés interneten keresztül

Ma már az interneten keresztül érkező mézeskalács ajándék megrendeléseket a legjobb tanítványok közül egy válogatott csapat teljesíti, így mégis van egy egyre nagyobb virtuális műhelye, amit Anikó hozott létre, ráadásul úgy, hogy benne mindenkinek megmarad az alkotás gyönyörűsége, neki pedig marad ideje, hogy állandóan megújuló terveivel foglalkozzon. A külföldiek inkább saját hasonló vállalkozásuk repertoárját akarják bővíteni, de született már közös angol nyelvű könyv is egy Egyesült Államokban élő magyar „kollégával” a mézeskalács készítés és díszítés technikáiról. Azt is egy internetes kapcsolat hozta, hogy tavaly zsűritagként jelen lehetett a Milánóban rendezett Nemzetközi Torta Designer Világbajnokságon.

Egy lépéssel előbbre

Az utóbbi két és fél évben ugyanis már a különleges, angol és francia nyelvterületen népszerű, de Magyarországon még kevéssé alkalmazott tortadíszítési technika „magyarítása” foglalja le az idejét. A díszítőcsöves cukorhabból készülő élethű virágokat, stilizált leveles-virágos indákat, csipkét hazai népi motívumokkal ötvözve jeleníti meg és ma már ezt is megtanítja vállalkozó kedvű jelentkezőknek. Készül rá, hogy akár már jövőre maga is bemutassa tudását angol versenyeken. Mézeskalács ajándékokból nem telített a magyar piac – állítja Anikó, tehát jönnek az érdeklődők. Azt vallja, egy vállalkozó mindig járjon két lépéssel önmaga és mások előtt, legyen sokoldalú az önmenedzselésben is.

Új tervei közül a legközelebbi: épül egy nagyobb stúdió, ahová meghívhatja a cukrászat más területeinek oktatóit is. A régi tanítványok hamarosan visszamehetnek és megismerkedhetnek például a festékszórós, a csokoládés, marcipános vagy fondantos tortadíszítés, a cukorvirág készítés, vagy az édességek alapjainak elkészítésével.

Ötletek, kudarcok, a kreativitás öröme

S hogy hova lett a keszthelyi Georgikon padsoraiban megszerzett tudás? Az önbizalom, hogy képes lesz elérni a céljait onnan ered, hiszen a vállalkozási, pénzügyi és jogi, munkaszervezési, informatikai alapokat ott kapta, a tervezés mérnöki precizitását ott szerezte. Mindezt ráfűzte a mély belső indíttatására, hozzátette a saját ötleteket, a kudarcok kínjait, a kísérletezés, és kreativitás örömét, a rengeteg időt és lemondást. Kérdésemre, hogy elégedett ember-e, felnevetett és így felelt: épp ülök egy virágoskertben, ha a gyerekeimnek rám van szükségük, azonnal megtalálnak, van időm megfigyelni és segíteni a tehetségük kibontakozását, egy dinamikus, fiatalos és vidám faluban élünk rendszerfejlesztő informatikus férjemmel, azt csináljuk, amit szeretünk, és vagy 10 évre elegendő tervem, közös tervünk van, mi kell még? Azt gondolja, jókor, jól döntöttek, amikor belevágtak a családi vállalkozásba és inspirálja, hogy másoknak is megmutathatja, hogyan lehetnek sikeresek, hogy láthatják meg a lehetőségeket maguk.