Politikatörténeti Intézet;Földes György;

2016-05-12 07:10:00

Szociográfiai műhelyek kellenének

Ma ugyanolyan szükség lenne a társadalmi folyamatok hiteles leírására, mint a múlt század harmincas éveiben, amikor a legnagyobb hatású szociográfiai munkák születtek Magyarországon – indokolta a Népszava kérdésére a Politikatörténeti Intézet vezetője, hogy miért szerveztek tegnap konferenciát a hazai szociográfia eredményeiről, helyzetéről és lehetőségeiről. 

Földes György szerint az utóbbi 30-40 évben a társadalom jelentős változásokon ment át, tehát jó lenne, ha a szociológiai kutatások, a szociográfiai leírások és a szépirodalom találkozásából, akár egymással folytatott vitájából kirajzolódna egy valós társadalomkép, amely mentes az Orbán-kormány hivatalos propagandájától. A szakmai vitával is azt akarták segíteni, hogy erősödhessen a társadalomkritikai gondolkodás, amely a lakosság többsége számára jobb megoldási lehetőségek megtalálásán dolgozna.

Az egyértelmű a főigazgató szerint, hogy a mai kormány nem támogatja ezeket a munkákat, elég, ha a létminimum-számítás körüli trükközésre gondolunk, vagy a kutatóhelyek szétválogatására a pénzek elosztásánál. Földes úgy fogalmazott, a civil szervezetek, az ellenzék és minden felelősen gondolkodó állampolgár feladata, hogy segítse ilyen feltáró művek megszületését, a valóság bemutatását, és a társadalmi igazságosság erősítését. Miközben a mostani kabinet mindent megtesz a kritikai hangok elnémítására, a még meglévő szellemi központoknak, így a Politikatörténeti Intézetnek is kötelessége hogy teret nyisson ezeknek a véleményeknek – fogalmazott a konferencia házigazdája.

A bírálatra érdemes társadalmi és politikai viszonyok adottak, sőt súlyosbodnak, de ez a környezet önmagában még nem elég, hogy nemcsak kritikus hangú, hanem földrengésszerűen ható irodalmi művek szülessenek a mostani helyzetünkről – magyarázta az átütő erejű társadalomkritikai szépirodalmi művek elmaradását firtató kérdésünkre Závada Pál. A Kossuth-díjas író, akinek első nagy visszhangot kiváltó munkája a Kulákprés című szociográfia volt, új szociográfiai mozgalom megszületését tartaná fontosnak ahhoz, hogy a társadalmat a bajok mélységével szembesítő írások készüljenek. Ehelyett ma olyan tömegben ömlenek ránk a hatalom visszaélései, hogy a feltárt és pontosan levezetett disznóságokra is csak néhány napig csodálkoznak rá az emberek, utána besorolják a lassan megszokottá vált cinikus törvénytelenségek közé, ezért a hatalom egyre kevésbé fél a lelepleződéstől.

Azt gondolja a kormány, hogy neki bármit szabad, ha nem törvényes, amit tesz, pár nap alatt törvényessé alakítja a jogszabályok változtatásával. Závada hozzátette azt is, az önhitt hatalom bukását segíthetnék a kritikus alkotások, ezért megszületésükért mindent meg kell tenni, de biztos benne, hogy nem a nagyotmondás vagy a még erősebb felháborodás lehet az eszköz, amivel hatásosabbá lehetne tenni ezeket az írásokat, hanem az írói minőség, eredeti, új irodalmi megformálás megtalálása, amikor a fontos szöveg irodalmi szempontból is új és eredeti. Nevetve tette hozzá, hogy a miniszterelnökre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ő az akadálya az ilyen szociográfiai vagy szépirodalmi alkotások megszületésének, bár a kulturális folyóiratok támogatásának megszüntetése a megjelenés eddig fontos lehetőségétől fosztja meg az írókat.