Réz Pál kivételes figurája volt a magyar irodalomtörténetnek, hozzá mérhető kvalitású személyiségeket mára szinte nehezebb találni, mint fehér hollót. Nagyon különleges és kiváló ember volt, aki szinte génjeiben hordozta a művészetek és a tudományok iránti elkötelezettségét, édesapja orvos és író egyben, bátyja, az ötvenes évei elején eltávozott Réz Ádám pedig műfordító (ő kezdte lefordítani A Gyűrűk Urát, az első körülbelül féltucat fejezetet magyarította és a mű terminológiáját is ő teremtette meg magyarul). Az aradi születésű Réz Pált a második világháború idején a nagyváradi gettóba zárták, onnan szökött át a királyi Romániába, ahol internáló táborba került, s ahol tökélyre fejlesztette román nyelvtudását. A háború után a budapesti egyetem magyar-francia szakos hallgatója lett, a romanisztika iránti egy életen át tartó szenvedélyét többek között a francia nyelvet és irodalmat tanító hírneves Gyergyai Albert professzortól szerezte. Eötvös-kollégista lett, de 1948-ban Domokos Mátyás későbbi irodalomtörténésszel, Hankiss Elemér irodalomtörténész-szociológussal, Lator László költővel és Németh G. Béla irodalomtörténésszel együtt kicsapták.
A sokoldalú érdeklődésű, művelt és céltudatos fiatalember a korszak legnívósabb kiadójához, a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz került szerkesztőként, egyetemi tanulmányait esti tagozaton fejezte be. Rövid időn belül a világháború utáni irodalmi élet meghatározó alakjává nőtte ki magát, nagyfokú műveltsége, szakmai hozzáértése és őszinte véleménye megbecsülést szerzett neki. Olyan generáció személyes ismerője volt, amelyről már csak múlt időben beszélhetünk. Jól ismerte a nagyokat, barátságban állt Füst Milánnal, Örkénnyel, Juhász Ferenccel. Tőle tudjuk, hogy Szép Ernő öregkorára egy szegény bácsi lett, Herczeg Ferenc adott a nevére, őt nem lehetett csak úgy letegezni, Ferenczy Béni szobrászművész pedig azért nem volt hajlandó megformázni Sztálint, mert gyilkosról nem akart szobrot készíteni.
Réz Pál szerkesztői és irodalomszervezői munkája felbecsülhetetlen, nélküle biztosan máshogy alakult volna a hazai kortárs irodalom. A Szépirodalmi Könyvkiadó legendás szerkesztői státusza mellé 1989-ban "vett fel" egy új titulust: a Holmi főszerkesztője lett. Az, hogy a rendszerváltást követően létrehozta az egyik legrangosabb irodalmi lapot, hallatlanul fontos mozzanat volt. Méghozzá, úgy, hogy a Holmi huszonöt éves fennállása során nem voltak politikai "vakfoltjai", a folyóirat mindvégig megőrizte függetlenségét. A hazai szellemi műhely törzsgárdája részt vett a havonta megjelenő folyóirat összeállításában: a kritikai rovatot Radnóti Sándor, a költészetet Várady Szabolcs, a szépprózát Závada Pál kezelte. A szerkesztőbizottságnak - többek között -olyan nagy nevek voltak tagjai, mint Göncz Árpád, Bodor Ádám, Lator László, Nádasdy Ádám, Domokos Mátyás, Rakovszky Zsuzsa.
Fotók: Szilágyi Lenke
A már életében kultikussá vált Réz Pált beteg öregúrként ismerhettem meg azt követően, hogy tavaly megjelent a Bokáig pezsgőben című memoárkötete. Nem csak a címadás frappáns, Réz Pál anekdotázó stílusú, élőszóban is szépirodalmi igénnyel közlő visszaemlékezése is az. (Parti Nagy Lajos több órányi hangfelvételeket készített Rézzel a magyar rádió számára, ezekből és újabb beszélgetésekből állt össze a mű.) Jászai Mari téri, gyönyörű dunai panorámás otthonában falig értek a könyvespolcok. Amikor fogadott, már olyan rossz állapotban volt, hogy végig ülve maradt a foteljében, mögötte járókerete volt a fal mellé állítva. Arról panaszkodott, már túlságosan gyenge és remegős a keze ahhoz, hogy bármit is írjon, s leginkább az bántja, hogy összefolynak a betűk a szeme előtt.
Még évekkel ezelőtt, engem először Lator László emlékeztetett rá, hogy Réz Pál nem pusztán irodalomszervezőként, szerkesztőként volt elsőosztályú. Réz tehetséges esszé- és tanulmányíró volt, sok monográfiát is írt, elsősorban a francia irodalom nagyjairól (fordította is őket.) Nem mellesleg évtizedes munkája volt, hogy sajtó alá rendezte Kosztolányi Dezső összes művét, de többek között Örkény, Ottlik, Déry és Vas István életművét is gondozta. Távozása egy igazi európai műveltségű, kiváló gondolkodó és tudós elmenetele. Kevesebben értették az irodalmat úgy, ahogyan ő.
