Sok szülő úgy dönt, hogy az ő gyermeke, akkor is az övé, ha fogyatékos. Mások nem tudják vállalni és ekkor megoldásként az örökbeadás, vagy rosszabb esetben az állami gondozás keretében, bentlakásos intézményben való elhelyezés jön szóba. Az intézményeknél sokkal jobb megoldást jelent, ha a kisgyermek nevelőszülőkhöz kerül, ahol családszerű közegben nevelkedhet. Sok nevelőszülő azonban éppen annyira nincs felkészülve egy fogyatékos gyermekre, mint a vérszerinti szülő.
A gyermekotthonokban 6500 gyermekből 1800 sajátos nevelési igényű. Évente átlagosan 800 örökbefogadás történik, ebből csupán 10 a fogyatékos gyermek.
A nevelőszülők elmondása szerint nem a fogyatékos gyermek a probléma, mert ők vállalnák a sérült gyermekeket is, hanem a háttér, a megfelelő információ hiánya, az, hogy semmilyen plusz segítséget nem kapnak és hiányoznak azok a család közeli, támogató szolgálatok, amelyek tehermentesíteni tudják őket.
Gábor kisgyermekként került nevelőszülőkhöz, akik azonnal látták, hogy nincs vele valami rendben, mert lassabban és „másként” fejlődött, mint a többiek. Többször kértek segítséget, próbálták korai fejlesztésbe bevonni, de sajnos a településen ez nem volt elérhető. Minden igyekezetük ellenére a kisfiú végül intézményi gondoskodásba került vissza, pedig a család vállalta volna fogyatékossága ellenére is. Ez a történet is jó példa arra, hogy szükség van információra és fokozottabb figyelemre a fogyatékos gyermekeket nevelők számára. Ugyanakkor nem hiányozhatnak a nevelőszülői családok közelében elérhető integrált óvodák, iskolák, támogató szolgálatok sem, amelyek minden kisgyermek esélyegyenlőségéhez szükségesek.
Ezen a problémán is szeretnének enyhíteni a Kézenfogva Alapítványnál az Otthont mindenkinek! programmal. A projekt előkészítését szolgáló felmérésük azt mutatta, hogy a fogyatékos gyermekek súlyos hátrányban vannak egészséges társaikhoz viszonyítva akkor, amikor bekerülnek a gyermekvédelmi szakellátásba vagy a szociális ellátásba. A fogyatékos gyermekeknek több okból is nagyon kevés esélyük van arra, hogy az intézményi létből családszerű közegbe kerüljenek. Egyrészt a jogszabályok nem ösztönzik ezt az utat, másrészt a szakmai közeg - legyen szó akár a gyermekvédelmi vagy a szociális szakellátásról - sem eléggé bátor és tapasztalt ahhoz, hogy eredményesen integrálja a fogyatékos gyermekeket a közösségbe.
Ezért a projekt keretében az alapítvány támogatja képzésekkel, műhelyfoglalkozásokkal a fogyatékos gyermekeket nevelő nevelőszülőket és a nevelőszülői tanácsadókat. Óvodai és iskolai pedagógusokat készítenek fel a fogyatékos emberek társadalmi integrációját elősegítő foglalkozások vezetésére. Azt tapasztalják, hogy már csak egy közös beszélgetés, tapasztalatcsere nagyon sokat tud adni a nevelőszülőknek. Egészen kicsi dolgokkal is sokat lehet tenni értük, mert sokszor teljesen tanácstalanul állnak a fogyatékos nevelt gyermek körül kialakult problémák előtt.
- Nagyon fontosnak tartjuk a fogyatékos gyermeket gondozó nevelőszülők társadalmi megbecsülésének az erősítését is, mert ők azok, akik hidat jelentenek az intézményi lét és a valós, társadalmi beilleszkedés között. Ezért Nevelőszülői Díjat alapítottak, amelyet idén először terveznek átadni – tette hozzá Kovács Éva, az alapítvány szakmai vezetője.