Miről szól a nemzeti buszstratégia?

Merjünk bármilyen nagyot álmodni, hogy valóra váltsuk „a magyar égre magyar ufót” (mocsárba süppedt piacbarátok gúnyolta) kormányzati célját, még álmunkban is látnunk kell, szorgos aprómunka nélkül nem megy - írja holnap megjelenő jegyzetében Friss Róbert.

Útmutatást Kovács Zoltán szóvivő adott, amikor múlt szerdán a kormányülés szünetében volt szíves közölni: hároméves nemzeti autóbusz-gyártási stratégiáról határozott a kormány, hogy a magyar busz „minőségi és mennyiségi szempontból helyt állhasson a rendkívül éles nemzetközi versenyben”.

Csak a hülyék tépelődnek, hogy a „nemzetgazdasági szempont” azért jutott-e most eszébe a kabinetnek, mert le akarja szedálni a Munkáspártot, amely Thürmer Gyula lelkes közlése szerint 26 éve követeli a rendszerváltáskor szétvert nemzeti buszgyártás életre lehelését. Esetleg azért a Terv, hogy újabb szem kerüljön a rendszerszerű korrupciós láncba, amelyet (már elnézést) Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke, a Corvinus új rektora ismételten a NER lényegének nevezett. Mondván: "van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de ez egy politikai elképzelés végrehajtása". Netán csak Budapestet akarják tovább molesztálni, amelyet fel is kértek, "vegye figyelembe a nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő fontosságú kormányzati szándékot". Kilenc hónapja megy a vita, hogy a BKV – a virágba szökkent barátság jegyében - vásároljon-e lengyel buszokat, vagy vásároljon, de drágább és ostobább hazait, esetleg várja ki a Terv három évét, és ölbe tett kézzel nézze, amint a 3-as metró nemzeti lóhátra füstöli a nyughatatlanokat a Deák tér mélyéből (is).