Közelkép - Bearanyozott szerzetes

A cím nem képletes. Egy buddhista szerzetes 2012-ben meghalt. Kívánságának megfelelően testét mumifikálták, mint a Toochee című internetes magazin most fotókkal illusztrálva bemutatja, majd kívánsága második része szerint: bearanyozták. Így szoborként őrzi majd temploma békéjét. Meglepő kívánsága, és bár ez is érdekes lehet, a hírportál nem közölte, honnan volt elég aranyuk, hogy akár egy vékonyka mázzal vonják be a múmiát. Azt viszont látjuk, hogy az aranyozott szerzetesre azután olyan textíliát tekertek, amilyent nyilván az ott élő szerzetesek viselnek. Ami persze nem teszi kevéssé csábítóvá az aranytolvajok számára, akik egészében is ellophatják a szobrot, de akár le is feszegethetnek róla egy-egy aranylapot. Az ötlet egyébként figyelemreméltó, és nem lenne meglepő, ha hamarosan követői akadnának, mint a halál utáni lefagyasztásnak. Végül is miféle pórias, mondhatni őskori megoldás, hogy egyes nagy emberek emlékét bronzba öntve őrzik a köztereken. Némely hiú hírességek is kiköthetnék végrendeletükben, hogy ha a családnak van elég nemesféme, vagy pénze, akkor őket pedig csak aranyba öntve lehet közszemlére tenni, ezzel is jelezvén, hogy micsoda nemes, nagy személyiség volt életében. Igaz, már ma sincsenek kevesen, akiknek ugyan nem futja aranyra – talán még bronzra sem, mert az is elég drága -, de úgy viselkednek, mint akiknek jár az emlékezetnek ez a különleges formája, mert ők csupa jót tettek az ország, az emberiség számára. Lehet ugyan, hogy e miatt az új igény miatt, rettenetesen felmegy majd az arany ára, de arra is lehet számítani, hogy egyes családok úgy teszik majd túl magukat, hogy sárgára festetik a szobrokat, esetleg a tövébe, ahová jobb esetben a nagy emberek nevét szokták kiírni, azt is odabiggyesztik, hogy „Ez arany”. Azt meg már mi többiek jól tudjuk, hogy „Nem mind arany, ami fénylik”.