Merjünk bármilyen nagyot álmodni, hogy valóra váltsuk „a magyar égre magyar ufót” (mocsárba süppedt piacbarátok gúnyolta) kormányzati célját, még álmunkban is látnunk kell, szorgos aprómunka nélkül nem megy. Útmutatást Kovács Zoltán szóvivő adott, amikor múlt szerdán a kormányülés szünetében volt szíves közölni: hároméves nemzeti autóbusz-gyártási stratégiáról határozott a kormány, hogy a magyar busz „minőségi és mennyiségi szempontból helyt állhasson a rendkívül éles nemzetközi versenyben”.
Csak a hülyék tépelődnek, hogy a „nemzetgazdasági szempont” azért jutott-e most eszébe a kabinetnek, mert le akarja szedálni a Munkáspártot, amely Thürmer Gyula lelkes közlése szerint 26 éve követeli a rendszerváltáskor szétvert nemzeti buszgyártás életre lehelését. Esetleg azért a Terv, hogy újabb szem kerüljön a rendszerszerű korrupciós láncba, amelyet (már elnézést) Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke, a Corvinus új rektora ismételten a NER lényegének nevezett. Mondván: "van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de ez egy politikai elképzelés végrehajtása". Netán csak Budapestet akarják tovább molesztálni, amelyet fel is kértek, "vegye figyelembe a nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő fontosságú kormányzati szándékot". Kilenc hónapja megy a vita, hogy a BKV – a virágba szökkent barátság jegyében - vásároljon-e lengyel buszokat, vagy vásároljon, de drágább és ostobább hazait, esetleg várja ki a Terv három évét, és ölbe tett kézzel nézze, amint a 3-as metró nemzeti lóhátra füstöli a nyughatatlanokat a Deák tér mélyéből (is).
Csak a hülye nem képes felfogni a politikai elképzelés nemzetgazdasági dimenzióit, amikor azt olvassa, hogy „őrölt pirospaprikánk hitelét rontja a kínai kínálat”, ezért Kalocsa 250 milliós állami támogatást akar, hogy versenyezhessen az Európát elárasztó, érthetően vörösebb, de gyengébb kínai őrleményekkel. Amelyet olcsóbb ide hozni, mint a kalocsait, szegedit termeszteni és teríteni. (A foghagymát most békén hagyjuk, mint ahogyan a keleti nyitás nevében nem követeljük a magyar könnyűipar feltámasztását és a kínai pamut kitiltását sem.) Csak a hülye nem képes felfogni, miért vesz 121 ezer dollárért - 32 millió forintért - Matolcsy György Nemzeti Bankjának alapítványa egy felújítandó Steinway & Sons magas fényű fekete grand pianínót a több mint négymilliárdért megvett Hatvany-Lónyay villába. Abba a budai Várba, ahová a kormányfő akarata ellenére ugyan, de egy politikai elképzelés megvalósításának jegyében költözik. Már amint elkészül a saját balkonja. Csak a hülye találgathat, hogy hamisan zeng-e az MNB pénzéből (is) megépített magyar Zengafons csodazongora, amely annyira titokzatos volt, hogy még a kormányfő is csak éjszaka fülelhette.
Csak mi, hülyék nem értjük, hogy ez a hatalom, a párosujjú patás következetességével magyar ufót akar a magyar égre. Ha beledöglünk, akkor is, tartson bármerre a világ.
