Nincs ellenőrzés, csak tragédia

Kevesebb a munkavédelmi ellenőrzés, ezért folyamatosan nő a munkahelyi balesetek és a halálos munkabalesetek száma. Tavaly a több mint 21 ezer bejelentett balesetből már 84 végződött halállal. A szakszervezetek visszakövetelik ellenőrzési jogukat.

Az egyre kiszolgáltatottabb dolgozók félelme munkahelyük elvesztésétől, a vállalatok spórolása és a munkavédelmi irányítás átszervezései, az ellenőrzések drasztikus lecsökkentése együtt vezetett oda, hogy 2012 óta emelkedik a munkahelyi balesetek, ezen belül a halálos kimenetelű tragédiák száma. A Nemzetgazdasági Minisztérium néhány hete közzétett adatai szerint a 2011-13 között dokumentált 17 ezer balesettel szemben tavaly több mint 21 ezer esetről született jegyzőkönyv, s a 2012-ben történt 62 halálos balesetnél sokkal több, 84 történt 2015-ben.

Az emberek foggal-körömmel próbálják megtartani munkahelyüket, ezért nem foglalkoznak vele, hogy a cég, ahol dolgoznak, betartja-e a munkavédelmi előírásokat. A statisztikák arra emlékeztetnek, hogy 1990-ben 200 ezer táppénzes napot vettek igénybe a dolgozók, tavaly már csak 50 ezret, ami biztosan kevesebb, mint ami az alkalmazottak valós egészségi állapota vagy a balesetek tényleges száma alapján reális lenne. Más vélemények szerint az utóbbi években a cégek próbálják eltitkolni, amit lehet, és kisebb balesetek után inkább szabadságra küldik az alkalmazottakat, akik bele is mennek a trükközésbe, mert szükségük van a teljes munkabérre, hogy eltartsák családjukat.

Munkavédelmi szakemberek úgy fogalmaztak a Népszavának, hogy sok vállalatnál csak papíron, formálisan működik a munkavédelem, mert a munkaadóknak nem kell félni a következményektől, hiszen nagyon kevés az ellenőrzés. A hatósági munka radikális csökkenésének története kísértetiesen hasonlít mindarra, amit most a bürokráciacsökkentésre hivatkozva tervez a kormány a háttérintézmények újabb körének megszüntetésével. 2011 őszén Matolcsy György – akkor még nemzetgazdasági miniszter - jelentette be, hogy a következő évben az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) megszüntetésével faragnak le a tárca kiadásaiból.

A döntést már akkor is az érintett szakemberek megkérdezése nélkül hozták meg. A feladatokat a minisztérium egyik főosztálya vette át sokkal kisebb létszámmal és hatékonysággal. Az átszervezés előtt 1300 ember foglalkozott munkavédelemmel az országos és a megyei hivataloknál, ma alig 300 fős a létszám. A sokkal kevesebb ellenőr természetesen nem tud szakértőként vizsgálódni minden cégnél, ezért eleve csak oda járnak ellenőrizni, ahol eredeti szakmájuk miatt otthonosan mozognak. Emiatt az ellenőrzések száma radikálisan csökkent, a 2009-es 26 ezerhez képest 2015-re 13 700-ra esett vissza az NGM adatai szerint.

Több szakember is megerősítette lapunknak, hogy „magasabb érdekek” is érvényesülnek az ellenőrzési tervek összeállításakor. Miközben az építkezés az egyik legveszélyesebb üzem, önvédelmi reflextől vezérelve alig járnak ellenőrök ilyen munkaterületekre, mert az építési vállalkozók kapcsolatrendszere elfedi a fekete foglalkoztatást, a munkavédelmi oktatás elmaradását és a védőeszközök hiányát. „Senkinek nem kell a kellemetlenség”- magyarázták a helyzetet.

Ahogyan a balesetek egy része is rejtve marad, úgy alig derül fény olyan estekre, amikor a foglalkoztatás következtében alakult ki valamilyen krónikus vagy daganatos betegsége a dolgozónak. Pedig ha a munkahelyi stressz, a vegyi környezet vagy például az útépítőknél a szélsőséges időjárás áll a betegség hátterében, azt jelenteni kellene a hatóságnak. Elképzelhetetlen, hogy tavaly csak néhány esetben lehetett ezt bizonyítani. Van uniós ajánlás, ami alapján a mostani 142 munkavédelemmel foglalkozó ellenőr helyett 400 felügyelőt kellene foglalkoztatni, így javítva a hazai munkavédelem színvonalát. A nemzetgazdasági tárcánál több mint fél éve készül az új munkavédelmi politikáról szóló javaslat. A jelek szerint nem sürgős a kormánynak, hogy elfogadja az új nemzeti munkavédelmi stratégiát.

A halogatás és az ellenőrzések hiánya miatt a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete (VDSZ) felszólította Varga Mihályt, hogy a munkavédelmi rendszer sürgős és gyökeres változtatásával védje meg az embereket a további balesetektől. A Magyar Szakszervezeti Szövetség tagszervezete egyben visszaköveteli az évtizedekig meglévő szakszervezeti ellenőrzési jogot is, szakmai javaslatait pedig szeretné megvitatni a kormánnyal – nyilatkozta a közelmúltban Székely Tamás, a VDSZ elnöke.

Hatalmas adósság - Még a vörösiszap is eladó

Publikálás dátuma
2016.05.18. 07:10
A katasztrófa 2010-ben Fotó: Népszava
Autókat, laboratóriumi és irodaberendezéseket, gyártóeszközöket, valamint ajkai szolgálati lakásokat kínál eladásra a Mal Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. állami felszámolója, a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. Összesen 500 millió forintot kér és egyben akarja eladni a három éve bedőlt cég vagyontárgyait – értesült a Világgazdaság. 

Még 30 ezer köbméter vörösiszap is eladó, az értékes ásványi anyagokat tartalmazó tétel nagyobb bevétellel kecsegtet, mint az üzletágak eladása, azonban a pályázati kiírás még a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jóváhagyására vár.

A felszámolás alatt álló Mal összesen mintegy 170 milliárd forint tartozást hagyott hátra. Ez zömmel a megrepedt tározóból a környező településekre kiömlött iszap okozta károk miatt keletkezett. A zöldhatóság minden idők legnagyobb büntetését, 135 milliárd forintos hulladékgazdálkodási bírságot szabott ki a cégre, a patakba ömlött iszap miatti büntetés pedig meghaladta a kétmilliárdot.

Emellett eltörpül a szállítók és a bankok összesen 20 milliárd forintnyi követelése, és a magánszemélyek kárai miatt követelt bő egymilliárd. Perek garmadája folyik még Mal-ügyben, de valószínű, hogy az összesen 100 millió eurós jelzáloggal biztosított bankok kifizetésén kívül másra nem jut majd a felszámolásból. Sem a környezetvédelmi megabírságra, sem a mintegy 35 milliárd forint közpénzből elvégzett kármentesítés visszafizetésére.

Szerző

Legyőzi-e a józan ész a politikát?

Publikálás dátuma
2016.05.18. 07:09
Ritka pillanat a tornatermek világában FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
Komoly vita alakult ki az oktatásról a pedagógusok és a kormány között. E vita része a testnevelés-oktatás állapota is. Az iskolai testnevelés az egyik olyan terület, amely az egyes tantárgyakhoz képest a legrosszabbul és legeredménytelenebbül működik. Az igazi problémák akkor jelentkeztek, amikor kötelező elemként, átgondolatlanul bevezették a mindennapos testnevelés.

Komoly vita alakult ki a kormány és a pedagógus társadalom között az oktatásról. E vitában minden félnek felelősséget kell éreznie a gyerekek és a fiatalok jelenéért és jövőjéért. Az oktatáspolitikának része az iskolai testnevelés, amely más tantárgyakhoz képest is a legrosszabbul és legeredménytelenebbül működik. Az igazi gondok akkor jelentkeztek, amikor kötelező elemként, átgondolatlanul bevezették a mindennapos testnevelés. Ezzel csaknem egy időben - a tantárgyi kompetenciateszt mellé - kötelezővé tették a Magyar Diákszövetség (MDSZ) által kidolgozott fittségi tesztet (NETFIT). A rendelkezések bevezetése előtt is nagyon sok probléma volt az iskolai testnevelésben, de ezeket kötelező előírás hiányában a pedagógusok még saját maguk, a munkájuk során kompenzálni tudták.

NETFIT: elhibázott és botrányos

Az előbb említettek politikai döntések voltak, szlogenként jelentkezett csupán, hogy a mindennapos testnevelés jót tesz a gyerekek egészségének, a Magyarország élsportját támogató utánpótlás-nevelési programoknak. A NETFIT - amit magam is szorgalmaztam - lett volna hivatott arra, hogy a gyerekek fizikai állapotát egységes szemlélet alapján mérjék fel egy egyszerű teszttel, és az segítse az utánpótlás-nevelés körében is a kiválasztási rendszert.Az elfogadott NETFIT anyagát szakmailag elhibázottnak és botrányosnak tartom.

Most arról szól a vita, hogy a tanulók leterheltségét csökkenteni kell, és mely tantárgyak esnek majd ennek áldozatául, mert még nem körvonalazódott igazán, mi lesz a tananyaggal, és melyik tantárgyat hogyan érinti majd a változás, beleértve a testnevelést is.

Maradjunk is ennél. Az iskolák jelentős részének nincs tornaterme, mert hiába indult el az 1990-94-es parlamenti ciklusban a tornaterem-építési akció, a szűkebb költségvetési támogatás miatt az oktatási intézményekben normális méretű tornaterem helyett többnyire csak tornaszobákat építettek. Azokban a nyolcosztályos iskolákban, ahol nincs tornaterem és a/b/c osztályok vannak, évfolyamonként összevonják a tanulókat, ahol van tornaterem, ott esetenként az öltözői és a higiéniai követelményeknek sem tudnak az iskolák megfelelni. A testnevelési órákat a legtöbb helyen, épületen kívül kell megtartani, az iskolaudvarokon sokszor két-három osztálynak van egyszerre órája, részben képzett testnevelő tanár hiánya miatt. Külön kiemelném az alsó tagozatos osztályok helyzetét, ahol nem szakirányú pedagógusok tanítják a testnevelést. Itt veszik fel a gyerekek a rossz mozgáskoordinációt, ami később nehezen javítható. Most már arról is szó van, hogy a testnevelési oktatáspolitikai program szerint a labdarúgás fejlesztésének érdekében az alsó tagozatban 92 százalékban oktató tanítónénik fogják megmutatni a helyes lábtartást, a foci technikai és taktikai elemeit. Elvárható ez tőlük? Általában is megoldatlan a hátrányos helyzetű gyermekek helyzete, mint ahogyan a legtöbb helyen nincsenek meg a feltételei a kötelező úszásoktatásnak sem. Tudnám még sorolni a problémákat.

Évek óta szorgalmaztam - és ez a sportberkekben köztudott -, hogy az általános kompetencia-teszthez hasonlóan a sportban is vezessenek be egy egyszerű testnevelési kompetencia-tesztet. A miniszterelnök úrnak is több esetben írtam ezzel kapcsolatos javaslatot. Ő azzal egyetértett, és kiadta a feladatot sporttanácsadójának, Balogh Gábornak, akit kineveztek a Magyar Diákszövetség (MDSZ) elnökének. Ezt követően a kormány uniós támogatásból 2,2 milliárd forinthoz segítette az MDSZ-t, és megbízta ennek a feladatnak a megoldásával. A továbbiakban az általam javasolt programból kirekesztettek, és elkészült a NETFIT.

Mikor - még a bevezetése előtt - megismertem az anyagot, megtettem az észrevételeimet Balogh Gábornak, majd az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) oktatási államtitkárságához, Hoffmann Rózsához fordultam, aki egyetértett az általam felvetett problémákkal. Rövid időn belül az államtitkár asszonyt leváltották, így további érdemi konzultációra nem került sor. Ezután személyesen kértem meghallgatást Sípos Imre köznevelési államtitkártól, aki Balogh Gáborhoz irányított. Segítséget kértem Pokorni Zoltán volt oktatási minisztertől. Ő is egyetértett velem, és most már ő fordult írásban az államtitkársághoz, ahol azt a választ kapta, hogy a kormány az MDSZ-t bízta meg a feladat ellátásával, az államtitkárság ehhez a feladathoz nem ért, így nem tudnak az ügyben semmit sem tenni. Meg kell jegyeznem, hogy például a NETFIT elkészítésébe az Emmin belül az egészségügyi államtitkárságot sem vonták be, pedig az anyagnak olyan hibái is vannak, amelyek egészségügyi károsodást okozhatnak. Az anyag tartalmaz ugyanis egy évente kétszer megtartandó úgynevezett Ingatesztet, amelynél az egységesség érdekében (iskolánként már nem egységesen) 20 vagy 30 métert kell futni oda-vissza a tanulónak, egyre gyorsabban, amíg össze nem esik. (Ilyen van!) A NETFIT-hez készült módszertani kézikönyvben (a Zöld Könyvben) összefoglalták a tesztfeladatokat, és leírták, hogy az Ingateszt egy aerob feladat. Minden testneveléssel foglalkozó ember tudja, hogy az Ingateszt a leírt formában an-aerob, vagyis oxigénhiányos állapotot okoz!

A NETFIT elkészítésébe egyetlen sportszakmai szervezetet sem vontak be, így a Magyar Olimpiai Bizottságot (MOB) sem, pedig a Sporttörvény a MOB feladatai között írja elő a diáksport, az utánpótlás-nevelés koordinációját, irányítását. Igaz, a MOB sem érdeklődött az ügy iránt, pedig tudott róla. A tesztfeladatok egyébként – az Ingatesztet kivéve – ismertek voltak, mert a HUNGAROFIT és EUROFIT tesztrendszerben ezeket mind használták már a testnevelők. Nem kellett volna 2,2 milliárd forintot működésre és egyéb eszközvásárlásra költeni, a nyolc személygépjárműről nem is beszélve.

Fölösleges statisztikák

A testnevelő tanároknak az egész országban statisztikát kell készíteniük a NETFIT-ről, és folyamatos nyilvántartást kell vezetniük a gyerekek fizikai, egészségügyi állapotáról. A nyilvántartások bevitele a központi rendszerbe többlet adminisztratív munkát ró a testnevelő tanárokra, nem beszélve a precíz végrehajtás időigényéről, ami semmiképpen sincs arányban a remélt eredménnyel.

Véleményem szerint a NETFIT-et azonnal meg kell szüntetni, és helyette egy egyszerű, valóban egységes, bárhol, bármilyen körülmények között lebonyolítható kompetenciatesztet kell bevezetni. Ennek statisztikai szempontból része lehet a testmagasság és a testsúly mérése, ez egyszerűen megoldható. Évente kétszer kell egy rövid és egy hosszútávú futótesztet bevezetni - korosztálytól függően. (Van tapasztalatom és részletes javaslatom.) A teszt választ ad a gyerekek egészségi állapotára, keringési rendszerére, fizikai állóképességére. (Hej, foci, foci…)

Mit kellene tenni?

A testnevelésnél tudás szintű képzésre van szükség. Az iskolai autonómián belül teret kell engedni a testnevelő tanárok személyes autonómiájának, munkájukat segíteni és fejleszteni kell kompetencia-fejlesztő csomagokkal. A testnevelésben hangsúlyosan az iskola adottságaihoz kell igazítani a helyi tantervet. A központi tanterv előíró jellegét jelentősen korlátozni kell, mert az előírt feltételrendszer beszűkíti a testnevelő pedagógus mozgásterét. A pedagógus szabadon választja ki a tananyagot - mivel nincs tankönyv -, az alkalmazott módszereket és értékelési eljárásokat. Egyébként az utóbbiakról ma is a pedagógus dönt, mert a ráerőltetett, értelmetlen NETFIT-ben tilos osztályozni, és a helyi igényeket kell kiszolgálnia. A képességek differenciált feltárása a testnevelő tanár innovatív tevékenységének az eredménye, és csak így kamatoztatható. A testnevelésben önszabályozó mechanizmusoknak kell érvényesülniük.

Mindenképpen alternatív szakmai megoldásokra van szükség, ugyanis az egyetlenként meghatározott megoldás végrehajtásához a szükséges feltételek nincsenek meg. Ha az oktatás alul finanszírozása általában megszűnik, akkor lehet továbbgondolni a gyerekek testnevelési foglalkoztatását is.

Valódi létesítményfejlesztésre és felhasználásra van szükség, megfelelő feladatkijelöléssel koordinálni kell ezeket a fejlesztéseket. Az iskolák infrastrukturális fejlesztése elengedhetetlen. Ezeket a létesítményeket nemcsak az iskolák, hanem a szabadidősport, az egyesületek, sőt az utánpótlás-neveléssel foglalkozó akadémiák is használhatnák.

A szülők bevonása a szabadidősportba elengedhetetlen, mert a gyerekek sportolása csak akkor lesz biztosított, ha a szülők önmaguk is együttműködnek a gyerekekkel és a pedagógusokkal.

Megítélésem szerint a helyi önkormányzatok bevonásával meg kell teremteni az iskolák gazdasági önállóságát, majd ők eldöntik, hogyan javítsanak a testnevelés feltételein, hogyan támogassák a hátrányos helyzetűek testnevelését, mert a helyi igényeket csak így lehet kiszolgálni. A gazdasági önállóság és a helyi igények kiszolgálása érdekében - a látványsportágak Sporttörvényben meghatározott támogatásához hasonlóan - szükséges volna az iskolák bevonása a TAO-rendszerbe. Azt gondolom, hogy a kihasználatlanul maradó, negyedházas stadionok építésénél sokkal fontosabb, és a fiatalság jövőjét szolgálná, ha az alapvető probléma, vagyis az infrastruktúra fejlesztése a testnevelés érdekében megoldódna.

A kormány és a pedagógustársadalom közötti vita jelenleg parttalan, mert a kabinet legfeljebb csak „üveggyöngyöket” szór a pedagógusok elé, azaz látszatmegoldásokkal tereli el a figyelmet a lényegről. Álláspontom szerint a kormány alapvető érdekének annak kellene lennie, hogy végrehajtsa az iskolai oktatás tényleges és teljes reformját, és ezzel élhető jövőt teremtsen és biztosítson a gyermekeinknek.

Autonómia nélkül nem megy

Megoldás lehetne a pedagógusokkal paritásos alapon megszervezett Nemzeti Közoktatási Tanács (NKT) felállítása. Ez a testület az állami költségvetés tervezésénél javaslatot tenne az oktatásra fordítandó támogatás arányaira és irányaira, ennek alapján készülne el mindig a következő évi büdzsé. Ebben a megoldásban - sok egyéb kérdéssel együtt - az iskolai infrastruktúra fejlesztését, arányát és irányát is meghatároznák. Ez békét teremthetne a felek között, és győzne a józan ész a politika felett.

Egy ilyen tanács például állást foglalhatna abban is – amivel most senki nem foglalkozik -, hogy mikor fog a magyar oktatás áttérni a jövőt és fejlődést jelentő digitális oktatásra? Véleményem szerint ehhez már most meg kellene kezdeni a pedagógusok szakmai továbbképzését. A szükséges költségeknek már elkülönítve meg kellene jelenniük a 2017-es költségvetésben, amelynek a vitája éppen most folyik a Parlamentben. A pedagógusok előzetes felkészítése nélkül elképzelhetetlen a digitális oktatás belátható időn belüli bevezetése Magyarországon.

Szerző