Közelkép - Faggyúfáklyával a Szultán pamlagjánál

A Szultán pamlagja nemcsak Isztambulban van (vagy lehet), hanem az aggteleki Baradla barlangban is, ahol így neveznek egy kis platót a kiépített turistaút felett. Füst gomolygott az alacsony kőmennyezet alatt, ahol pedig két éjszakát töltötték heten, Jakucs László, a barlang akkori igazgatójának vezetésével. Közönséges liszteszsákokat kötöttek hevederrel a hátukra a résztvevők, amelyben tűzifát, összesen vagy ötven faggyúból készült fáklyát és nyers húsokat hoztak magukkal. Mielőtt egy szál pokrócokba bugyolálva, vagy éppen a kiürített liszteszsákokba bújva készültek az éjszakára, ami itt – éjjel-nappal – tíz fokos volt. Még megpróbáltak a húsokból kis gombócokat kerekíteni, amit a földből kiszedett agyagba bugyoláltak és így sütötték a tűzön. A tudósító a térdére rakott papírlapra írta a másnap megjelenő cikkét – egy, a rendes úton közlekedő, kolléganője kivitte és reggel beolvasta a lapnak -, így jelent meg az Esti Hírlap hasábjain a barlangi expedíció minden napjáról egy hiteles beszámoló. Az expedíciót Jakucs László azért szervezte, mert jóval az aggteleki bejáraton túl – mintegy öt kilométerre – kannibalizmusra is utaló gyermekcsontvázat talált, később egy róka csontvázát is. Ennek nyomán vitája alakult ki régészekkel, hogy több ezer évvel korábban, az ősember be tudott, egyáltalában bemerészkedett-e a bejárattól ilyen messzire. (Fáklyamaradványokat is talált Jakucs.) Akkor még csak egyetlen bejárata volt a kb. 6 kilométer barlangrendszernek, amit a régészek vitattak. Most olyan embert kerestek, aki még soha nem járt a Baradlában – egy véletlen miatt a tudósítóban találták meg -, akit nem volt szabad egy percre sem útbaigazítani, annak pedig, a rekonstruált faggyúfáklyával kellett végig az utat megtalálnia, miközben a kiépített belső turistaútra nem volt szabad lépnie.

Mindez 1960-ban történt. Jakucs két évvel később megjelentetett egy tudományosan pontos, az előzményeket és vitákat részletesen bemutató könyvet Faggyúfáklyás expedíció címmel. Ennek a könyvének, és a Békabarlang nevű másik járat felfedezése nyomán, egyre népszerűbb lett Magyarországon a barlangászat. Manapság Barlangkutató egyesület is működik, amelynek az elnöke, Lieber Tamás kezdeményezésére, sorozatban adják a ki a fontosabb, e tárggyal foglalkozó korábbi könyveket. Ebbe a sorba tartozik a most újra kiadott Faggyúfáklyás expedíció, sok bővítménnyel. Néhány eddig nem látott fényképpel és nem utolsó sorban a fotós Markó István humoros naplójával, de belekerült a könyvbe az egyik résztvevő – a Baradlában túravezetőként dolgozó Berecz Lajos naplója és két levél is. Az új kiadás nemcsak tudományos szempontból, hanem szórakoztató olvasmányként is ajánlható.