Vége nincs film

Azt mondja lapunk kérdésére a Kormányinfón Lázár János kancelláriaminiszter, fogalma sincs, mire vagyunk kíváncsiak, mert ő sajnos, még nem látta Rubovszky György képviselő úr, igazságügyi bizottsági elnök - szerinte - „aljasul” rögzített Hír TV-s felvételét, amelyen – bármennyire igyekszik tagadni -, bizony elhangzik Áder János köztársasági elnök neve, mint akit „a Viktor nem enged” jövőre újraválasztani. Mi pedig nagyon nem tudunk hinni Lázárnak. Sőt! Élesen magunk előtt látjuk, ahogyan a kormányfrakció minden tagja csámcsogva, buján, kajánul vagy rémülten újra és újra lepörgeti a felvételt. Látjuk, ahogyan szüntelen csörögnek a mobilok, suttognak a csámcsogó, buja, kaján vagy rémült hangok: láttad, miket beszélt ez a fecsegő vén bakkecske?

Ám, meglehet, a kancelláriaminiszter tényleg nem látta a felvételt, nem csörrent meg a telefonja csak egyszer, de akkor nagyon. Mert ő maga állítja, a kormányfő a lelkére kötötte, a Kormányinfón részletesen számoljon be arról, hogy maga Orbán Viktor – a párt alapszabályának alávetve magát -, milyen procedúrán hajtja majd keresztül a köztársasági elnökjelölteket. Hogy aztán mindent megfontolva és mindent meggondolva frakciója elé vigye a döntését. És, hihető vagy sem, Lázár nem kérdezte a nagyurat, miért olyan fontos kérdés ez most, hogy még a Soros Györgyöt is megelőzze, még ezek után sem ült a számítógép elé, hogy képbe kerüljön, hanem óvatlanul kiszolgáltatva magát a sajtóhiénáknak, feldarálta a pártszabályzatot. Tapasztalt jogásznak nevezte Rubovszkyt, aki nem beszél ám akármit. Anélkül, hogy a képviselő-elnök urat látta-hallotta volna Áderről, meg „a Viktorról” és a jobbikos javaslat házszabály-ellenes blokkolásáról suttogni. Egy olyan világban legyintgetni a sajtóra, ahol minden kamera, minden magnó állandóan forog. Ez tényleg nem akármi.

Ismerjük, bár nem túlzottan kedveljük a kancelláriaminiszter stílusát. Egy olyan ember modorát és mentalitását, aki dörzsölt intelligenciájának tudatában messze kimagaslik a rubovszkyak siserehadából. Ismerjük, mint olyan politikust, aki tud bánni a sajtóval és a nyilvánossággal. Aki megtanult úgy mellébeszélni, hogy lehet rajta bosszankodva röhögni. Címerállata ő ennek a rezsimnek, a kormánypropagandából a Kormányinfók rendszere az egyetlen, ami működik, és ezért a miniszterelnök nem lehet elég hálás, ha lojális lesz, sokáig ki nem játszott lap lesz a kormányfő kezében.

Bár ez a nem látott videó azért túlzás volt. Hirtelen a lengyel Jerzy Urban jut eszünkbe, aki hatalmas, elálló fülével a borzalmas nyolcvanas évek elején vitte a rendkívüli állapotot bevezető, világszerte utált Wojciech Jaruzelski tábornok szavát, s úgy tudott bánni a nemzetközi sajtó képviselőivel, hogy heti találkozóikra alig lehetett bejutni Varsóban. Mondta a saját maguk igazát, úgy hogy ha nem is elfogadta, de mindenki megértette az igazat is. Kedvelték, mert nem nézte hülyének a sajtót. A kancelláriaminiszter annak nézi a nyilvánosságot, és még élvezi is.

Áder János nem kívánta kommentálni sem a történteket, sem a találgatásokat. Pontosan tudja, miért, amikor csak félkézzel dob vissza aláíratlanul olyan törvényeket, amelyektől már az ő ős-fideszes feje is kivörösödik, hogy aztán látványosan a globális felmelegedés kérdéseibe merüljön. Tudhatja, amit tud, hogy már csak egy éve van abban a mind kényelmetlenebb székben, amibe belenyugvó megalkuvóként beleült, s nem lesz ellenére, ha kihullik ebből a gépezetből. Lázár meg abba sem akarja hagyni annak ecsetelését, milyen régi, harmonikus viszony köti össze az elnököt és a kormányfőt. Mi pedig azon tépelődünk, milyen végtelenített hazug videót nézünk végig minden csütörtökön.