Jó volna már lezárni

Kiss László a nagy nyilvánosság előtt tett bocsánatkérésével és azzal, hogy Takáts Zsuzsanna a maga részéről tudomásul vette és elfogadta azt, a maga részéről befejezettnek tekintheti az ügyet. Annál is inkább teheti, mivel már nem szerepel a neve sem a róla elnevezett uszoda homlokzatán, sem egy vidéki városunk vezető tisztségviselőinek a listáján. Ezzel azonban mégsem tekinthető az ügy lezártnak, hiszen Kiss Lászlónak volt két tettestársa. Az ő bocsánatkérésüktől csak akkor lehetne eltekinteni, ha már nem volnának az élők sorában, hiszen ezzel a gesztussal ők nemcsak a sértettnek, hanem Kiss Lászlónak is tartoznának. De erre semmi hajlandóságot nem mutatnak, éppen ellenkezőleg.

A Kiss László nevet levették az uszoda homlokzatáról, ez is bizonyítéka annak, hogy nem helyes élő emberről közterületet, intézményt, szervezetet elnevezni. A történelem megannyi bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy később sem mindig sikeres az ilyesmi. Horthy, Hitler, Mussolini, Sztálin és Rákosi példái tanúsítják. Az ügynek vannak egyéb kellemetlen következményei is. A tolerancia hiányának meglétét bizonyítja, hogy egy kitűnő magyar újságírót egy szerintem szintén kitűnő magyar orgánum a jövőben azért nem hajlandó foglalkoztatni, mert Kiss László érdekében enyhítő körülményeket vélt találni, és ezt nyilvánosságra hozta. Igaz, talán megtehette volna tapintatosabban is. Liberális szervezet részéről ez hiba.