Levegő után kapkodunk a Jurányiban

Publikálás dátuma
2016.05.23 07:45
Napraforgó: javítható-e az üzemzavar? FOTÓ: JÓKÚTI GYÖRGY
Fotó: /
Fullasztó légkörben élünk, melyben alig kapunk a létezéshez szükséges levegőt. Erről regél két figyelemreméltó alternatív produkció is. A Napraforgó a Jurányi Inkubátorházban, az Árvák a Stúdió „K”-ban, egyaránt arról tudósít, hogy igencsak nyomasztó a légkör.

Egy kezdetben teljesen átlagosnak látszó családban az anya totálisan kibukik. Nem igazán tudni, hogy mitől. Tán csak a hétköznapok nyűgei halmozódtak fel benne. Tán nem értik meg bizonyos dolgokban egymást a férjével, esetleg nem jó az ágyban. A Pető Kata által játszott fiatalasszony mind feszültebb. Olykor igencsak felhorgad. Ráüvölt tíz év körüli kislányára, borzasztóan igazságtalanul bánik vele, mivel ő felsebzett, másokat is felsebez, férjét is pokolian megkínozza. Olykor már egyenesen elborul az agya. Pető megmutatja azt is, hogy emiatt világos pillanataiban pokoli bűntudata van. Gyötri magát és ezzel még inkább becsavarodik, így a helyzet farkába harapó kígyóvá válik.

Pass Andrea darabja és rendezése, a Napraforgó a Füge produkciójában, a Jurányi Inkubátorházban, azt vizsgálja, hogy javítható-e az „üzemzavar.” Mi történik, ha nem megy tovább a maga módján a „verkli”, a mindennapok üzemmenete, akadnak-e akik segítenek, helyrebillenthető-e az egyensúly, vagy aki gödörbe kerül, az végleg ott is marad? Hajduk Károly férjként nem a cselekvés bajnoka. Mindinkább kétségbeesett embert formáz, aki jó szándékú, szeretne segíteni, de nem nagyon tudja hogyan, és barátai sem igen mutatkoznak, akik mellé állnának.

Csaknem olyan légüres térben játszódik a produkció, mint amilyen légüres térben ő mozog. Nem talál kapaszkodót. Amikor a feleségét, már pszichiátriai klinikára viszik, igyekszik lánya tanítónőjébe kapaszkodni, kicsit bele is habarodik. Petrik Andrea megformálásában a tanítónő is magányos. Iparkodik tetszeni, testre feszülő ruhákkal hangsúlyozni nőiességét. Két félszeg ember próbál egymáshoz közeledni, de restellik vonzalmukat. Tisztességesek, gondolnak az anyára. Esetleg tudják, hogy ez nem valódi szerelem, inkább csak a másik irányába való menekülés. Még az iskola mindenese - Formán Bálint megszemélyesítésében - is magányos, sőt magának való fickó, olyan, aki sokat gubbaszt egy helyben.

Pass olyan világot fest, amiben nem nagyon alakulnak ki valódi kapcsolatok. Mindenki csakúgy létezik valahogy. De, hogy miért is, azt valószínűleg maga sem tudja. Vágyik a boldogságra, de az sem nagyon világos, hogy mitől is reméli azt.

És ez körülbelül így van az Árvák című előadásban is, bár az egy másik korban, az 1920-as években játszódik, de persze sok tekintetben a mára hajaz. Jeles András írása, Koltai M. Gábor rendezése, ugyancsak boldogtalanokról szól a Stúdió „K”-ban. Olyanokról, akik nem találják a helyüket az életben, és az élet sem tart különösebben igényt rájuk. Kallódnak. Igyekeznek kergetni a boldogság kék madarát, de az állandóan tovaröppen. Ők pedig ábrándos elkeseredettséggel szövögetik és szövögetik az álmaikat, de azok csak vágyak maradnak, mert a rögvalóval nem tudnak összhangba kerülni.

Némafilm forgatásán járunk, túlbuzgóan kapkodó stábot látunk, akarnokként dirigáló rendezőasszisztenssel, Lovas Dániel megszemélyesítésében. Nevetünk az ügyetlenkedéseken, a színésznői sértődékenységen, miközben vészjóslóan riasztóak az ide-oda tologatott, Vereczkei Rita által tervezett, díszletfalak, rémisztően össze is tudnak szűkülni, zárulni, és ez fenyegetően rosszat sejtet. Két cselédlányról regél a történet, akik elindulnak szerencsét próbálni. Zötykölődnek a vonat fülkéjében, amit mókásan rázogatnak a stáb tagjai, hogy úgy hasson, megy a gőzös. De valójában nem megy az sehová, s ezt jelképesnek is tekinthetjük, mert a cselédsors elől menekülők sem jutnak jobb helyre, ahogy a világ is mind sötétebb korszakai felé tart. A végtelenül nyomasztó légkörből, az állandó feszült idegességből, az emberekből elő-előtörő agresszióból, már felsejlik a fasizmus réme. Ahogy döcög a vonat, árad a mindent elhomályosító füst, gátolja a tisztánlátást...

A Homonnai Katalin és Pallagi Melitta által játszott cselédlányok végtelenül kiszolgáltatottak, igyekeznek egymásban kapaszkodót találni, de ez se nagyon megy. Amikor pedig egy bordélyházba kerülnek, végképp elszakadnak a másiktól, totálisan magukra maradnak, és a tragédia sem marad el.

Általában rövidek a jelenetek és a párbeszédek, ugyancsak filmszerűen egymásba hömpölyögnek a képek, amelyek zöme szinte egyhangulatúan nyomasztó, és ez bizonyos idő után unalommal fenyeget. Olykor adódik humor, például öreg, a forgatásra betévedő, mulatságosan tébláboló házaspárként, Fodor Tamás és nőnek öltözötten, Spilák Lajos remekelnek, de általában a füsttel együtt az elviselhetetlen légkör áporodottsága, fullasztó volta árad a mívesen kivitelezett, kiváló színészi munkából és összjátékból, ami mégsem eléggé ütős. Az egymásba olvadó, jobbára azonos hangulatú jelenetek többször kioltják egymást. Mintha nem nagyon lenne közlendőjük azon kívül, hogy elviselhetetlen a légkör és nem kapunk levegőt.

Hát igen, a Napraforgó előadásában is azt tapasztalhattuk, jóval nagyobb árnyaltsággal és több humorral, hogy permanensen fuldoklunk. Igyekszünk levegő után kapkodni. Ha nem sikerül, akkor következik be a tragédia, amivel sajnos nap mint nap szembesülünk magunk körül.

Szerző
2016.05.23 07:45

Kétszáznál több író vállalt szolidaritást a kiszolgáltatottakkal

Publikálás dátuma
2019.01.18 22:04

Fotó: Facebook / Írók a szolidaritásért/
Közös nyilatkozatban álltak ki a civilek, munkások, kutatók, hajléktalanok és minden elnyomott mellett, a jogállamért.
"Mi, írók, irodalmárok szolidárisak vagyunk a társadalom kiszolgáltatott tagjaival" - olvasható abban a közösségi médián megjelent szolidaritási nyilatkozatban, melyet péntek estig 213 író írt alá. Köztük olyan ismert nevek épp úgy olvashatóak, akár Parti Nagy Lajosé vagy Bárdos Deák Ágnesé, mint például a feltörekvő írók közül kikerülő Seres Lili Hannáé. A szöveg sorra veszi, ki mindenki mellett állnak ki:
az aláírók szolidárisak mások mellett a rabszolgatörvénnyel sújtott munkásokkal, a köz- és felsőoktatás elszenvedőivel és mindazokkal, akik támogatásra szorulnak, "és akiket a kormány hathatós segítségnyújtás helyett jogaiban korlátoz".
Mint írják, a társadalom felelős tagjaiként állnak ki a jogállamért.
2019.01.18 22:04

A Pesten talált ismeretlen Klimt-dombormű nem ismeretlen, és nem is Klimt

Publikálás dátuma
2019.01.18 18:34

Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
Egy szakértő már korábban is találkozott az Ehrbar-relieffel, egy másik pedig a képek alapján állítja, annak nincs köze a híres szecessziós művészhez.
Két Klimt-szakértő szerint nem Gustav Klimt munkája az a Budapesten talált dombormű, amelyet kedden mutattak be a Magyar Belsőépítész Egyesület közgyűlésén - írta pénteken a The Art Newspaper. Az online művészeti folyóirat felidézte, hogy a magántulajdonban lévő reliefet Selmeczi György belsőépítész, látványtervező fedezte fel 2016-ban egy lakásban, amely korábban zongoraszalonként működött. Selmeczi feltételezése szerint a dombormű a 19. századi osztrák Ehrbar zongoragyár magyarországi képviseletének megrendelésére készült az 1896-os millenniumi ünnepségekre, és kutatásai révén jutott arra a megállapításra, hogy a plasztikát Klimt tervezte.
Már évekkel korábban találkozott a művel, és annak semmi köze Gustav Klimthez - nyilatkozta azonban Alfred Weidinger művészettörténész, Klimt-szakértő, a Lipcsei Szépművészeti Múzeum igazgatója. Weidinger hangsúlyozta, hogy elég gyakran tulajdonítanak műveket Klimtnek, "vagy 150 ilyen történetet" ismer, mondta, és szerinte a dolog nem is érdemel több vizsgálódást.
A relief minősége ugyanis nem mutat meggyőző hasonlóságot a művész rajzaival
- fejtette ki valamelyest részletesebben Peter Weinhäupl, a bécsi Klimt Alapítvány igazgatója. Weinhäupl egyetért Weidingerrel, és ugyancsak leszögezte, hogy a domborműnek véleménye szerint "nincs köze Klimthez". Arra is rámutatott, hogy ugyan Klimt fivére, Georg sok hasonló domborművet készített, de az Ehrbar-reliefről készült fotók egy Klimthez nem kapcsolható műhely nevét mutatják. Ráadásul Georg legtöbb munkáján saját neve is szerepel. Az alapítvány igazgatója hozzáfűzte: a bizonyossághoz nemcsak fotókon, hanem személyesen is látnia kellene a domborművet, de mint hozzátette, kétli, hogy változna a véleménye.
A The Art Newspaper Selmeczit is megkereste, hogy kommentálja a szakvéleményeket, de mint írták, egyelőre nem kaptak választ.
A belsőépítész kedden elmondta, hogy kutatásai alapján az arannyal, szabadkézzel festett gipsz dombormű keletkezési éve 1890 és 1892 közé tehető, és az alkotás tervezője, a domborművön látható Apolló-relief alkotója és megrajzolója Gustav Klimt (1862-1918) volt. A plasztikát pedig Gustav Klimt fiatalabb testvére, Georg, esetleg másik öccse, az 1892-ben elhunyt Ernst készíthette el, feltehetően Gustav közreműködésével. Selmeczi szerint a sík, dísztelen felületek és a tipográfia jellegzetességei tanúskodnak arról, hogy korai szecessziós műről van szó, és a kompozíciós hasonlóságokon túl sikerült rátalálni néhány díszítő motívumra is Gustav Klimt munkásságában, amelyeket jellemzően ő használt és a reliefen is szerepelnek: ilyenek többek között a hullámvonal, a babérfüzér és a domborművön látható líra.
2019.01.18 18:34