Kétharmadnyi bóvli

Megtört a jég, a magyar reformok működnek, elismerték erőfeszítéseinket, már régen időszerű volt a felminősítés. Csak néhány részlet a Nemzetgazdasági Minisztérium és a jegybank kommünikéiből, amiket a Fitch Ratings hitelminősítő pozitív döntése után adtak ki. Igaz, néhány nappal korábban még úgy hírlett, hogy se a kormány, se az MNB nem számít az államadós-osztályzat átminősítésére bóvliból befektetésre ajánlott szintre, sőt nem is kívánja igazán az ennek nyomán előálló forinterősödést. Ám, ha már bekövetkezett, az legyen az ő sikerük...

Hogy mennyire kell örülni az egyharmadnyi győzelemnek, az azon múlik, hogy lesznek-e követői a Fitch-nek. Addig ugyanis a konzervatív befektetési politikát folytató intézményi befektetők nem rohannak magyar állampapírt venni, amíg a háromból legalább két hitelminősítő nem ajánlja az országot. A következő ítélet július 8-án hangzik majd el a Moody’s -tól.

A kétharmadra várva érdemes a kormányzati kommunikáció mintájára, ha nem is visszafelé mutogatni, de megnézni, hogyan is kerültünk bóvliba. A válság után még jó néhány évig, a gondok ellenére mindhárom hitelminősítő befektetésre ajánlott kategóriában tartotta az országot. A 2010-es kormányváltást követően kezdődtek a gondok, köszönhetően a kormány unortodox gazdaságpolitikájának. 2011 ősze hozta el az újabb leminősítési hullámot. Akkor szakadtak meg a tárgyalások az IMF-el, fogadták el a máig vitatott jegybanktörvényt, vették el végleg a magánnyugdíj-pénztári vagyont, született döntés a bankadóról, a devizahiteles mentésről és se szeri se száma az unortodox döntéseknek. 2012 elejére már mindhárom hitelminősítőnél bóvliban voltunk, sőt az alatt is. A régió többi országa elkerülte ezt a vargabetűt és elszáguldott mellettünk.

A most kezdődő felkapaszkodást is több minden veszélyezteti, ám az úgynevezett kemény adatokat, mint a növekedés, az adósság, a költségvetési hiány, kínkeservvel sikerült hoznia a kormánynak, s ez elegendő volt a Fitch-nek.

A nagy gazdasági átalakítás nyomán elszegényedő középosztályról, a lecsúszók tömegéről úgy tetszik nem kell tudomást vennie a hitelminősítőnek. A kormány pedig már régen nem teszi.