Mindenkinek van egy álma…

Mindenkinek van egy álma, bizonyára több is. Miniszterelnökünk a kisvasútja avatásán elmondta, hogy gyermekkori álma volt a vasút, pontosabban egy kézi hajtány, amivel ő száguldozhat. Ez normális gyerekálom. Nemrégiben kedvencem, Andy (nem András) Vajna mesélt arról, tizenöt éves álma, hogy Budapesten televíziója, rádiója, médiabirodalma legyen. Hogy miért éppen tizenöt éve, az rejtély, mint sok egyéb minden, ami e vele kapcsolatos. József Attila szövőlánya cukros ételekről álmodozik és nem tud kartellekről, Attila pedig egy olyan világról, ahol az ember a sötét gyárra tűzi fel kedves csillagát. Mindenkinek van egy álma. Nekem is.

Szerző

Életadó és életmentő kérdések

Az MNB körül folyamatosan kemény harc folyik monetáris politikai döntései, a törvényességi kérdések, a pazarló vásárlások és tisztességtelen, vitatható hitelezés miatt. Az MNB-pártiak  - kormány, a jegybanki és jegybankpárti szakemberek -  húzzák a maguk nótáját, míg az MNB-kritikusai, a politikai ellenzék, pengetik a maguk lantját. A nótahúzók hangja erősebb és úgy gondolják, hogy a kritikus lantpengetők „majd csak” leteszik a lantot, amiben feltehetően igazuk lesz. Érdemes azonban még három életbevágó kérdést feltenni a jegybankkal kapcsolatban.

Mindjárt az első: az MNB kizárólagosan jogosult pénzteremtő hitelnyújtás formájában fedezet nélküli papírpénzt forgalomba hozni, amit a köznyelv „pongyolán” bankóprésnek nevez. Kérdés, hogy ezt a tevékenységet a jegybank a kereskedelmi bankok támogatására végzi-e? A kiemelten fontos kereskedelmi bankok kizárólagos  és nagy lehetősége, hogy hitelért a központi bankhoz fordulhatnak, amely a hiteligényt  egyszerűen elbírálja és - pozitív döntés esetén - pénzt utal a kereskedelmi banknak. Megtörténhet azonban, hogy ezt a hitelt a központi bank nem a már nála lévő, egyszer már forgalomba hozott pénzből, hanem – szó szerint véve - a semmiből "teremti". Ilyen, fedezet nélküli pénzkibocsátás csak a jegybank - kereskedelmi bank kapcsolatban létezhet, sehol másutt.

Miután az így „teremtett” pénz a kereskedelmi bank számlájára kerül, ugyanúgy viselkedik, mint a hétköznapi ember kezében levő pénz: lehet vele vásárolni, kölcsönadni és más műveleteket végezni. De mit kezd ezzel a mindenféle áldozat nélkül kapott pénzzel a kereskedelmi bank? Mondjuk a Labdarúgó Európa Bajnokság szponzorálására költi? Az is kérdés, hogy a jegybank ezzel tart-e életben bukásra érett kereskedelmi bankokat, mert nyilvánvaló, hogy a Növekedési Hitel Program mintegy 800-900 milliárd forintjából a bankok a kiemelten fontos adósok mentését szolgálták.

Az itt felvetett kérdések azonban a pénzvilág legmélyebb titkai közé tartoznak, amelyekre a választ csak az „őrzők”, a jegybank különösen megbízható szakemberei ismerik. Az őrzők pedig nem beszélnek, hanem hallgatnak. Ezért ezekre a kérdésekre válaszok aligha fognak születni, mert az őrzők úgy vélik, hogy ezek nem tartoznak a halandó emberekre. Igaz ugyanis W.Rogers mondása: „Három nagy felfedezés született az idők kezdetétől: a tűz , a kerék és a központi bank.”

Életadó és életmentő kérdések

Az MNB körül folyamatosan kemény harc folyik monetáris politikai döntései, a törvényességi kérdések, a pazarló vásárlások és tisztességtelen, vitatható hitelezés miatt. Az MNB-pártiak  - kormány, a jegybanki és jegybankpárti szakemberek -  húzzák a maguk nótáját, míg az MNB-kritikusai, a politikai ellenzék, pengetik a maguk lantját. A nótahúzók hangja erősebb és úgy gondolják, hogy a kritikus lantpengetők „majd csak” leteszik a lantot, amiben feltehetően igazuk lesz. Érdemes azonban még három életbevágó kérdést feltenni a jegybankkal kapcsolatban.

Mindjárt az első: az MNB kizárólagosan jogosult pénzteremtő hitelnyújtás formájában fedezet nélküli papírpénzt forgalomba hozni, amit a köznyelv „pongyolán” bankóprésnek nevez. Kérdés, hogy ezt a tevékenységet a jegybank a kereskedelmi bankok támogatására végzi-e? A kiemelten fontos kereskedelmi bankok kizárólagos  és nagy lehetősége, hogy hitelért a központi bankhoz fordulhatnak, amely a hiteligényt  egyszerűen elbírálja és - pozitív döntés esetén - pénzt utal a kereskedelmi banknak. Megtörténhet azonban, hogy ezt a hitelt a központi bank nem a már nála lévő, egyszer már forgalomba hozott pénzből, hanem – szó szerint véve - a semmiből "teremti". Ilyen, fedezet nélküli pénzkibocsátás csak a jegybank - kereskedelmi bank kapcsolatban létezhet, sehol másutt.

Miután az így „teremtett” pénz a kereskedelmi bank számlájára kerül, ugyanúgy viselkedik, mint a hétköznapi ember kezében levő pénz: lehet vele vásárolni, kölcsönadni és más műveleteket végezni. De mit kezd ezzel a mindenféle áldozat nélkül kapott pénzzel a kereskedelmi bank? Mondjuk a Labdarúgó Európa Bajnokság szponzorálására költi? Az is kérdés, hogy a jegybank ezzel tart-e életben bukásra érett kereskedelmi bankokat, mert nyilvánvaló, hogy a Növekedési Hitel Program mintegy 800-900 milliárd forintjából a bankok a kiemelten fontos adósok mentését szolgálták.

Az itt felvetett kérdések azonban a pénzvilág legmélyebb titkai közé tartoznak, amelyekre a választ csak az „őrzők”, a jegybank különösen megbízható szakemberei ismerik. Az őrzők pedig nem beszélnek, hanem hallgatnak. Ezért ezekre a kérdésekre válaszok aligha fognak születni, mert az őrzők úgy vélik, hogy ezek nem tartoznak a halandó emberekre. Igaz ugyanis W.Rogers mondása: „Három nagy felfedezés született az idők kezdetétől: a tűz , a kerék és a központi bank.”