A tánclépések hagyományos rendje: gyors, lassú, gyors. A hazai bűnüldöző szervek így változtatták: gyors, lassú, semmi. Ha egy ellenzéki érzelmű tisztségviselőt vádolnak meg, szédítő gyorsasággal indul ellene eljárás, világ szégyenére, kamerák és megvető kommentárok kereszttüzében rabláncra fűzve vezetik el. Ha a rendszer számára rokonszenves valaki kerül horogra, az eljárás lassú, megfontolt, neki nem jut lánc, rabszállító autó sem feltétlenül, hiszen a benzinnel takarékoskodni illik. Ha kormánypárti kivételezett ellen illenék intézkedni, semmi sem történik. Várunk, figyelünk, mi lesz a belvárosi ingatlanügyekben történt feljelentések sorsa, a csend falába ütközünk. A Questor-ügy legfőbb gyanúsítottja talán azt is megússza, hogy eljárás induljon ellene, a felháborodott ügyészség ugyanis szemétheggyel bombázza a bíróságot, amely visszapasszolta az aktákat feladónak, ám emez nem hajlandó rendet tenni. A naiv szemlélő ilyenkor olyasmit gondol, mindez nem véletlen, a legfőbb tettes esetleg kipakol a bíróság előtt, és kínos helyzetbe hozhatja a külügyet és annak vezérét. „Áll néma csend,/ Légy szárnya bent, /Sem künn nem hallatik,/ Fejére szól ki szót emel”, a király tehát nyugodtan alhatik. Mint ahogy homály borítja az MNB alapítványainak törvénytelen költekezését is. Gondolom, mint a jogban járatlan, ilyen ordító bűncselekmény esetén az ügyészségnek hivatalból kellene nyomozást indítania, még ha a miniszterelnök példamutatónak nevezte is a közpénz ellopását és elherdálását. Itt persze apró nehézséget okoz, hogy a sötét ügybe belekeveredett a legtöbb ügyész felesége is. Nem tudhatom, létezik-e olyan megoldás, hogy Polt Péter – érintettsége miatt – mást kérjenek fel a vizsgálat lebonyolítására. Ennél persze egyszerűbb, ha semmit nem tesz, és nem indít semmiféle vizsgálatot. Elvégre nem történt semmi, csak 250 milliárdot akartak elsinkófálni, s részben már sikerült is. Ráadásul Orbán Viktortól megtudhattuk, hogy egy évi 3 milliós tiszteletdíj egyenlő 250 milliárddal, sőt azt is, „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”. Személy szerint beköszöntésül inkább a milliárdokat választanám. A miniszterelnök szánalmas riposztját persze a szokásos taps kísérte párttársai oldaláról. Semjén Zsolt most elemében érezhette magát, mosollyal kísérte tenyerei összeütögetését, megfeledkezve arról, hogy a matematika egzakt tudomány. Igaz, ezek után nem lehet kizárni, hogy annak idején ő is megbukott ebből a tárgyból.