Hajrá, előre a nemzet továbbéléséért!

Publikálás dátuma
2016.05.27 07:45
Vajdai Vilmos szerint Fekete György, az MMA elnöke igazi „röneszansz ember” FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Fotó: /
A TÁP Színház nemrég vihart kavart, mert egy gálaesten break zenei alapokra énekelték a Himnuszt, feljelentették őket. Vajdai Vilmos, a független formáció alapítója elmondta, hamarosan a Magyar Művészeti Akadémiánál is pályáznak, mert Fekete György-estre készülnek, május 28-án pedig az A38-on lesz estjük meghívott vendégekkel, a nézők a belépőjegyükkel támogathatják a társulatot. Vajdai úgy fogalmazott: itthon játszanak, magyar nyelven, igaz magyaroknak. De a hamis magyarokat sem zárják ki az előadásaikról, szívesen látják őket is.

- Az ön által alapított TÁP Színház legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor feljelentették önöket a nemzeti jelkép meggyalázása vádjával, mert a Vígszínházban egy gálaesten breakzenei alapokra elénekelték a himnuszt. Számítottak ilyen reakcióra?

- Elég baj az, hogy nem a jó előadásaink – amik vannak - miatt kerülünk be a hírekbe. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója hívott meg minket a teátrum születésnapi gálaestjére. Ő megtette a magáét, azzal, hogy elhívott egy független színházat erre a rendezvényre. Ez az ő dicsőségére válik. Kicsit hosszú volt a műsor, mi nyolcvanötödikként kerültünk színpadra. Először hosszabb produkciót akartunk, de végül rövidítettünk.

- A Himnuszt direkt énekelték így?

- Mi függetlenek vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk, hiszen számunkra csak a szabadság adott, pénzünk nincs, lehetőségeink alig. Egyedül a Jurányi Inkubátorház, ahol most is beszélgetünk, jelenthet némi jövőt A kulturális kormányzat úgy bánik a függetlenekkel, mintha gyerekek lennének. Meg szeretné szabni, hogy mit csináljanak.

- A rendhagyó előadásmódú Himnusz és a kulturális közélet aktualitásaira, például a Fesztiválzenekar támogatás csökkentésére reagáló megjegyzések demonstratívnak tűntek. A páholyban ülő főpolgármesternek akartak beolvasni?

- Gondoltam, hogy lesznek ott entitások. Nem beolvasásnak szántuk, hanem mint mondtam azt csinálunk, amit akarunk, tehát mi nem csak magunkkal foglalkozunk, hanem azzal is, ami körülöttünk történik. Amit a Főváros most a Fesztiválzenekarral tesz, azt felháborítónak tartom, nem tudom szó nélkül hagyni. Amit mondtam a gálán, azt egy tiltakozó mellékmondatnak szántam. A Himnuszt pedig szoktuk énekelni, bár most sajnos egy kicsit hamisan sikerült.

- Hol tart a feljelentést követően az ügy?

- Szerintem nem lesz ebből semmi, nevetséges az egész! Az egyik hozzánk kapcsolódó könyvbemutatón megjelent néhány fura arc. A közösségi oldalunkon is elindult a gyalázkodás. Eléggé vicces, hogy azok, akik igaz magyarnak tartják magukat és védik a Himnuszt, milyen módon és nyelven tudnak megnyilvánulni. Némelyik megjegyzésre reagáltam, de kedvesen, nem ellengyalázó módon.

- A Himnuszt miért tartják fontosnak, hogy belevegyék a produkcióikba?

- Zavar, hogy a Himnuszt egyes csoportok olyan szimbólumként szeretnék kisajátítani, amellyel másokat kizárnak. Én hiszek a magyarságomban, a Himnuszt is tudom meghatott szívvel hallgatni, énekelni egy sport vagy kulturális eseményen. Bár egy kicsit lassúnak és bánatosnak tartom. Sokféleképpen szoktuk előadni. Részben fricskaként, másrészt komoly gesztusként. Először a Minden rossz varieténkbe tettük be, és olyan Himnusz interpretációkat is bejátszottunk állami, hivatalos műsorokból, amiket kínosnak tartottunk. Ezek illetek a varieténkbe. De később önállóvá vált, mert rájöttünk, hogy nagyon sokféleképpen el lehet énekelni. Breakzenére például, van egy lendülete, és egyáltalán nem búsongó hangulatot kelt, hanem a saját korunkba zökkent. Azt üzeni: hajrá, előre a nemzet továbbéléséért, minden nemzetromboló magyarkodás ellenére!

- Előfordult már korábban hasonló feljelentés, vagy sértődés a Himnusz előadása miatt?

- Soha, pedig legalább tíz éve énekeljük. Mi Magyar Nemzeti TÁP Színház vagyunk, aki minket gyaláz, az a magyar nemzetet gyalázza.

- A Magyar Nemzeti TÁP Színház vicc, vagy komoly?

- Miért lenne vicc? Persze így is lehet értelmezni, de akkor már hozzátenném azt is, hogy egy illliberális, munkalapú, bázis diktatórikus színház is vagyunk. De komolyan, nekünk a magyarságunk fontos, ahogy a nyelvünk is. Itthon játszunk, magyar nyelven, igaz magyaroknak. De a hamis magyarokat sem zárjuk ki az előadásainkról, szívesen látjuk őket is!

- Előadásaik nagyon sokfélék, leginkább kísérletezőek. Olykor politikusabbak, máskor kevésbé. Ez tudatos koncepció?

- Ez valószínűleg belőlem fakad. Nagyon sok minden érdekel.

- Nem lenne egyszerűbb, ha jobban beazonosíthatóak lennének?

- De bizonyára. Ezzel a problémával folyamatosan küzdünk. De azért, hogy mások jobban beazonosítsanak, nem tudok, tudunk más lenni.

- Ön régóta tagja a Katona József Színháznak, közben vezet egy független teátrumot. Belülről bomlasztja a kőszínházi struktúrát?

- Nem mondanám. A Katona József Színházban a gondolkodás és a munka áll a középpontban, olyan, mint egy jó független színház. Nagyon szeretem azt a magas színvonalú munkát, ami ott folyik.

- Miért volt fontos egy saját független formációt alapítania?

- A történet már több mint húsz éves. Akkoriban a Tilos az Á-ban voltam dj. És ott kezdtem el kipróbálni másfajta formai dolgokat, érdekelt például, hogy aludjunk a színházban, ne üljünk, csináljunk rosszat, stb.

- A határátlépések vonzzák?

- Színházilag mindenképp, és a társművészetek is érdekelnek, a látvány, a képzőművészet, a zene.

- A Katona József Színházban ezt nehezebb lett volna megvalósítani?

- Bizonyára, a független színházi létben szabadabb környezetet találtam.

- Miként sikerült a TÁP Színházat ennyi idő alatt egyben tartania?

- Elsősorban magamat kellett egyben tartani. A csapat sokszor változott. Most újra kialakult egy erős társaság, van közöttük több állástalan színész és többen, akik valamelyik színházi egyetemen végeztek és még keresik a helyüket. Vannak, akik a színház egyéb területéről jöttek. Néha vannak pénzes munkáink és próbálunk egyfajta mecénási kört is megszólítani. Persze az állam feladata lenne segíteni, attól függetlenül, hogy egy adott formáció megfogalmaz-e kritikát vagy sem.

- Önök pályáznak produkciókra?

- Persze. Jövőre a Magyar Művészeti Akadémiához is pályázunk, szeretnénk ugyanis egy Fekete György-estet létrehozni. Az elnök úrnak remek versei vannak. Két kötete is megjelent, azonkívül a képzőművészet valamilyen területén is otthon van, egy röneszansz ember.

- Tényleg bíznak abban, hogy az MMA segít?

- Természetesen. Ha ilyen mutyiban megy a dolog, és ha az elnök érintett lesz egy előadásban, miért ne tolna nekünk is egy kis zsét hozzá?

- Voltak korábban köztéri színházi performanszaik, mostak már pénzt a Blaha Lujza téri szökőkútban (amikor még volt benne víz), pénzt is gyűjtöttek politikusoknak, hogy tudják támogatni a kultúrát. Terveznek hasonló akciókat is?

- Legközelebb május 28-án lesz egy estünk meghívott vendégekkel az A38 Hajón, aki jegyet vált, az ezzel támogathatja a TÁP Színházat. Fellép a Puszi együttes, a Flash Zenekar és ott lesz Dopeman is.

- Meddig tarthatók életben a független színházak?

- Nem jó taktika, hogy az állam csökkenti a független színházak támogatását, hiszen így tovább nő egyfajta a harag és kreativitás az állammal szemben ezen a területen. Óriási probléma, hogy bár hasonlóan érvényes előadások születnek ebben a szférában, mint a kőszínháziban, az állami támogatás, még a kőszínházi támogatás tizedét sem éri el.

- A hatalomnak kényelmetlenek a függetlenek, ezért kapnak kevesebb pénzt?

- Eleve ez a kormány és a független szó üti egymást.

- A Fekete György-esten kívül terveznek más új előadást is?

- Igen, a Hátsó Kapu nevű helyen lesz egy új bemutatónk. A nézők bent ülnek majd, mi pedig az utcán játszunk, ennek a munkacíme, Holdkórosok. Jövőre pedig Szerb Antal Utas és holdvilág című művét adaptáljuk majd színpadra, utána pedig Mózsik Imre ír nekünk egy halál darabot. Ezeknek a dramaturgja Sándor Juli lesz.

2016.05.27 07:45

Az utolsó üzlet: életveszély, kényszer, alku és erkölcs

Publikálás dátuma
2018.11.17 15:17

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Spiró György kérésének engedve készülő regényéből írt színdarabot Závada Pál Az utolsó üzlet címmel, amelynek ősbemutatóját november 23-án tartják a Szegedi Nemzeti Színházban. Közönségtalálkozót szerveztek szerdán a helyi Somogyi Könyvtárban mások mellett az író, a rendező Lukáts Andor, valamint Szávai Viktória és Jakab Tamás színészek részvételével. A regény nincs kész, és a darab sem – hökkentette meg a szép számú közönséget Závada Pál egy kérdésre válaszolva, aki hozzátette: a kettő segíti egymást, mert darabírás olyan tapasztalatokat nyújtott neki, amelyek felhasználhatóak regényírás közben. A darab története 1944-ben játszódik, amikor Magyarország legnagyobb vállalatbirodalmának zsidó származású tulajdonosai az életben maradásukért, a megmenekülésükért üzletet kötnek az másik oldalon álló és egymással is versengő SS-szel és a magyar kormánnyal. Életveszélyben kötnek kényszerüzletet a csepeli Weiss Manfréd-birodalom leszármazottai (a darabban Kohner-családként szerepelnek), és a vagyon átengedése ellenére nem lehetnek biztosak abban, hogy a másik fél megtartja-e ígéretét – vázolta a darab alaphelyzetét a szerző. Lukáts Andor elbeszéléséből kiderült, hogy az olvasópróbákon részt vett az író, aztán „a színészek és a rendező itt maradt a darabbal”. Jófajta együttműködésnek nevezte a Závada Pállal folytatottat, mégis nagy derültség közepette megjegyezte, hogy Csehovval könnyebb együtt dolgozni, mert már nem él. A szerdai próbán érhették meglepetések a szerzőt, mert húznunk kellett a darabból, és az ilyesmit nem szeretik. Az előadhatóság szempontjai ezt megkövetelik – ismerte el Lukáts Andor. Závada erre reflektálva elmondta, hogy a szerzői és a színházi szándékok egy irányba mutatnak, ami számára megnyugtató. A rendező szerint alapvető erkölcsi kérdéseket boncolgat és jár körbe Az utolsó üzlet. A darabban a dúsgazdag vállalatbirodalom örököseinek megvan a pénzük, és ezzel a lehetőségük, hogy veszélyhelyzetben, egy alku keretében mindent hátrahagyva repülőre szálljanak. – Ám a darabban elhangzik egy nagyon fontos kérdés: hogyan mentse az életét, akinek nincs pénze. Mindennek hátterét Jakab Tamás azzal is megvilágította a vázolt üzlet során ötven embernek egérutat hagytak, de hatszázezer zsidó származású ember bent maradt a kelepcében. Závada Pál elismerte, hallott olyan véleményt, hogy a darab akár a hazai antiszemita érzelmek felkorbácsolására is alkalmas lehet, de ettől nem tart. Az erkölcsi áldozathozatal éppen úgy a része a színműnek, mint az üzleti érdek és érzék – nyomatékosította. Izgalmas ősbemutatónak nézünk elébe.
2018.11.17 15:17
Frissítve: 2018.11.17 15:17

Megindító Mozart Magyarországon

Publikálás dátuma
2018.11.17 13:33
VIRTUÓZ MEGSZÓLALÁS - Az előadásból kiemelkedett Baráth Emőke kristálytiszta gyönyörű szopránja
Fotó: / BÖRÖCZ BALÁZS
Két nagyszabású Mozart-művet adott elő Müpában a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar. Legnagyobb megelégedésünkre adtak okot a hallottak.
Mozart utolsó szimfóniáját nem véletlenül nevezték el a főistenről, Jupiterről, a zenekedvelők. Valóban grandiózus mű, a szimfónia műfaja által kínált kereteket 1778-ban - és még néhány évtizedig - nem lehetett gazdagabb zenei tartalommal megtölteni. Talán ez is magyarázhatja, hogy bár még több mint három évet élt a zeneszerző a komponálása után, több szimfóniát már nem írt. A régi hangszereken játszó Orfeo zenekar kissé elfogultan kezdett hozzá az interpretációjához, de kisebb hibák hamar elmúltak, és a hangzás is kiteljesedett. Talán kissé túl puhának is tűnt, de a karmester működése nyomán a különböző dallamok, szólamok jól érzékelhetően egészítették ki egymást, ha kellett vitatkoztak, ha kellett összesimultak, áttetszővé téve a tétel szerkezetét. Szép volt a lassú tétel, táncolni lehetett volna a harmadik tétel dallamára. A zárótétel azonban az, ami a mű igazi jelentőségét megadja: a rendkívül bonyolult szövésű textúrához hasonlót addig csak Bach volt képes alkotni, például utolsó befejezetlenül maradt művében, A fuga művészetében. Mozart azonban a klasszicista formai elemeknek is megfelelteti művét, és ismét azt kell mondanunk, a zenekar pontos beszámolót nyújtott a belső összefonódásokról, miközben – mint ahogy a mű előadása során mindvégig – nem feledkezett meg az elsődlegesen feltűnő érzéki tartalomról, egyszerűbben szólva a szép, élvezhető zenélésről sem. Egyet kellett értenünk egyik társunkkal a közönségből, aki a záróhangot követő hirtelen csendbe bekiabálta: brávó. A c-moll mise nagyléptékű alkotás. A Requiemhez hasonlóan – bár csak egy-két tétel erejéig - ez is befejezetlen maradt, maga Mozart is töredékes formájában adta elő Salzburgban. Manapság legtöbbször csak a fenn maradt részeket játsszák, most azonban egy teljessé tett változatot hallottunk. A bachi és händeli mintákat is követő műben jelentős az énekkar szerepe, a Purcell Kórus az évtizedek óta megszokott magas színvonalon látta el feladatát, egységesen, szép tónussal szólt. Természetesen továbbra is első rangúan játszott a zenekar, kiváló fafúvós szólistákkal, és remekelt az üstdobos itt is. Az énekes kvartett tagjaira nem egyenlő mértékű feladatok jutnak, legtöbbet a két szoprán énekel, a tenor egy tercettben, és a záró Bendictus négyesében kap szerepet, ahol a basszus is szóhoz jut. A minden elemében kiváló előadásból is kiemelkedtek Baráth Emőke megszólalásai, kristálytiszta, gyönyörű szopránja, tökéletes technikája, amellyel a virtuóz futamokat kiénekelte önmagukban is jelentős, megindító zenei élményt adtak. Szutrély Katalin kevésbé nagyszerűen, de lényegileg jól állt helyt áriájában és az együttes számokban, a férfiak is hozták az ide szükséges formát. Megérdemelten szólt a végén a hosszas taps. Info:  Mozart Jupiter-szimfónia c-moll mise Baráth Emőke, Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, karmester: Vashegyi György 2018. november 15., Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2018.11.17 13:33
Frissítve: 2018.11.17 13:33