Hajrá, előre a nemzet továbbéléséért!

Publikálás dátuma
2016.05.27 07:45
Vajdai Vilmos szerint Fekete György, az MMA elnöke igazi „röneszansz ember” FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Fotó: /
A TÁP Színház nemrég vihart kavart, mert egy gálaesten break zenei alapokra énekelték a Himnuszt, feljelentették őket. Vajdai Vilmos, a független formáció alapítója elmondta, hamarosan a Magyar Művészeti Akadémiánál is pályáznak, mert Fekete György-estre készülnek, május 28-án pedig az A38-on lesz estjük meghívott vendégekkel, a nézők a belépőjegyükkel támogathatják a társulatot. Vajdai úgy fogalmazott: itthon játszanak, magyar nyelven, igaz magyaroknak. De a hamis magyarokat sem zárják ki az előadásaikról, szívesen látják őket is.

- Az ön által alapított TÁP Színház legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor feljelentették önöket a nemzeti jelkép meggyalázása vádjával, mert a Vígszínházban egy gálaesten breakzenei alapokra elénekelték a himnuszt. Számítottak ilyen reakcióra?

- Elég baj az, hogy nem a jó előadásaink – amik vannak - miatt kerülünk be a hírekbe. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója hívott meg minket a teátrum születésnapi gálaestjére. Ő megtette a magáét, azzal, hogy elhívott egy független színházat erre a rendezvényre. Ez az ő dicsőségére válik. Kicsit hosszú volt a műsor, mi nyolcvanötödikként kerültünk színpadra. Először hosszabb produkciót akartunk, de végül rövidítettünk.

- A Himnuszt direkt énekelték így?

- Mi függetlenek vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk, hiszen számunkra csak a szabadság adott, pénzünk nincs, lehetőségeink alig. Egyedül a Jurányi Inkubátorház, ahol most is beszélgetünk, jelenthet némi jövőt A kulturális kormányzat úgy bánik a függetlenekkel, mintha gyerekek lennének. Meg szeretné szabni, hogy mit csináljanak.

- A rendhagyó előadásmódú Himnusz és a kulturális közélet aktualitásaira, például a Fesztiválzenekar támogatás csökkentésére reagáló megjegyzések demonstratívnak tűntek. A páholyban ülő főpolgármesternek akartak beolvasni?

- Gondoltam, hogy lesznek ott entitások. Nem beolvasásnak szántuk, hanem mint mondtam azt csinálunk, amit akarunk, tehát mi nem csak magunkkal foglalkozunk, hanem azzal is, ami körülöttünk történik. Amit a Főváros most a Fesztiválzenekarral tesz, azt felháborítónak tartom, nem tudom szó nélkül hagyni. Amit mondtam a gálán, azt egy tiltakozó mellékmondatnak szántam. A Himnuszt pedig szoktuk énekelni, bár most sajnos egy kicsit hamisan sikerült.

- Hol tart a feljelentést követően az ügy?

- Szerintem nem lesz ebből semmi, nevetséges az egész! Az egyik hozzánk kapcsolódó könyvbemutatón megjelent néhány fura arc. A közösségi oldalunkon is elindult a gyalázkodás. Eléggé vicces, hogy azok, akik igaz magyarnak tartják magukat és védik a Himnuszt, milyen módon és nyelven tudnak megnyilvánulni. Némelyik megjegyzésre reagáltam, de kedvesen, nem ellengyalázó módon.

- A Himnuszt miért tartják fontosnak, hogy belevegyék a produkcióikba?

- Zavar, hogy a Himnuszt egyes csoportok olyan szimbólumként szeretnék kisajátítani, amellyel másokat kizárnak. Én hiszek a magyarságomban, a Himnuszt is tudom meghatott szívvel hallgatni, énekelni egy sport vagy kulturális eseményen. Bár egy kicsit lassúnak és bánatosnak tartom. Sokféleképpen szoktuk előadni. Részben fricskaként, másrészt komoly gesztusként. Először a Minden rossz varieténkbe tettük be, és olyan Himnusz interpretációkat is bejátszottunk állami, hivatalos műsorokból, amiket kínosnak tartottunk. Ezek illetek a varieténkbe. De később önállóvá vált, mert rájöttünk, hogy nagyon sokféleképpen el lehet énekelni. Breakzenére például, van egy lendülete, és egyáltalán nem búsongó hangulatot kelt, hanem a saját korunkba zökkent. Azt üzeni: hajrá, előre a nemzet továbbéléséért, minden nemzetromboló magyarkodás ellenére!

- Előfordult már korábban hasonló feljelentés, vagy sértődés a Himnusz előadása miatt?

- Soha, pedig legalább tíz éve énekeljük. Mi Magyar Nemzeti TÁP Színház vagyunk, aki minket gyaláz, az a magyar nemzetet gyalázza.

- A Magyar Nemzeti TÁP Színház vicc, vagy komoly?

- Miért lenne vicc? Persze így is lehet értelmezni, de akkor már hozzátenném azt is, hogy egy illliberális, munkalapú, bázis diktatórikus színház is vagyunk. De komolyan, nekünk a magyarságunk fontos, ahogy a nyelvünk is. Itthon játszunk, magyar nyelven, igaz magyaroknak. De a hamis magyarokat sem zárjuk ki az előadásainkról, szívesen látjuk őket is!

- Előadásaik nagyon sokfélék, leginkább kísérletezőek. Olykor politikusabbak, máskor kevésbé. Ez tudatos koncepció?

- Ez valószínűleg belőlem fakad. Nagyon sok minden érdekel.

- Nem lenne egyszerűbb, ha jobban beazonosíthatóak lennének?

- De bizonyára. Ezzel a problémával folyamatosan küzdünk. De azért, hogy mások jobban beazonosítsanak, nem tudok, tudunk más lenni.

- Ön régóta tagja a Katona József Színháznak, közben vezet egy független teátrumot. Belülről bomlasztja a kőszínházi struktúrát?

- Nem mondanám. A Katona József Színházban a gondolkodás és a munka áll a középpontban, olyan, mint egy jó független színház. Nagyon szeretem azt a magas színvonalú munkát, ami ott folyik.

- Miért volt fontos egy saját független formációt alapítania?

- A történet már több mint húsz éves. Akkoriban a Tilos az Á-ban voltam dj. És ott kezdtem el kipróbálni másfajta formai dolgokat, érdekelt például, hogy aludjunk a színházban, ne üljünk, csináljunk rosszat, stb.

- A határátlépések vonzzák?

- Színházilag mindenképp, és a társművészetek is érdekelnek, a látvány, a képzőművészet, a zene.

- A Katona József Színházban ezt nehezebb lett volna megvalósítani?

- Bizonyára, a független színházi létben szabadabb környezetet találtam.

- Miként sikerült a TÁP Színházat ennyi idő alatt egyben tartania?

- Elsősorban magamat kellett egyben tartani. A csapat sokszor változott. Most újra kialakult egy erős társaság, van közöttük több állástalan színész és többen, akik valamelyik színházi egyetemen végeztek és még keresik a helyüket. Vannak, akik a színház egyéb területéről jöttek. Néha vannak pénzes munkáink és próbálunk egyfajta mecénási kört is megszólítani. Persze az állam feladata lenne segíteni, attól függetlenül, hogy egy adott formáció megfogalmaz-e kritikát vagy sem.

- Önök pályáznak produkciókra?

- Persze. Jövőre a Magyar Művészeti Akadémiához is pályázunk, szeretnénk ugyanis egy Fekete György-estet létrehozni. Az elnök úrnak remek versei vannak. Két kötete is megjelent, azonkívül a képzőművészet valamilyen területén is otthon van, egy röneszansz ember.

- Tényleg bíznak abban, hogy az MMA segít?

- Természetesen. Ha ilyen mutyiban megy a dolog, és ha az elnök érintett lesz egy előadásban, miért ne tolna nekünk is egy kis zsét hozzá?

- Voltak korábban köztéri színházi performanszaik, mostak már pénzt a Blaha Lujza téri szökőkútban (amikor még volt benne víz), pénzt is gyűjtöttek politikusoknak, hogy tudják támogatni a kultúrát. Terveznek hasonló akciókat is?

- Legközelebb május 28-án lesz egy estünk meghívott vendégekkel az A38 Hajón, aki jegyet vált, az ezzel támogathatja a TÁP Színházat. Fellép a Puszi együttes, a Flash Zenekar és ott lesz Dopeman is.

- Meddig tarthatók életben a független színházak?

- Nem jó taktika, hogy az állam csökkenti a független színházak támogatását, hiszen így tovább nő egyfajta a harag és kreativitás az állammal szemben ezen a területen. Óriási probléma, hogy bár hasonlóan érvényes előadások születnek ebben a szférában, mint a kőszínháziban, az állami támogatás, még a kőszínházi támogatás tizedét sem éri el.

- A hatalomnak kényelmetlenek a függetlenek, ezért kapnak kevesebb pénzt?

- Eleve ez a kormány és a független szó üti egymást.

- A Fekete György-esten kívül terveznek más új előadást is?

- Igen, a Hátsó Kapu nevű helyen lesz egy új bemutatónk. A nézők bent ülnek majd, mi pedig az utcán játszunk, ennek a munkacíme, Holdkórosok. Jövőre pedig Szerb Antal Utas és holdvilág című művét adaptáljuk majd színpadra, utána pedig Mózsik Imre ír nekünk egy halál darabot. Ezeknek a dramaturgja Sándor Juli lesz.

2016.05.27 07:45

Linzben is a víz az úr

Publikálás dátuma
2018.08.18 10:49

Fotó: KCHO (CU) EL PENSADOR/
DonauArt címmel művészeti programsorozattal tisztelegnek az európai nagy folyam előtt.
A Duna sokkal inkább szerves része Linz kulturális életének, mint Budapesten. Partján promenád, ipari kikötő szabadtéri galériával és múzeum alkot művészeti teret. Május végétől október közepéig minden a Dunáról szól a városban. A fél éves programsorozat keretében számos vezetett városi séta, konferencia zajlik, és ahol csak lehet, a víz ihlette kortárs művészeti alkotások, projektek láthatók. Szabad asszociációktól a tudományos ismeretekig sokféleképpen kerül fókuszba a Fekete tengerig 10 országon keresztül haladó ikonikus folyó, amely több mint kétezer éve Európa politikai, kereskedelmi és kulturális artériája. Sokunk fejében még egy régi kép él Linzről, mely leginkább vasiparáról és világhírű acéljáról volt híres. Ám Felső-Ausztria tartományi fővárosa az elmúlt években nagyon sokat változott, és nemcsak Ausztria, de egész Európa egyik igazán különleges kulturális központja lett, ahol szervesen ötvöződik a hagyomány és a modernitás, az ipar és a művészet. 2009-ben, a kulturális évadra készült el a város egyik legizgalmasabb kiállító tere, a Höhenrausch. Az egykori Orsolya-rendi templom kolostorát alakították át kiállító térré, amelynek szerves része a templomtorony, és a szomszédos háztetők is. Tizedik éve minden május végétől október közepéig tart nyitva a változó tematikájú kiállítás. Ami nemcsak a sokszínűségével, de egészen elképesztő elhelyezkedésével is ámulatba ejti a betérőt. Az idei év fő motívuma a víz - ezzel is kapcsolódva a Donau Art programhoz. A Másik part című kiállításon több mint 40 kortárs műalkotás látható. Nehéz persze magyarra fordítani a művészeti tér nevét, de a bátor próbálkozók a Magaslati Mámor címet adták neki, ami nem is áll messze a valóságtól. Mert valóban mámoros, varázslatos dolog történik azzal, aki végigjárja. Itt is egyszerre van jelen az elgondolkodtató, a szemet és lelket gyönyörködtető, a sokkoló és megnyugtató, a megrázó és a lenyűgöző. Bármerre halad és néz az ember újabb és újabb univerzumok, gondolati hálók sejlenek fel, amelyeket mind, mind a víz inspirált.
Az első meglepetés rögtön a kiállítás bejáratánál éri az embert. A Temesváron született, ma már Bécsben élő és alkotó Ovidiu Anton Út akadályok című installációja állja utunkat. Vörösre és fehérre festett gerendákból álló barikádon kell keresztül másznunk, hogy elindulhassunk a virtuális vízitúrán. És mászás közben kinek ne jutna eszébe az illegális határátlépés? De nem ez az egyetlen olyan installáció, amely reflektál korunk egyik legégetőbb problémájára. Beljebb és beljebb haladva hol fény folyó kúszik a lábunk alá, hol a jól ismert mobil fémkorlát tekeredik, hullámzik a fejünk felett, videók és fotók mesélnek a valóságról, borzalmakról és felemelő pillanatokról. Majd belépve egy kisebb terembe, egyszerre csak hirtelen csend lesz. Amikor az ember füle megszokja a csendet, akkor érzékeli csak maga körül azt a finom rezgést, és halk hangokat, amiket aprócska poharakban elhelyezett drótok és mágneslapok adnak ki a különböző mennyiségű vízzel feltöltött poharak segítségével. Nelo Akamatsu több száz vizes poharat hangolt be. A két évvel ezelőtt Szentendrén kiállító világhírű japán művészt Chiharu Shiota-t is megihlette a víz, és a Ferenczy Múzeumból ismert piros fonalak fonatából kialakuló tér most nem emlékeket idéz, hanem álomszerű utazásra hív csónakján. A klasszikus kiállítási teret végigjárva a templomtoronyba vezet az út, ahová a német művész Tamara Grcic különleges akusztikai élményt álmodott. A zubogó folyó hangja és a vizekről szóló szövegek hullámzásától kísérve, egyszer csak a szabad ég alatt és Linz fölött találjuk magunkat. És természetesen a városi panoráma mellé itt is jár a művészeti élmény. A fából felépített kilátótoronyba tartva újabb és újabb perspektívából láthatjuk az orosz Alexander Ponomarev gigantikus, de mégis törékenynek tűnő, huzalokból megalkotott Repülő hajóját. De előtte még elsétálunk egy, a háztetőn ülő alak előtt. KCHO kubai művész a tenger által partra sodort csónakok maradványaiból alkotta meg Rodin Gondolkodójának parafrázisát. Ezzel is emlékeztetve és egyben emléket is állítva azoknak a menekülteknek, akik egy jobb élet reményében apró lélekvesztőkön vágtak és vágnak neki a tengernek évszázadok óta.

Iparvárosból kultúrváros

Az egykori osztrák iparváros 2009-ben egy éven át volt Európa Kulturális Fővárosa Vilniusszal, a litván fővárossal együtt. Ekkor végre reflektorfénybe kerülhetett mindaz, amire a linziek már sokkal régebben készültek. Évekkel korábban határozták el a város arculatának megváltoztatását, amiért mindent meg is tettek. Nemcsak tervek voltak és tervrajzok, és nem is csak egy évre készültek. Úgy tűnik, mindent egy lapra tettek fel. A nevezetes év előtt kulturális intézmények felépítésére, felújítására, város alakításra több mint 250 millió eurót költöttek. A programokat már 2005-ben szervezte egy majd 40 fős stáb. Ám nem érték be annyival, hogy sikeresen levezényelték az évet, és felépítették a kulturális intézményeiket, hanem ezeket azóta is, komoly és vonzó kulturális, művészeti tartalommal töltik meg.

2018.08.18 10:49

Öngyilkos lett Jill Janus

Publikálás dátuma
2018.08.17 16:49

Fotó: AFP/ HERBERT P. OCZERET / APA-PictureDesk / APA
A Huntress frontembere negyvenhárom éves volt.
Negyvenhárom éves korában elhunyt Jill Janus, a Huntress nevű metálzenekar énekese – írta az AP hírügynökség az énekesnő családja és a zenekar közlése alapján. Jill Janus már régóta mentális betegséggel küzdött. Kedden az Oregon állambeli Portlandben vetett véget önkezével életének. Az énekesnő a 2009-ben alapított zenekar frontembere volt, három albumot készítettek. 2012-ben Budapesten is felléptek.   Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot!  
2018.08.17 16:49
Frissítve: 2018.08.17 16:49