Hajrá, előre a nemzet továbbéléséért!

Publikálás dátuma
2016.05.27 07:45
Vajdai Vilmos szerint Fekete György, az MMA elnöke igazi „röneszansz ember” FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Fotó: /
A TÁP Színház nemrég vihart kavart, mert egy gálaesten break zenei alapokra énekelték a Himnuszt, feljelentették őket. Vajdai Vilmos, a független formáció alapítója elmondta, hamarosan a Magyar Művészeti Akadémiánál is pályáznak, mert Fekete György-estre készülnek, május 28-án pedig az A38-on lesz estjük meghívott vendégekkel, a nézők a belépőjegyükkel támogathatják a társulatot. Vajdai úgy fogalmazott: itthon játszanak, magyar nyelven, igaz magyaroknak. De a hamis magyarokat sem zárják ki az előadásaikról, szívesen látják őket is.

- Az ön által alapított TÁP Színház legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor feljelentették önöket a nemzeti jelkép meggyalázása vádjával, mert a Vígszínházban egy gálaesten breakzenei alapokra elénekelték a himnuszt. Számítottak ilyen reakcióra?

- Elég baj az, hogy nem a jó előadásaink – amik vannak - miatt kerülünk be a hírekbe. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója hívott meg minket a teátrum születésnapi gálaestjére. Ő megtette a magáét, azzal, hogy elhívott egy független színházat erre a rendezvényre. Ez az ő dicsőségére válik. Kicsit hosszú volt a műsor, mi nyolcvanötödikként kerültünk színpadra. Először hosszabb produkciót akartunk, de végül rövidítettünk.

- A Himnuszt direkt énekelték így?

- Mi függetlenek vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk, hiszen számunkra csak a szabadság adott, pénzünk nincs, lehetőségeink alig. Egyedül a Jurányi Inkubátorház, ahol most is beszélgetünk, jelenthet némi jövőt A kulturális kormányzat úgy bánik a függetlenekkel, mintha gyerekek lennének. Meg szeretné szabni, hogy mit csináljanak.

- A rendhagyó előadásmódú Himnusz és a kulturális közélet aktualitásaira, például a Fesztiválzenekar támogatás csökkentésére reagáló megjegyzések demonstratívnak tűntek. A páholyban ülő főpolgármesternek akartak beolvasni?

- Gondoltam, hogy lesznek ott entitások. Nem beolvasásnak szántuk, hanem mint mondtam azt csinálunk, amit akarunk, tehát mi nem csak magunkkal foglalkozunk, hanem azzal is, ami körülöttünk történik. Amit a Főváros most a Fesztiválzenekarral tesz, azt felháborítónak tartom, nem tudom szó nélkül hagyni. Amit mondtam a gálán, azt egy tiltakozó mellékmondatnak szántam. A Himnuszt pedig szoktuk énekelni, bár most sajnos egy kicsit hamisan sikerült.

- Hol tart a feljelentést követően az ügy?

- Szerintem nem lesz ebből semmi, nevetséges az egész! Az egyik hozzánk kapcsolódó könyvbemutatón megjelent néhány fura arc. A közösségi oldalunkon is elindult a gyalázkodás. Eléggé vicces, hogy azok, akik igaz magyarnak tartják magukat és védik a Himnuszt, milyen módon és nyelven tudnak megnyilvánulni. Némelyik megjegyzésre reagáltam, de kedvesen, nem ellengyalázó módon.

- A Himnuszt miért tartják fontosnak, hogy belevegyék a produkcióikba?

- Zavar, hogy a Himnuszt egyes csoportok olyan szimbólumként szeretnék kisajátítani, amellyel másokat kizárnak. Én hiszek a magyarságomban, a Himnuszt is tudom meghatott szívvel hallgatni, énekelni egy sport vagy kulturális eseményen. Bár egy kicsit lassúnak és bánatosnak tartom. Sokféleképpen szoktuk előadni. Részben fricskaként, másrészt komoly gesztusként. Először a Minden rossz varieténkbe tettük be, és olyan Himnusz interpretációkat is bejátszottunk állami, hivatalos műsorokból, amiket kínosnak tartottunk. Ezek illetek a varieténkbe. De később önállóvá vált, mert rájöttünk, hogy nagyon sokféleképpen el lehet énekelni. Breakzenére például, van egy lendülete, és egyáltalán nem búsongó hangulatot kelt, hanem a saját korunkba zökkent. Azt üzeni: hajrá, előre a nemzet továbbéléséért, minden nemzetromboló magyarkodás ellenére!

- Előfordult már korábban hasonló feljelentés, vagy sértődés a Himnusz előadása miatt?

- Soha, pedig legalább tíz éve énekeljük. Mi Magyar Nemzeti TÁP Színház vagyunk, aki minket gyaláz, az a magyar nemzetet gyalázza.

- A Magyar Nemzeti TÁP Színház vicc, vagy komoly?

- Miért lenne vicc? Persze így is lehet értelmezni, de akkor már hozzátenném azt is, hogy egy illliberális, munkalapú, bázis diktatórikus színház is vagyunk. De komolyan, nekünk a magyarságunk fontos, ahogy a nyelvünk is. Itthon játszunk, magyar nyelven, igaz magyaroknak. De a hamis magyarokat sem zárjuk ki az előadásainkról, szívesen látjuk őket is!

- Előadásaik nagyon sokfélék, leginkább kísérletezőek. Olykor politikusabbak, máskor kevésbé. Ez tudatos koncepció?

- Ez valószínűleg belőlem fakad. Nagyon sok minden érdekel.

- Nem lenne egyszerűbb, ha jobban beazonosíthatóak lennének?

- De bizonyára. Ezzel a problémával folyamatosan küzdünk. De azért, hogy mások jobban beazonosítsanak, nem tudok, tudunk más lenni.

- Ön régóta tagja a Katona József Színháznak, közben vezet egy független teátrumot. Belülről bomlasztja a kőszínházi struktúrát?

- Nem mondanám. A Katona József Színházban a gondolkodás és a munka áll a középpontban, olyan, mint egy jó független színház. Nagyon szeretem azt a magas színvonalú munkát, ami ott folyik.

- Miért volt fontos egy saját független formációt alapítania?

- A történet már több mint húsz éves. Akkoriban a Tilos az Á-ban voltam dj. És ott kezdtem el kipróbálni másfajta formai dolgokat, érdekelt például, hogy aludjunk a színházban, ne üljünk, csináljunk rosszat, stb.

- A határátlépések vonzzák?

- Színházilag mindenképp, és a társművészetek is érdekelnek, a látvány, a képzőművészet, a zene.

- A Katona József Színházban ezt nehezebb lett volna megvalósítani?

- Bizonyára, a független színházi létben szabadabb környezetet találtam.

- Miként sikerült a TÁP Színházat ennyi idő alatt egyben tartania?

- Elsősorban magamat kellett egyben tartani. A csapat sokszor változott. Most újra kialakult egy erős társaság, van közöttük több állástalan színész és többen, akik valamelyik színházi egyetemen végeztek és még keresik a helyüket. Vannak, akik a színház egyéb területéről jöttek. Néha vannak pénzes munkáink és próbálunk egyfajta mecénási kört is megszólítani. Persze az állam feladata lenne segíteni, attól függetlenül, hogy egy adott formáció megfogalmaz-e kritikát vagy sem.

- Önök pályáznak produkciókra?

- Persze. Jövőre a Magyar Művészeti Akadémiához is pályázunk, szeretnénk ugyanis egy Fekete György-estet létrehozni. Az elnök úrnak remek versei vannak. Két kötete is megjelent, azonkívül a képzőművészet valamilyen területén is otthon van, egy röneszansz ember.

- Tényleg bíznak abban, hogy az MMA segít?

- Természetesen. Ha ilyen mutyiban megy a dolog, és ha az elnök érintett lesz egy előadásban, miért ne tolna nekünk is egy kis zsét hozzá?

- Voltak korábban köztéri színházi performanszaik, mostak már pénzt a Blaha Lujza téri szökőkútban (amikor még volt benne víz), pénzt is gyűjtöttek politikusoknak, hogy tudják támogatni a kultúrát. Terveznek hasonló akciókat is?

- Legközelebb május 28-án lesz egy estünk meghívott vendégekkel az A38 Hajón, aki jegyet vált, az ezzel támogathatja a TÁP Színházat. Fellép a Puszi együttes, a Flash Zenekar és ott lesz Dopeman is.

- Meddig tarthatók életben a független színházak?

- Nem jó taktika, hogy az állam csökkenti a független színházak támogatását, hiszen így tovább nő egyfajta a harag és kreativitás az állammal szemben ezen a területen. Óriási probléma, hogy bár hasonlóan érvényes előadások születnek ebben a szférában, mint a kőszínháziban, az állami támogatás, még a kőszínházi támogatás tizedét sem éri el.

- A hatalomnak kényelmetlenek a függetlenek, ezért kapnak kevesebb pénzt?

- Eleve ez a kormány és a független szó üti egymást.

- A Fekete György-esten kívül terveznek más új előadást is?

- Igen, a Hátsó Kapu nevű helyen lesz egy új bemutatónk. A nézők bent ülnek majd, mi pedig az utcán játszunk, ennek a munkacíme, Holdkórosok. Jövőre pedig Szerb Antal Utas és holdvilág című művét adaptáljuk majd színpadra, utána pedig Mózsik Imre ír nekünk egy halál darabot. Ezeknek a dramaturgja Sándor Juli lesz.

2016.05.27 07:45

A színkeverés mesterei a Müpában

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:49

Fotó: Müpa/
A kiváló kölni zenekar kivételesen bőkezűen bánt a hangszínekkel mind Mendelssohn, mind Mahler művének előadása során.
Isabelle Faust Kurtág Doloroso című művét játszotta ráadásként, ezzel tovább erősítette a kontúrjait annak a képnek, amit a versenymű előadójaként rajzolt fel magáról. Megmutatta ismét, hogy a hegedülésben a hangszeres játék csak eszköz, a lényeg, hogy értékes műveket játsszunk, a bennük rejlő gondolatokra irányítva a figyelmet. A német hegedűs a rá jellemező technikai fölénnyel szólaltatta meg Mendelssohn közismert dallamait is, ez, és a szintén sokszor hangoztatott elmélyült előadásmódja azonban arányban állt egymással, utóbbi nem telepedett rá a műre. Az első tétel fülbemászó dallamait, a lassútétel melankóliáját, a zárótétel könnyedségét a helyén kezelte, szép és elismerésre méltó olvasatát kivitelezve a darabnak. Már itt kiderült, a Gürzenich zenekar átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hangszínek kikeverése terén: sokszor hívta fel legalább olyan erővel fel magára a figyelmet, mint a szólista.
A zenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, ők mutatták be 1904-ben a Mahler szimfóniát is a szerző vezényletével. François-Xavier Roth négy éve áll a zenekar élén, és úgy tűnik, nem nyúlt mellé a város, amikor zeneigazgatónak választotta – ő az opera vezetőkarmestere is – az egykori fuvolistát. Olyan forradalmi tett is fűződik nevéhez, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozatának korabeli hangszereken való előadása, a mű bemutatójának százéves évfordulója tiszteletére hat évvel ezelőtt. Ilyenkor persze el kell hagyni a Roger Norrington által sokszor kárhoztatott vibrátózást, vagy legalább is korlátok közé kell szorítani, hogy az általa „hollywoodi glamournak" nevezett megszólalási mód ne telepedjen rá hangzásra. Ez az olyan csillogó-villogó mai hangszerek használatakor is fontos, mint amilyenekkel most ült ki a színpadra a zenekar, mert ez kell ahhoz, hogy Mahler néha kegyetlenül metsző szólamai kiteljesedhessenek. Kiváló volt a rézfúvós szekció, ha szólózni, ha együttesen harsogni (nem harsánykodni) kellett, de nem maradtak el tőlük a fuvolások, klarinétosok, oboások és a fagottosok sem. Olyan szintű zenekari munka volt ez, ami már önmagában is sikerre ítéli egy olyan hatalmas - majd hetven perces - bonyolult mű előadását, mint az 5. szimfónia. Nehézségekkel teli utat kell bejárniuk a zenészeknek, az első tétel kezdő trombitaszólójától,a gunyoros gyászindulótól, a szerelmi vallomásként írt Adagiettón, és a többi tételen keresztül a zárótétel kontrapunktikus forgatagán át az utolsó hangig. Ha egy zenekar képes ezt a gazdagságot a maga teljességében, hiányosságok nélkül bemutatni, már nagyon sokat tett az élményért. De a kölniek ennél szerencsére jóval többre voltak képesek, a hangszíneik sokszor önálló előadói alkotóeszköznek tűntek. François-Xavier Roth csak azt a kérlelhetetlen élességet nem tudta hozni, ami a legjobb előadásainak sajátja. Hiányzott az a bizonyos életigenlés, ami az Alma Mahler iránti szerelem tükröződése, ami a sokszor kegyetlen hangzások után sejlik fel. E kettősséget kontúrosabban lehetett volna érzékeltetni. Infó: Mahler 5. szimfónia Isabelle Faust hegedű Gürzenich Zenekar Karmester: François-Xavier Roth Február 15. Müpa 
2019.02.17 15:49

A popkultúra átütő ereje - Újra Budapesten Guido és Maurizio de Angelis

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:32

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Guido és Maurizio de Angelis újabb budapesti fellépése nem csupán egy koncert volt. Már a két évvel ezelőtti produkciójuknál is egyértelmű volt, hogy itt nem csak a zene a fontos, a dalok túlmutatnak önmagukon. A két olasz dalszerző és előadó ugyanis számos Bud Spencer mozis örökzöldnek írta a zenéjét. Így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az ítész mit gondol a zenék virtuozitásáról (vagy annak hiányáról), mivel ezek a nóták alapvetően nem színpadra, hanem filmzenének készültek. Tehát egy egészestés mozgókép atmoszférájának az erősítésére. Mivel Magyarországon a tévékultúra tett arról, hogy Bud Spencer és Terence Hill pofozkodós filmjeit még az is kívülről fújja, akinek nem állt szándékában rajongóvá válni, de nem tudta kikerülni a popkulturális nyomást. Így az is meghatódik a címadó dallamok felhangzásakor, aki nem tudja kívülről az összes Piedone epizódot. De így van ez Guido és Maurizio de Angelis a magyar piacon szintén kultikussá lett Sandokan című tévésorozat főcímdalával is, melynek magyarosított változatát annak idején a Neoton Família is nyomta – bárcsak feledni tudnám ezt az élményt. De nem ez volt az este csúcspontja, hanem a Különben dühbe jövünk című filmben felhangzó nóta, a Dune Buggy, amely kisebb táncot is generált az amúgy ültetős koncerten. A koncert sztárvendége maga Terence Hill volt, aki szerencsére nem énekelt, inkább csak mesélt a Bud Spencerrel való közös élményeiről, arról, hogy mennyire tiszteli Guido és Maurizio de Angelis-t és persze a kortársukat, Ennio Morricónét, akivel a Nevem: Senki című produkcióban dolgozott együtt. Sajnos, ahhoz túl távol voltam, hogy megkérdezhessem: Sergio Leone csak besegített, vagy titokban tényleg ő rendezte ezt a filmet? De Hill nem is ezért volt itt elsősorban, hanem azért, mert ő volt az arca és védnöke a annak a jótékonysági akciónak, ami a koncerten zárult: egy eredeti (nem a Különben dühbe jövünk-ben rommá tört) autóra, a Dune Buggy-ra lehetett licitálni, a befolyt összeget pedig a Heim Pál Gyermekkórház kapja meg.  Infó: Guido and Maurizio de Angelis február 16. Papp László Budapest Sportaréna
2019.02.17 15:32