Újabb molesztálási botrány - Vallott egy volt tornászlány

Nemcsak az úszóknak, a tornászlányoknak is vannak kellemetlen emlékeik az élsportban tapasztalható szexuális erőszakról. A Népszabadságnak egy neve elhallgatását kérő élsportoló számolt be edzője viselkedéséről.

Kilencéves korában kezdett tornázni, akkor még semmit nem érzékelt abból, hogy az edzőjének fura hajlamai vannak. Egy-két évvel később azonban, ha a gyakorlat során olyan akrobatikus elemeket mutatott be, amelyekhez segítségre volt szüksége, a férfi keze gyakran eltévedt. Le- vagy felcsúszott, tehát a lába közé nyúlt, illetve a mellét tapogatta.

A lányok nem nagyon tudtak mit kezdeni vele, és bár érezték, hogy ez nincs rendben, nem szóltak senkinek. A maguk módján próbáltak persze védekezni, és igyekezték elkerülni az edző érintését például azzal, hogy egy-egy ugrás után nem álltak be szabályosan – mell, fenék ki, has be –, hanem a leérkezés után gyorsan eliszkoltak.

A csapat tagjaival ketten foglalkoztak, egy nő és egy férfi. Az egykori tornász úgy gondolja, nehezen képzelhető el, hogy az asszony ne érzékelt volna semmit társa különös viselkedéséből. A férfi később eltűnt a szakmából, és nem kizárt, hogy ennek oka a tanítványaihoz fűződő fura – aligha vitathatóan beteges – viszonya lehetett.

A volt sportoló szerencsésnek tartja magát, hogy a tapogatáson kívül semmi más nem történt, de az emlékei máig kísértenek.

Pályafutása során dolgozott más edzőkkel, és akadt köztük több olyan, aki kínosan ügyelt rá, hogy alig érjen a tanítványaihoz. Meg is lepődött, amikor a gyakorlatok során egy másik mester legfeljebb a hasánál vagy a hátánál támasztotta meg a testét, és a keze soha nem csúszott el sem fel-, sem lefelé.