Örülhet Kazal László, hogy már több mint harminc éve nem él. Egyik "bemondása" miatt biztosan kitagadnák a nemzeti együttműködés rendszeréből. A kitűnő színész egyik magánszámában ugyanis többször elhangzott az utóbb szállóigévé lett mondat: „Nyugi dagi, nyugi, nem csak foci van a világon”.
Napjaink Magyarországán a foci központi kérdés. Nem véletlen, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség, az UEFA nemrég tartott budapesti tanácskozását Orbán Viktor személyesen köszöntötte és azt is elárulta a nyilván ámuló küldötteknek, hogy minálunk a sport stratégiai ágazat. Szomorúan idézte föl, hogy 1986 - az utolsó világbajnoki szereplés - után "elsüllyedtünk a teljes kilátástalanságban". Akkor szerinte "beköszöntött a vadkapitalizmus", ami abban nyilvánult meg, hogy a pályák helyén bevásárlóközpontok épültek, az állami háttér eltűnt, az infrastruktúra leromlott, és az utánpótlás elvékonyodott. Örömmel jelentette viszont, hogy ma már más idők járnak, példátlan összefogás alakult ki, hogy a sport és a futball ismét lábra kapjon.
S bár a magyar válogatott az idén valóban résztvevője lehet az Európa-bajnokság immár 24 csapatosra növelt döntőjének, ennél sokkal fontosabb, hogy Orbán Viktor nélkül nem rendeznek jelentős futball-eseményt sehol. Ott volt a brazíliai világbajnokság döntőjén - nem közszereplő fiával együtt -, minden évben résztvevője az Aranylabda-átadásnak, s a díszpáholyban ül a Bajnokok Ligája döntőjén is. Ma Milánóban láthatjuk majd.
Lapunk megtudta, hogy állítólag Christiano Ronaldo nem is sérült meg a Real Madrid múlt szombati edzésén. Csak azért vonult le idő előtt a pályáról, mert nem kapott garanciát rá, hogy a kedves vezető is ott lesz a milánói meccsen. Miután aztán a kérdés rendeződött, már nincs akadálya a játékának. Persze ez az eset titok, mint ahogy az is, végül ki hívta meg Orbán Viktort a döntőre, és hogyan utazik oda. Az újságírókkal mindig oly készséges sajtófőnök, Havasi Bertalan - kivételesen - nem válaszolt. Ami érthető, hiszen a kormányfő magánprogramjai ügyében nem is lehet illetékes. Még az is elképzelhető, hogy nem a Nemzeti Sport olvasásával kezdi a napját, mint a főnöke, bár ez eléggé valószínűtlen, hiszen kormánykörökben a futball-rajongás nyilván felvételi követelmény.
Egy olyan országban, ahol öt év alatt 586 új sportpálya épült, senki sem lehet közömbös a foci iránt. Ezzel a számmal ugyancsak Orbán Viktor dicsekedett el a már említett UEFA-kongresszuson. És azt még meg sem említette, hogy a tervek szerint a következő években 32 stadiont építtet a kormány országszerte. Galád ellenzéki politikusok nem átallották kiszámolni, hogy az ezekre fordított pénzből ki lehetne fizetni a kórházak teljes adósságát. Ezek az elvetemült bajkeverők azt persze nem veszik figyelembe, hogy a sport élet, erő, egészség. Ha tehát a focit - meg a többi sportágat - támogatják, azzal sokat tesznek a lakosság egészségéért, ahol pedig ez megvalósul, ott bizonyosan kevesebb egészségügyi létesítményre lehet szükség. Igaz, a növekvő számú nyugdíjas már kevésbé élvezheti e beruházások jótékony hatásait, de hát az évtizedekig uralkodó kommunisták valamennyi bűnét nem lehet azonnal jóvá tenni a nemzeti együttműködés rendszerében.
E tárgyban eligazítóak lehetnek a mindig napra- és válaszra kész kormányszóvivő szavai. Az Egyenes beszéd műsorvezetője, Kálmán Olga kérdésére, miszerint nem lehet-e, hogy valamit rosszul csinálnak, Kovács Zoltán azt válaszolta: nem rosszul csinálják, hanem másképp gondolkodnak. Ez mindent megmagyaráz. Ha az országban - valamint az ugyancsak kritikus nemzetközi politikában - mindenki tudomásul venné, hogy csak egyféle helyes gondolkodás van, előbbre lennénk. Tessék már végre elfogadni, hogy a választók - akármennyien is - a jelenlegi hatalmat bízták meg az ország irányításával. Ez pedig nem csupán annyit jelent, hogy mindent - intézményeket, kultúrát, gazdaságot - a maguk arculatára formálhatnak, hanem azt is, hogy gondolkodni csak (velük) azonosan érdemes.
Fájdalom, itt még nem tartunk. Ezért kényszerül a kedves vezető állandó harcra. Emiatt kell mindenütt ellenséget keresnie és látnia. Csak így képes ugyanis maga mellett tartani híveit és biztosítani, hogy változatlanul érvényes legyen az "egy a tábor, egy a zászló" jelszava. Egy ideig Gyurcsány Ferenc egyedül is betölthette az ellenség szerepét, de megújulásra mindenütt szükség van, így ezen a területen is. A migránsok úgy általában elég ijesztőek, az unió is megfelelő, de nem elég konkrétak. Vagyis kellett melléjük még egy mumus, akit Soros György személyében sikerült is megtalálniuk. Utóbbi tevékenysége nemzetbiztonsági kockázatot is jelent(het), ne tessék tehát csodálkozni, ha a titkosszolgálati információkra is rá van szorulva a hatalom, amik természetesen ugyanannyira nem nyilvánosak, mint Orbán Viktor magánprogramjai. Vagyis a futball. Az ország gondjaiban elmerülő vezérnek persze nyilván nem könnyű kiszakadni a mindennapok forgatagából. Aggódhatunk, mi lesz, ha például a Milánóban pályára lépő két csapatot nem ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinti.
Az mindenesetre biztos, hogy napjainkban már csak azért sem igaz, hogy "nyugi, nemcsak foci van a világon", mert ez a szállóige az átkos időkből származik. Ma nyugi nincs - foci viszont minden mennyiségben.
