Karl Marx, a megkerülhetetlen

Publikálás dátuma
2016.05.28. 07:10
FORRÁS: BGF
Csaknem két éve, hogy a Corvinus Egyetem Társadalomelméleti Kollégiuma (TEK) konferenciát szervezett abból az alkalomból, hogy 170 évvel korábban írta meg a 26 éves Karl Marx a Gazdasági-filozófiai kéziratokat. Azt a munkát, amely csaknem száz évig ismeretlenül lapult, s amely a '60-'70-es években a reveláció erejével hatott. A TEK konferenciáján elhangzott előadások most jelentek meg kötetben.

Nincs kerek évforduló, nem fedeztek fel semmit, nincs konkrét indoka annak, hogy miért most írunk Karl Marx Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című munkájáról. Az ok sokkal súlyosabb annál, minthogy 2014. novemberében a Corvinus Egyetem (korábban: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) Társadalomelméleti Kollégiuma (TEK) konferenciát szervezett abból az alkalomból, hogy 170 évvel korábban, 1844-ben egy 26 éves fiatalember papírra vetette gondolatait. Aztán másfél év elteltével, tegnap este bemutatták azt a könyvet, amely a konferencia előadásait tartalmazza. A súlyosabb ok, amiért foglalkoznunk kell vele, nem csupán a jobboldali Kulturkampf - amelynek nyomán Marx-szobor nélkül maradt a Corvinus aulája -, hanem az a felismerés, hogy Marx - mint az előadások bizonyítják - a múltból visszaszól a kései jövőnek. A felkért hozzászólók - ha tagadják, ha igenlik, ha megrostálják Marx nézeteit - azt bizonyítják: alig lehet gondolkodó életet élni egy olyan társadalomban, amely világnézetében a baloldali-liberális örökség tagadására épülő elemek között egyetlen szilárd társadalmi kötőszövetet kínál fel: a sportot. A futballt, ami nem csak a hatalom vezérkarának kedvenc sportja (kedvencünk nekünk is), hanem a kaméleon-politika azon fogása, hogy mindenfajta ideológiát úgy formáljon a saját álarcává, hogy az minél szélesebb tömegeknek tessen.

Hogy mi köze ennek Marxhoz? Vagy Marxnak ehhez? A filozófus tagadásának vagy igenlésének érvein mindenki átrághatja magát, ha elolvassa a kötetet. Amit mi fontosnak tartunk, az a remény táplálása, hogy a világ megváltoztatható. Hogy semmi sem örök, az emberek gazdasági-társadalmi berendezkedése sem. Hogy még a kapitalizmus globális kiteljesedésével sem ért véget a történelem, inkább lehet, csak most kezdődik. Hogy létezhet olyan közösségi berendezkedés - hiszen annak milyenségéről az együttélésre és együttműködésre kényszerült emberek döntenek, amivel önmagukról is ítélkeznek -, amelyben nem csak az anyagi gyötrelem lesz legalábbis elviselhető, hanem érték lesz az önmaga kiteljesítésére törekvő arisztotelészi zoón politikon, a homo politicus intellektusa is. Hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség polgári jelszava túlterjedhet önmagán és citoyen-létén. Hogy nem tagadhatjuk meg a lehetőségét egy posztkapitalista rendszer megszerveződésének, amelynek módja nem egy tekintélyelvű közösség létrehozása, hanem az autonóm egyének szabad, önkéntes társulásainak hálózata.

A kötetben akadnak előadók, akik érvelésükben meglehetősen rugalmatlanul ragaszkodnak Marx konkrét jövendőbeli társadalomképéhez, a szabad piac, az állam, a pénz, a magántulajdon megszüntetéséhez. Akadnak olyan gondolkodók, akik hidegen cáfolják - a legmeggyőzőbb Marx liberális kritikája -, s használhatatlanként kidobják az ifjú (és idős) Marx vízióját, s akadnak olyanok is, akik rostálnak. Ki sűrűbben, ki ritkábban szőtt szitával. Tagadók és igenlők egyvalamiben egyetértenek: Marxot nem hogy kidobni nem lehet - mint a szoborral együtt a regnáló hatalom a gondolkodásával is teszi -, de megkerülni sem lehet senkinek, aki a komolyabb gondolkodók közé sorolja magát. Mert a kultúra levelei egymásra növekednek, semmire nem jutunk, ha a kertészt legyilkolva, dilettáns módon rendszeresen torzsára vágjuk magát a növényt.

Az már elfogadottnak látszik, hogy a „létező szocializmusnak” legfeljebb annyi köze volt Marxhoz és viszont, amit a Kéziratokban nyers kommunizmusnak olvasunk, s amit revelációval vetett össze egy nemzedék a hatvanas-hetvenes években a megtapasztalt poszt-sztálini világhatalmi berendezkedés hétköznapjaival. Mert az akkori valóságnak még ahhoz is kevés köze volt, amit ma Marxból kidobnánk.

Marx konkrét javaslataihoz nem kell, sokszor nem is érdemes ragaszkodni, mert nem volt szándékában „receptet írni a jövő lacikonyháinak”, akkor sem, ha az utókor politikája receptet kreált belőle. Aki viszont tűnődni szeretne gazdasági-filozófiai megfontolásokról, az emberi emancipációról, elidegenedésről, eldologiasodásról, a magántulajdon és a tőkés-polgári berendezkedés pozitív meghaladásáról az eltöprenghet a Kéziratokon és az azt övező, e kötetben közzétett kritikákon. Akkor is, ha - miután a hatalom nem is csendesen lépdel vissza az egyéni és közösségi autonómiát maga alá gyűrő autarchiába - ebben az országban most éppen a polgári parlamentarizmus helyreállításáért kell megdolgozni.

A Kéziratok csaknem száz évig rejtve maradtak, bár gondolatait kiteljesedve fellelhetjük Marx későbbi, sokak által ismert, sokak által vulgarizált és a rémséges XX. században a gyakorlatban lejáratott műveiben. Az eredeti német szöveg 1932-ben látott napvilágot. Magyarul 1962-ben jelent meg először. A szellemi befogadás (mint a Grundrisse esetében is) nem volt túl gyors, a reveláció megérzéséhez is kellett a ’60-as évek fellobbanó újbaloldalisága, a Marx-reneszánszot sürgető Lukács György Budapesti Iskolája, és igen, az a meggyőződésnek látszó tévhit is, hogy a „létező szocializmus” megreformálható, hogy létezik a társadalmi haladás vészkijárata, amely anélkül vezet el egy igazságosabb világba, hogy visszalépő kacskaringót tenne. A reveláció eufóriája - amely nem tanult 1956 Magyarországából - lassan kihunyt az 1968-as prágai tavasz eltiprásával, a magyar gazdasági reform megfojtásával, a Lukács halála után szétvert Budapesti Iskolával, a tanítványok szellemi és fizikai szétszéledésével, más irányú tájékozódásával. A ’68-as nemzedék kifulladásával és beépülésével a létező konstrukciókba.

Szerző
Témák
Marx-szobor Marx

Véget ér a leszámolás a Jobbikban

Publikálás dátuma
2016.05.28. 07:01
Az írás – a kuruc.info – Nováké, a szó Vonáé FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Nem a Jobbik megszelídítéséről, hanem Vona Gábor megerősödéséről szól a pártban a most vasárnapi tisztújítás miatt kirobbant konfliktus. Novák Előd - aki az egyik parkolópályára tett alelnök - hiába ígérte meg, hogy nem fogja a nyilvánosság előtt kiteregetni a Jobbik belső ügyeit, ez a tisztújítás előtt pár nappal mégis megtörtént. Ceglédi Zoltán szerint a hétvégén kiderül, hogy a Jobbikban a karrieristák, vagy az egyértelműen szélsőjobboldali eszmét képviselők vannak-e többen.

Vasárnap tisztújítást tartanak a Jobbikban. Az eredmény szinte borítékolható: azok lesznek az alelnökök, akiket Vona Gábor pártelnök akar, és kiesnek a pikszisből azok, akiket nem. Utóbbiak közé tartozik a Jobbik egyik ikonikus figurája, Novák Előd is, miután Vona Gábor korábban nyilvánosan is elmondta, hogy párttársát – másokkal együtt – nem akarja az elnökségben látni. Bár vannak, akik Vona lépését úgy értelmezik, miszerint a Jobbik vezetője kiszorítja a pártból a radikálisokat, valószínűleg nem erről, hanem szimpla hatalmi játszmáról van szó.

Amikor Vona bejelentette, hogy nem kíván az elnökségen dolgozni Novákkal, számítani lehetett arra, hogy párttársa ellentámadásba lendül a tisztújító kongresszus előtt. A másik két kigolyózott politikus, Apáti István és Szávay István lényegében beletörődött a sorsába, nem is indulnak az alelnöki posztért. Novák indulása is legfeljebb csak arra lehet jó, hogy egy sikeres szereplés esetén olyan képben tüntesse fel a pártelnököt, mint aki már nem veszi figyelembe, hogy mit akar a többség. Bár a jelenlegi alelnök az utóbbi időszakban – lapunknak is - azt hangoztatta, hogy neki nem áll szándékában a nyilvánosság vagy akár a sajtó előtt kiteregetni a Jobbik belső ügyeit, éppen ő volt az, aki az interneten korábban jelezte: az ominózus alelnökjelölti szándéknyilatkozat ugyan nem nyilvános, de a párt tagjai kikérhetik.

Az egykori „kisdobos” informális hatalma megkérdőjelezhetetlen a pártban. A Jobbikon belül sokak meggyőződése, hogy Nováknak valamilyen módon köze, de legalábbis befolyása van a szélsőjobboldal egyik legismertebb hírportáljára, az ismeretlen tulajdonosi és szerkesztői hátterű Kuruc.infóhoz. Novák szerint egyébként Vona azért nem akarja őt alelnöknek, mert nem tűri meg a kritikusokat, márpedig ő mindig is merte kritizálni a pártelnököt. Igaz nem mondja ki, de utal arra, hogy nem tetszik neki, hogy a párt nem akarja támadni Simicska Lajost.

A Jobbik vezetésének nyilvánvalóan kényelmetlen, hogy mindez kiszivárgott. Novák nem most kezdte, pontosan tudnia kellett, hogy a dokumentum előbb-utóbb nyilvánosságra kerül, így végül is teljesen mindegy, hogy ő volt-e a szivárogtató vagy sem.

Miközben a szélsőjobboldali-szappanopera folytatódik, a Magyar Nemzet szerdán arról írt, hogy negyven ország képviseletében nagyjából ötven Magyarországra akkreditált diplomata, köztük több mint tíz nagykövet elfogadta a Jobbik meghívását, és részt vett az ellenzéki párt által szervezett zárt ajtós, reggelivel egybekötött találkozón a napokban. A mostani megbeszélésen Vona Gábor pártelnök tartott beszédet pártja elképzeléseiről, illetve Gyöngyösi Márton fejtette ki külpolitikai álláspontjukat. Sok szó esett a Jobbik néppártosodásáról, ahogyan az Egyesült Államok és az Európai Unió között tervezett szabad kereskedelmi megállapodásról (TTIP) is. A pártelnök szerint az „Európán kívüli érdeklődés elsöprő volt”.

Tucatnyian vannak
Tizenketten pályáznak a Jobbik alelnöki posztjára a vasárnapi tisztújító kongresszuson. A jelenleg is elnökségi tag Volner János, Z. Kárpát Dániel és Sneider Tamás újra indul, ahogyan megméreti magát a pártelnök által felkért három jobbikos polgármester: Toroczkai László, Fülöp Erik és Janiczak Dávid is. A korábban szintén alelnök Murányi Levente is pályázik a posztra, ahogyan a párt országgyűlési képviselői közül Gyüre Csaba, Kepli Lajos és Bana Tibor. Hiába az előre bejelentett elnöki vétó, Novák Előd és Hegedűs Lórántné ennek ellenére elindulna alelnöknek. A Magyar Nemzet jobbikos forrásokból úgy értesült: elképzelhető, hogy Novák a kongresszuson is valamilyen botrányt tervez. Tegnap az is kiderült, hogy Vona Gábor egyedüli jelöltként indul a Jobbik elnöki posztjáért, a jelölőszervezetek 92,8 százaléka támogatta.


Ceglédi nem félti Novák Elődöt

Vasárnap kiderül, hogy a Jobbikban a karrieristák, vagy az egyértelműen szélsőjobboldali eszmét képviselők vannak-e többen - válaszolta lapunknak Ceglédi Zoltán. A politikai elemző szerint látszik, hogy Vona Gábor elszánta magát arra, hogy a kevésbé irányítható embereket lecserélje hozzá lojális politikusokra. Mi a különbség a Fidesz és a Jobbik között? - tette fel a kérdést Ceglédi, majd meg is válaszolta: üzenetekben, ideológiában tulajdonképpen már nincs. A kormánypártnál van az erő, az ellenzéki párt viszont "tiszta" tudott maradni.

Vona célja a politikai elemző szerint olyan alternatívát mutatni, amelytől a szavazók megkapják a "közös" ideológiát, de a fideszes korrupció és kormányzati kudarc nélkül. Ezt pár nap alatt nem lehet véghezvinni, de Vona is pontosan tudja, hogy a kormánypárt rendszeresen hullámvölgybe szokott kerülni. Jó esély van arra, hogy 2018-ig történik egy hasonló szituáció, a kérdés, hogy a Jobbik kellőképpen "rá tud-e ülni" - fogalmazott az elemző. Vona pártja jelentős mértékben Novák Előd propagandájának köszönheti a sikerét, a szervezet "magja" az eddigi alelnökhöz lojálisabb, mint a pártelnökhöz. Viszont Vonánál van a hatalom, Novák nem rendelkezik a frakció és pártalapítvány forrásaival, illetve a vélelmezett külföldi pénzekkel, amikkel az elnök igen.

Ennek ellenére Ceglédi nem írná le Novákot: nem ez az első eset, hogy megpróbálják "eltüntetni", mégis mindent túlélt eddig. Tudomásul kell venni, hogy nemcsak Magyarországon jött ki a karanténból a Jobbik, hanem Európában is. Így reagált a politikai elemző a Magyar Nemzet szerdai cikkére, amelyben azt írták, hogy diplomatákkal egyeztetett a Jobbik. A párt jelenléte releváns Magyarországon, és az erősödő szélsőjobboldal miatt Európában is, így a nemzetközi diplomácia nem teheti meg, hogy ne álljon velük szóba – jelentette ki Ceglédi Zoltán.

Szerző

Véget ér a leszámolás a Jobbikban

Publikálás dátuma
2016.05.28. 07:01
Az írás – a kuruc.info – Nováké, a szó Vonáé FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Nem a Jobbik megszelídítéséről, hanem Vona Gábor megerősödéséről szól a pártban a most vasárnapi tisztújítás miatt kirobbant konfliktus. Novák Előd - aki az egyik parkolópályára tett alelnök - hiába ígérte meg, hogy nem fogja a nyilvánosság előtt kiteregetni a Jobbik belső ügyeit, ez a tisztújítás előtt pár nappal mégis megtörtént. Ceglédi Zoltán szerint a hétvégén kiderül, hogy a Jobbikban a karrieristák, vagy az egyértelműen szélsőjobboldali eszmét képviselők vannak-e többen.

Vasárnap tisztújítást tartanak a Jobbikban. Az eredmény szinte borítékolható: azok lesznek az alelnökök, akiket Vona Gábor pártelnök akar, és kiesnek a pikszisből azok, akiket nem. Utóbbiak közé tartozik a Jobbik egyik ikonikus figurája, Novák Előd is, miután Vona Gábor korábban nyilvánosan is elmondta, hogy párttársát – másokkal együtt – nem akarja az elnökségben látni. Bár vannak, akik Vona lépését úgy értelmezik, miszerint a Jobbik vezetője kiszorítja a pártból a radikálisokat, valószínűleg nem erről, hanem szimpla hatalmi játszmáról van szó.

Amikor Vona bejelentette, hogy nem kíván az elnökségen dolgozni Novákkal, számítani lehetett arra, hogy párttársa ellentámadásba lendül a tisztújító kongresszus előtt. A másik két kigolyózott politikus, Apáti István és Szávay István lényegében beletörődött a sorsába, nem is indulnak az alelnöki posztért. Novák indulása is legfeljebb csak arra lehet jó, hogy egy sikeres szereplés esetén olyan képben tüntesse fel a pártelnököt, mint aki már nem veszi figyelembe, hogy mit akar a többség. Bár a jelenlegi alelnök az utóbbi időszakban – lapunknak is - azt hangoztatta, hogy neki nem áll szándékában a nyilvánosság vagy akár a sajtó előtt kiteregetni a Jobbik belső ügyeit, éppen ő volt az, aki az interneten korábban jelezte: az ominózus alelnökjelölti szándéknyilatkozat ugyan nem nyilvános, de a párt tagjai kikérhetik.

Az egykori „kisdobos” informális hatalma megkérdőjelezhetetlen a pártban. A Jobbikon belül sokak meggyőződése, hogy Nováknak valamilyen módon köze, de legalábbis befolyása van a szélsőjobboldal egyik legismertebb hírportáljára, az ismeretlen tulajdonosi és szerkesztői hátterű Kuruc.infóhoz. Novák szerint egyébként Vona azért nem akarja őt alelnöknek, mert nem tűri meg a kritikusokat, márpedig ő mindig is merte kritizálni a pártelnököt. Igaz nem mondja ki, de utal arra, hogy nem tetszik neki, hogy a párt nem akarja támadni Simicska Lajost.

A Jobbik vezetésének nyilvánvalóan kényelmetlen, hogy mindez kiszivárgott. Novák nem most kezdte, pontosan tudnia kellett, hogy a dokumentum előbb-utóbb nyilvánosságra kerül, így végül is teljesen mindegy, hogy ő volt-e a szivárogtató vagy sem.

Miközben a szélsőjobboldali-szappanopera folytatódik, a Magyar Nemzet szerdán arról írt, hogy negyven ország képviseletében nagyjából ötven Magyarországra akkreditált diplomata, köztük több mint tíz nagykövet elfogadta a Jobbik meghívását, és részt vett az ellenzéki párt által szervezett zárt ajtós, reggelivel egybekötött találkozón a napokban. A mostani megbeszélésen Vona Gábor pártelnök tartott beszédet pártja elképzeléseiről, illetve Gyöngyösi Márton fejtette ki külpolitikai álláspontjukat. Sok szó esett a Jobbik néppártosodásáról, ahogyan az Egyesült Államok és az Európai Unió között tervezett szabad kereskedelmi megállapodásról (TTIP) is. A pártelnök szerint az „Európán kívüli érdeklődés elsöprő volt”.

Tucatnyian vannak
Tizenketten pályáznak a Jobbik alelnöki posztjára a vasárnapi tisztújító kongresszuson. A jelenleg is elnökségi tag Volner János, Z. Kárpát Dániel és Sneider Tamás újra indul, ahogyan megméreti magát a pártelnök által felkért három jobbikos polgármester: Toroczkai László, Fülöp Erik és Janiczak Dávid is. A korábban szintén alelnök Murányi Levente is pályázik a posztra, ahogyan a párt országgyűlési képviselői közül Gyüre Csaba, Kepli Lajos és Bana Tibor. Hiába az előre bejelentett elnöki vétó, Novák Előd és Hegedűs Lórántné ennek ellenére elindulna alelnöknek. A Magyar Nemzet jobbikos forrásokból úgy értesült: elképzelhető, hogy Novák a kongresszuson is valamilyen botrányt tervez. Tegnap az is kiderült, hogy Vona Gábor egyedüli jelöltként indul a Jobbik elnöki posztjáért, a jelölőszervezetek 92,8 százaléka támogatta.


Ceglédi nem félti Novák Elődöt

Vasárnap kiderül, hogy a Jobbikban a karrieristák, vagy az egyértelműen szélsőjobboldali eszmét képviselők vannak-e többen - válaszolta lapunknak Ceglédi Zoltán. A politikai elemző szerint látszik, hogy Vona Gábor elszánta magát arra, hogy a kevésbé irányítható embereket lecserélje hozzá lojális politikusokra. Mi a különbség a Fidesz és a Jobbik között? - tette fel a kérdést Ceglédi, majd meg is válaszolta: üzenetekben, ideológiában tulajdonképpen már nincs. A kormánypártnál van az erő, az ellenzéki párt viszont "tiszta" tudott maradni.

Vona célja a politikai elemző szerint olyan alternatívát mutatni, amelytől a szavazók megkapják a "közös" ideológiát, de a fideszes korrupció és kormányzati kudarc nélkül. Ezt pár nap alatt nem lehet véghezvinni, de Vona is pontosan tudja, hogy a kormánypárt rendszeresen hullámvölgybe szokott kerülni. Jó esély van arra, hogy 2018-ig történik egy hasonló szituáció, a kérdés, hogy a Jobbik kellőképpen "rá tud-e ülni" - fogalmazott az elemző. Vona pártja jelentős mértékben Novák Előd propagandájának köszönheti a sikerét, a szervezet "magja" az eddigi alelnökhöz lojálisabb, mint a pártelnökhöz. Viszont Vonánál van a hatalom, Novák nem rendelkezik a frakció és pártalapítvány forrásaival, illetve a vélelmezett külföldi pénzekkel, amikkel az elnök igen.

Ennek ellenére Ceglédi nem írná le Novákot: nem ez az első eset, hogy megpróbálják "eltüntetni", mégis mindent túlélt eddig. Tudomásul kell venni, hogy nemcsak Magyarországon jött ki a karanténból a Jobbik, hanem Európában is. Így reagált a politikai elemző a Magyar Nemzet szerdai cikkére, amelyben azt írták, hogy diplomatákkal egyeztetett a Jobbik. A párt jelenléte releváns Magyarországon, és az erősödő szélsőjobboldal miatt Európában is, így a nemzetközi diplomácia nem teheti meg, hogy ne álljon velük szóba – jelentette ki Ceglédi Zoltán.

Szerző