Nemcsak a központi hatalmakhoz tartozó országok, de az egész világ figyelmét kötik le azok a nagy harcok, amelyek most Tirol déli határán és e határterülettel közvetlenül összefüggő olasz földön folynak. Körülbelül két hét óta tartanak ezek a harcok, amelyek során a monarchia csapatainak sikerült Dél-Tirol határterületének legnagyobb részéből kiszorítani és a saját területükön is egyre hátrább vetni az olaszokat.
Az osztrák-magyar seregek újabb és lényeges előhaladást tettek a lombard síkság félé törekvésükben. Május 25-ike óta a monarchia csapatai elfoglalták a Brand völgyében fekvő Chiesát, áttörtek a, határon és bevonultak a Posina-völgy felső részében — a Borcola-szorostól délre — fekvő Bettaleba, hátrább tolták az olaszok frontját közvetlenül Arsieroig. Hatalmukba kerítették az Asierotól északra és csak mintegy két kilométernyire levő Monte Cimonet és most legújabban pedig elfoglalták a Monte Cimone fölött épült Casa Batti nevű páncelerődöt, amely észak felől védte a nagy olasz síkság kapujának északnyugati szárnyán fekvő várost.
Asiago fölött is hátrább kényszerültek az ellenséges, állások. A Sugana-völgyi Civaront, az ettől délre emelkedő Monte Kempelt, a Como di Campo verde-t már napok előtt és most újabban pedig az Asiagotól északra fekvő Mont-e Moscbiccet tisztították meg az olaszoktól, akik ennek következtében a harctérnek ezen a részén is kelet felé szorultak. A Sugana-völgyi határszélen különben megint előbbre jutottak a monarchia csapatai, mert elfoglalták a Civaron-hegytől keletre és ettől vagy négy kilométerre levő Cima Maorát. Ennek folytán az olasz front persze ismét hátrább került.
Azóta persze már magukhoz tértek kissé, és ha most nem is szólnak már lekicsinylően az ellenük megindult offenzíváról, de még mindig bizakodnak abban, hogy az utolsó pillanatban meg tudják majd állítani a támadó seregeket. Arsiero es Asiago ugyan meg nincs az osztrák-magyar seregek birtokában, de minden jel arra vall, hogy az olaszok erőfeszítése gyöngének fog bizonyulni, hogy megállítsa útjukban a támadó seregeket éppen közvetlenül a cél előtt.
Az olaszok egyébként a harctér más pontján is próbálkoznak támadásokkal, amelyeknek nyilvánvalóan az a céljuk, hogy valamelyest gyöngítse a Déltirol felől jövő ellenséges nyomást. A monarchia hadvezetősége bízvást számított ezzel az eshetőséggel és ennek is tulajdonítható, hogy ezek a támadások mindenütt hajótörést szenvednek.
1916. május 28.