Matolcsytól Gyurcsányig - Összeült a T. Ház

A jegybankról, a romák szegregációjáról, a közösségi személyszállításról és az őszöi beszédről is szó volt a parlamentben napirend előtt.

LMP: ideje véget vetni Matolcsy történetének

Schmuck Erzsébet, az LMP frakcióvezető-helyettese szerint "ideje véget vetni Matolcsy történetének", mert a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és elnökének botrányai a társadalom egészére jelentenek kockázatot. Úgy fogalmazott: egy olasz maffiacsalád is megirigyelhetné a jegybanki alapítványok kedvezményezettjeinek egymáshoz kötődését, az elnök ügyei pedig azt üzenik az embereknek, politikai hátszéllel mindent meg lehet tenni. "Hülyének néznek mindenkit, de az emberek nem hülyék, csak kiábrándultak" - mondta.
Tállai András, a nemzetgazdasági tárca államtitkára kijelentette: az MNB-törvény rögzíti a jegybank függetlenségét, amely szerint a kormánytól nem fogadhat el utasításokat. E függetlenség nyilvánul meg a jegybanki alapítványok tevékenységében is - tette hozzá. Rámutatott arra is: az MBN a tavalyi nyereségéből 50 milliárd forintot fizetett be az államnak, pedig osztalékfizetésre 2002 óta nem volt itt példa, vásárlásaival pedig a nemzeti vagyont gyarapítja.

MSZP: fel kell lépni az iskolai szegregáció ellen

Teleki László (MSZP) a roma gyermekek iskolai szegregációja miatt indított kötelezettségszegési eljárásról szólva közölte: növekszik az érintett gyermekek száma, de semmi kézzelfogható dolog nem történt. Szerinte most különösen oda kellene figyelni a halmozottan hátrányos fiatalok helyzetének javítására, a kormány azonban nem képes kezelni a problémát, csupán adminisztratív feladatokat lát el. A források növelését sürgette, a nélkül szerinte "lebutítás" jön.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára közölte: erős nyomás nehezedett az országra, hogy a felzárkóztatási források egy részét a bevándorlók integrációjára fordítsa. Szerinte a kötelezettségszegési eljárás indítása ennek elutasításával függ össze. A területen sok tennivaló van, sok közösségi és magyar forrást kell még felhasználni - szögezte le. Szólt az eddig megtett lépésekről, a többi közt az antiszegregációs kerekasztal létrehozásáról.


Fidesz: az őszödi beszéd a hazai demokrácia legsötétebb pillanata

A hazai demokrácia legsötétebb pillanataként jellemezte a tízéves őszödi beszédet Répássy Róbert fideszes képviselő.
A politikus szerint a számos súlyos mondat között Gyurcsány Ferenc beismerte, hogy hazugsággal nyerték meg a választásokat. Bírálta, hogy a volt kormányfő a zavargások és az államfő felszólítása ellenére ragaszkodott hazugsággal szerzett hatalmához, s azóta sem vonult vissza, hanem "politikai ripacskodását" próbálja ráerőltetni a baloldalra.
A kormánypárti politikus elítélte, hogy Gyurcsány Ferenc a határon túli magyarok ellen uszította a választókat a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson, miközben most az illegális bevándorlást támogatva maga is migránsokat fogadott be.

Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára szerint az őszödi beszéd bebizonyította, hogy a baloldal a hatalomért mindenre képes, és Magyarország nagy árat fizetett az intézményesített hazugságokért. Példaként hozta, hogy a gazdaság romokban volt, IMF-hiteleket szabadítottak az országra, duplájára nőtt a munkanélküliek száma. Hozzátette: a jelenlegi kormány megfordította a trendet. Az államtitkár bírálta az energiaárak emelését, az otthonteremtési rendszer megszüntetését is. Értékelése szerint a baloldal semmit nem tanult, ma is olyan, mintha még mindig Gyurcsány Ferenc vezetné.

Kérdések

MSZP: kapnak jutalmat a tanárok pedagógusnapon?

Kunhalmi Ágnes (MSZP) a közelgő pedagógusnap alkalmából arról érdeklődött, hogy kapnak-e jutalmat júniusban a köz- és felsőoktatásban dolgozók az államtól. Az oktatás-nevelés területén dolgozók emberfeletti munkáját a kormánynak is illene elismernie - mondta.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára azt felelte: a kabinet pedagógusnapon is és máskor is el kívánja ismerni a tanárok munkáját, a bérük ezért évről évre nő.

Fidesz: Brüsszelből irányítják Szegedet?

B. Nagy László (Fidesz) arról beszélt, hogy a szegedi lakosság is nagy arányban utasítja el a migránsok befogadását. Botka László polgármester (MSZP) azonban a lakosság akarata ellenére cselekszik - fogalmazott -, a városi közgyűlésben nem engedte napirendre venni a betelepítési kvótát elutasító kormánypárti javaslatokat. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy Botka László elfogadhatónak tartja a brüsszeli kvótarendszert - értékelte. Lehetséges, hogy Brüsszelből irányítják a szegedi közgyűlést? - kérdezte.

Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára válaszában azt mondta: az Európai Unió történetének legnagyobb kihívása a mostani népvándorlás. A kvótarendszer újrarajzolná Európa kulturális, vallási, etnikai képét, amire nincs felhatalmazása Brüsszelnek - hangsúlyozta.

Szerző

Pelé

Publikálás dátuma
2016.05.30. 15:48

Hogyan lett egy nincstelen, de ördögien tehetséges brazil fiúból minden idők legnagyobb focistája, aki 1958-ban, alig 17 évesen a győztes gólt megszerezve világbajnokká tette hazáját? A nehéz körülmények közül induló Pelé egyedi játékstílusával és rendkívüli küzdőszellemével minden akadályt legyőzött, és valódi nagysággá vált, aki az egész országának képes volt hitet adni. A Zimbalist fivérek és az Oscar-díjas Brian Grazer producer életrajzi filmje a futball-legenda, Pelé csodálatos történetét meséli el. 

A futball koronázatlan királya, Pelé egy szegény brazil falucskában született Edson Arantes do Nascimento néven, de szülei csak úgy hívták: Dico. Amikor 1950-ben Brazília csúfos kudarcot vall a labdarúgó-világbajnokság döntőjében, a kilencéves Dico ígéretet tesz apjának, hogy egy nap megnyeri a vb-t az országnak.

Dico iskola után mindennap segít szüleinek, hogy a család megéljen. Apja a helyi klinika gondnoka. Egy nap, amikor Dico elkíséri anyját takarítani egy tehetős gyártulajdonoshoz, meghallja, ahogy a munkaadó fia, José és barátai a közelgő helyi ifjúsági futballbajnokságról beszélnek. A fiúk egy híres profi tehetségkutatót is emlegetnek, aki jelen lesz a versenyen. Dico eltéveszti egy ismert helyi kapus nevét, ezért José és társai kigúnyolják, és a Pelé becenevet ragasztják rá, amit kezdetben utál. Dico meggyőzi barátait, hogy induljanak el a versenyen, ahol jól szerepelnek, és el is jutnak a döntőig, ám ott épp Joséval és barátaival kell megküzdeniük. Veszítenek, de csak hajszál híján. Dico bámulatos labdaérzékének és a „gingá”-nak köszönhetően – ez a brazil emberekre jellemző életerő, ritmus és szellem összefoglaló neve – majdnem egyenlítenek.

A tehetségkutató felfigyel Dicora, és lehetőséget ajánl neki egy profi fociklubban, a Santosban. A Pelé név ráragad, és a Santosban az ifik közül hamar a tartalék csapatba kerül, majd eljut a profi szintig. Szabálytalan ginga játékstílusa sok fejtörést okoz edzőinek, de nem tagadhatják érdemeit, melyeknek köszönhetően számos alkalommal győznek. 16 éves korában Dico élete újabb valószerűtlen fordulatot vesz, amikor a brazil csapat színeiben indulhat az 1958-as világbajnokságon.

Megtudja, hogy a neki szánt posztért meg kell mérkőznie egy tehetséges új játékossal, aki nem más, mint gyerekkori riválisa, José. A versengés a pozícióért olyan kemény, és a játék olyan intenzív, hogy Dico térde edzés közben súlyosan megsérül. Mindenki attól tart, hogy kispadon kell végigülnie a versenyt. De helyettesíteni túl késő már, így elutazik a csapattal Svédországba az 1958-as világbajnokságra. A csapatkapitány döntése értelmében José kezdi a játékot a csoportmérkőzéseken, míg Dico térdét kezelik.

Brazília nem indít erősen. Amikor Dicót újra engedik játszani, José sérül le, ezért Dico áll be. Brazília nehézkesen győzi le az oroszokat, de továbbjut az elődöntőbe, ahol Franciaország az ellenfél. A döntetlennel végződő első félidő után José elárulja Dicónak, hogy szándékosan vonta ki magát, hogy Dico játszhasson, mert végre ráébredt, hogy a brazil csapatnak büszkének kell lennie arra, kik ők, és vállalniuk kell nemzeti örökségüket, a gingát. Emlékezteti Dicót, hogyan játszott évekkel korában az ifjúsági bajnokságon. A José támogatásától fellelkesült Dico három gólt lő, a brazil csapat megveri a franciákat, és bejut a döntőbe. A brazil csapat felsorakozik Dico és játékstílusa mögött, és bár senki nem tenne egy lyukas garast rájuk, parádés meccsen győzelmet aratnak a házigazda svédek fölött. Ennek az egyedi, lélegzetelállító játékstílusnak köszönhetően, melyet Dico, azaz most már Pelé vezetésével játszanak, Brazília megnyeri első világbajnokságát, és az első nemzet lesz, amely a trófeát saját kontinensén kívül nyeri el. Legenda születik.

Edson Arantes do Nascimento életrajza

1940. október 23-án Brazília Minas Gerais tartományában, Três Corações városában egy legenda született meg. Ma a hétmilliárd ember lakta Föld legnépszerűbb sportja a futball, és Pelé továbbra is e csodálatos sportág központi figurája, akit a világ minden sarkában ismernek, tisztelnek és ünnepelnek.

Pelé 16 évesen kezdte profi karrierjét a Santos Futebol Clube keretében, ahol csaknem két évtizeden át játszott. 1958-ban nyerte első világbajnokságát Brazília színeiben, mindössze 17 évesen, minden idők legfiatalabbjaként, és ezt a rekordot máig tartja. 1962-ben és 1970-ben még két világbajnokságot nyert, így ő az egyetlen, akinek három Jules Rimet-trófea kötődik a nevéhez. Pelé nemcsak klubjában, a Santos FC-ben vezeti a góllövőlistát, de a brazil válogatottban, sőt az egész világon sincs, aki többször talált volna a kapuba a sport eddigi történetében (1283 gól 1366 meccsen).

1974-ben a félig már visszavonult Pelé a New York Cosmoshoz szerződött az 1975-1977-es idényekre, és 1977-ben a csapat az ő vezetésével meg is nyerte az észak-amerikai labdarúgó-bajnokságot. Pelé nemcsak abban játszott szerepet, hogy segített megismertetni a sportágat az amerikai közönséggel, de stílusával és eleganciájával az Egyesült Államok sportrajongóinak kedvence lett. Utolsó mérkőzését 1977-ben több mint 75 000 néző előtt játszotta a Giants Stadiumben. A meccs után Pelé a közöségnek a szeretet és a világ ifjúságának fontosságára hívta fel a figyelmet.

Pelé sosem felejti el, hogy honnan érkezett, és sosem csillapodik a vágy benne, hogy visszaadjon valamit. A szerény kezdetektől a sportsikerek csúcsáig és a visszavonulása után betöltött befolyásos szerepéig Pelét mindvégig tisztelet és megbecsülés övezte szülőhelyén (a Três Corações három szívet jelent). „Ahol születtem, ahol felnőttem, és ahol fociztam, nekem is három szívet, háromszoros szeretetet adtak.”

A Time Magazine a 20. század húsz legfontosabb szereplője közé választotta, a FIFA az évszázad játékosaként tartja számon, és a külön számára létrehozott arany fokozatú becsületrenddel díjazta. Pelé ma is a sport és a társadalmi élet egyik legfontosabb figurája, akit többféle szerepben, szóvivőként, nagykövetként és emberbarátként is ismerhetünk.

A szereplőválogatás nehézségei

Pelé szerepére két szereplőt is kerestek, egyiküket a 9 éves, másikukat a 16-17 éves Pelé alakítására. Nemcsak a fizikai hasonlóság volt fontos, de kiemelkedő futballtehetséggel és színészi képességekkel is kellett rendelkezniük a gyerekeknek az angolnyelv-tudás mellett.

A megfelelő szereplők megtalálása akkora feladatot jelentett, amekkorára senki sem számított. A közelmúlt történetének egyik legnagyobb filmes castingja kezdődött meg. Szereplőválogató irodákat nyitottak Londonban, több egyesült államokbeli városban, Dél-Afrikában és persze Brazíliában is. Színészek, képzett focisták és iskolások sokaságából sikerült kiválasztani egy fiatal brazil fiút a 9 éves Pelé szerepére: Leonardo Lima Carvalho azzal a természetes jelenléttel és erőteljes kisugárzással rendelkezett, ami azonnal az élő legendára emlékeztetett.

A 16 éves Pelé karakterére még nehezebb volt megtalálni a tökéletes szereplőt. Hiába akadtak külsőleg megszólalásig hasonló jelöltek, általában nem tudtak sem futballozni, sem angolul; azok pedig, akik rendelkeztek ezekkel a készségekkel, nem hasonlítottak eléggé. A stáb végső kétségbeesésében Rio utcáit és strandjait kezdte végigjárni, mert a helyiek gyakran itt mutatják be focitudásukat, trükkjeiket és technikáikat. Egyik nap, amikor egy videofelvételt néztek egy ilyen tengerparti játékról, a rendezők kiszúrtak egy fiút a háttérben, aki kísértetiesen emlékeztetett Pelére, és kiváló futballtechnikával rendelkezett. Azonnal a helyszínre rohantak, de a csapatot már nem találták meg. Másnap ismét visszatértek, most már azzal a meggyőződéssel, hogy megtalálták a főszereplőt, és a strand melletti mezőn egy félprofi csapatot láttak meccs közben. Megnézték a mérkőzést, és közben észrevették a kiválasztott fiatalembert a félprofi játékosok között. A meccs után odamentek hozzá, és elhívták egy meghallgatásra. Kevin de Paula láthatóan rendelkezett Pelé energiájával, szívével és futballérzékével. Mindenféle színészi előképzés nélkül olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy a stáb tudta: megtalálták a másik Pelét is!

A forgatás

A rendezők és a producerek egyöntetűen úgy gondolták, a film egyfajta szerelmes levél lesz, nemcsak a legendás futballjátékoshoz és örökségéhez, hanem szülőhazájához és kulturájához. A hitelesség érdekében úgy döntöttek, hogy teljes egészében Brazíliában forgatják a filmet, lehetőséget teremtve ezáltal az ország páratlan természeti szépségeinek és az ott élő emberek bemutatására.

Ez a döntés persze a nyelvi nehézségeket, az eltérő filmipari kultúra, a helyi törvények és szabályozások problémáit is magával hozta, nem is beszélve a történelmi hitelesség, a szellemi tulajdonjogok és a futballmeccsek tömegjeleneteinek és koreográfiáinak kérdéseitől. Hogy minden gördülékenyen menjen, Ivan Orlic és Colin Wilson producerek hónapokkal a forgatás megkezdése előtt Brazíliába utaztak, és elkezdték összeszedni a helyi partnereket és a stábot.

A brazil munka talán legmegragadóbb aspektusa a helyiek odaadása volt. A forgatás előrehaladtával a brazil stáb tehetsége is tagadhatatlanná vált. A helyi statiszták és kisegítők személyében több száz ember csatlakozott.

A közös munkához, és a helyiek jelenléte nagyban fokozta a film hitelességét. A szereplők és a stáb elkötelezettségének köszönhető leginkább, hogy az alkotóknak sikerült a nagyságához méltóan elmesélniük a világ legjobb focistája, Pelé történetét.

Szerző

Pelé

Publikálás dátuma
2016.05.30. 15:48

Hogyan lett egy nincstelen, de ördögien tehetséges brazil fiúból minden idők legnagyobb focistája, aki 1958-ban, alig 17 évesen a győztes gólt megszerezve világbajnokká tette hazáját? A nehéz körülmények közül induló Pelé egyedi játékstílusával és rendkívüli küzdőszellemével minden akadályt legyőzött, és valódi nagysággá vált, aki az egész országának képes volt hitet adni. A Zimbalist fivérek és az Oscar-díjas Brian Grazer producer életrajzi filmje a futball-legenda, Pelé csodálatos történetét meséli el. 

A futball koronázatlan királya, Pelé egy szegény brazil falucskában született Edson Arantes do Nascimento néven, de szülei csak úgy hívták: Dico. Amikor 1950-ben Brazília csúfos kudarcot vall a labdarúgó-világbajnokság döntőjében, a kilencéves Dico ígéretet tesz apjának, hogy egy nap megnyeri a vb-t az országnak.

Dico iskola után mindennap segít szüleinek, hogy a család megéljen. Apja a helyi klinika gondnoka. Egy nap, amikor Dico elkíséri anyját takarítani egy tehetős gyártulajdonoshoz, meghallja, ahogy a munkaadó fia, José és barátai a közelgő helyi ifjúsági futballbajnokságról beszélnek. A fiúk egy híres profi tehetségkutatót is emlegetnek, aki jelen lesz a versenyen. Dico eltéveszti egy ismert helyi kapus nevét, ezért José és társai kigúnyolják, és a Pelé becenevet ragasztják rá, amit kezdetben utál. Dico meggyőzi barátait, hogy induljanak el a versenyen, ahol jól szerepelnek, és el is jutnak a döntőig, ám ott épp Joséval és barátaival kell megküzdeniük. Veszítenek, de csak hajszál híján. Dico bámulatos labdaérzékének és a „gingá”-nak köszönhetően – ez a brazil emberekre jellemző életerő, ritmus és szellem összefoglaló neve – majdnem egyenlítenek.

A tehetségkutató felfigyel Dicora, és lehetőséget ajánl neki egy profi fociklubban, a Santosban. A Pelé név ráragad, és a Santosban az ifik közül hamar a tartalék csapatba kerül, majd eljut a profi szintig. Szabálytalan ginga játékstílusa sok fejtörést okoz edzőinek, de nem tagadhatják érdemeit, melyeknek köszönhetően számos alkalommal győznek. 16 éves korában Dico élete újabb valószerűtlen fordulatot vesz, amikor a brazil csapat színeiben indulhat az 1958-as világbajnokságon.

Megtudja, hogy a neki szánt posztért meg kell mérkőznie egy tehetséges új játékossal, aki nem más, mint gyerekkori riválisa, José. A versengés a pozícióért olyan kemény, és a játék olyan intenzív, hogy Dico térde edzés közben súlyosan megsérül. Mindenki attól tart, hogy kispadon kell végigülnie a versenyt. De helyettesíteni túl késő már, így elutazik a csapattal Svédországba az 1958-as világbajnokságra. A csapatkapitány döntése értelmében José kezdi a játékot a csoportmérkőzéseken, míg Dico térdét kezelik.

Brazília nem indít erősen. Amikor Dicót újra engedik játszani, José sérül le, ezért Dico áll be. Brazília nehézkesen győzi le az oroszokat, de továbbjut az elődöntőbe, ahol Franciaország az ellenfél. A döntetlennel végződő első félidő után José elárulja Dicónak, hogy szándékosan vonta ki magát, hogy Dico játszhasson, mert végre ráébredt, hogy a brazil csapatnak büszkének kell lennie arra, kik ők, és vállalniuk kell nemzeti örökségüket, a gingát. Emlékezteti Dicót, hogyan játszott évekkel korában az ifjúsági bajnokságon. A José támogatásától fellelkesült Dico három gólt lő, a brazil csapat megveri a franciákat, és bejut a döntőbe. A brazil csapat felsorakozik Dico és játékstílusa mögött, és bár senki nem tenne egy lyukas garast rájuk, parádés meccsen győzelmet aratnak a házigazda svédek fölött. Ennek az egyedi, lélegzetelállító játékstílusnak köszönhetően, melyet Dico, azaz most már Pelé vezetésével játszanak, Brazília megnyeri első világbajnokságát, és az első nemzet lesz, amely a trófeát saját kontinensén kívül nyeri el. Legenda születik.

Edson Arantes do Nascimento életrajza

1940. október 23-án Brazília Minas Gerais tartományában, Três Corações városában egy legenda született meg. Ma a hétmilliárd ember lakta Föld legnépszerűbb sportja a futball, és Pelé továbbra is e csodálatos sportág központi figurája, akit a világ minden sarkában ismernek, tisztelnek és ünnepelnek.

Pelé 16 évesen kezdte profi karrierjét a Santos Futebol Clube keretében, ahol csaknem két évtizeden át játszott. 1958-ban nyerte első világbajnokságát Brazília színeiben, mindössze 17 évesen, minden idők legfiatalabbjaként, és ezt a rekordot máig tartja. 1962-ben és 1970-ben még két világbajnokságot nyert, így ő az egyetlen, akinek három Jules Rimet-trófea kötődik a nevéhez. Pelé nemcsak klubjában, a Santos FC-ben vezeti a góllövőlistát, de a brazil válogatottban, sőt az egész világon sincs, aki többször talált volna a kapuba a sport eddigi történetében (1283 gól 1366 meccsen).

1974-ben a félig már visszavonult Pelé a New York Cosmoshoz szerződött az 1975-1977-es idényekre, és 1977-ben a csapat az ő vezetésével meg is nyerte az észak-amerikai labdarúgó-bajnokságot. Pelé nemcsak abban játszott szerepet, hogy segített megismertetni a sportágat az amerikai közönséggel, de stílusával és eleganciájával az Egyesült Államok sportrajongóinak kedvence lett. Utolsó mérkőzését 1977-ben több mint 75 000 néző előtt játszotta a Giants Stadiumben. A meccs után Pelé a közöségnek a szeretet és a világ ifjúságának fontosságára hívta fel a figyelmet.

Pelé sosem felejti el, hogy honnan érkezett, és sosem csillapodik a vágy benne, hogy visszaadjon valamit. A szerény kezdetektől a sportsikerek csúcsáig és a visszavonulása után betöltött befolyásos szerepéig Pelét mindvégig tisztelet és megbecsülés övezte szülőhelyén (a Três Corações három szívet jelent). „Ahol születtem, ahol felnőttem, és ahol fociztam, nekem is három szívet, háromszoros szeretetet adtak.”

A Time Magazine a 20. század húsz legfontosabb szereplője közé választotta, a FIFA az évszázad játékosaként tartja számon, és a külön számára létrehozott arany fokozatú becsületrenddel díjazta. Pelé ma is a sport és a társadalmi élet egyik legfontosabb figurája, akit többféle szerepben, szóvivőként, nagykövetként és emberbarátként is ismerhetünk.

A szereplőválogatás nehézségei

Pelé szerepére két szereplőt is kerestek, egyiküket a 9 éves, másikukat a 16-17 éves Pelé alakítására. Nemcsak a fizikai hasonlóság volt fontos, de kiemelkedő futballtehetséggel és színészi képességekkel is kellett rendelkezniük a gyerekeknek az angolnyelv-tudás mellett.

A megfelelő szereplők megtalálása akkora feladatot jelentett, amekkorára senki sem számított. A közelmúlt történetének egyik legnagyobb filmes castingja kezdődött meg. Szereplőválogató irodákat nyitottak Londonban, több egyesült államokbeli városban, Dél-Afrikában és persze Brazíliában is. Színészek, képzett focisták és iskolások sokaságából sikerült kiválasztani egy fiatal brazil fiút a 9 éves Pelé szerepére: Leonardo Lima Carvalho azzal a természetes jelenléttel és erőteljes kisugárzással rendelkezett, ami azonnal az élő legendára emlékeztetett.

A 16 éves Pelé karakterére még nehezebb volt megtalálni a tökéletes szereplőt. Hiába akadtak külsőleg megszólalásig hasonló jelöltek, általában nem tudtak sem futballozni, sem angolul; azok pedig, akik rendelkeztek ezekkel a készségekkel, nem hasonlítottak eléggé. A stáb végső kétségbeesésében Rio utcáit és strandjait kezdte végigjárni, mert a helyiek gyakran itt mutatják be focitudásukat, trükkjeiket és technikáikat. Egyik nap, amikor egy videofelvételt néztek egy ilyen tengerparti játékról, a rendezők kiszúrtak egy fiút a háttérben, aki kísértetiesen emlékeztetett Pelére, és kiváló futballtechnikával rendelkezett. Azonnal a helyszínre rohantak, de a csapatot már nem találták meg. Másnap ismét visszatértek, most már azzal a meggyőződéssel, hogy megtalálták a főszereplőt, és a strand melletti mezőn egy félprofi csapatot láttak meccs közben. Megnézték a mérkőzést, és közben észrevették a kiválasztott fiatalembert a félprofi játékosok között. A meccs után odamentek hozzá, és elhívták egy meghallgatásra. Kevin de Paula láthatóan rendelkezett Pelé energiájával, szívével és futballérzékével. Mindenféle színészi előképzés nélkül olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy a stáb tudta: megtalálták a másik Pelét is!

A forgatás

A rendezők és a producerek egyöntetűen úgy gondolták, a film egyfajta szerelmes levél lesz, nemcsak a legendás futballjátékoshoz és örökségéhez, hanem szülőhazájához és kulturájához. A hitelesség érdekében úgy döntöttek, hogy teljes egészében Brazíliában forgatják a filmet, lehetőséget teremtve ezáltal az ország páratlan természeti szépségeinek és az ott élő emberek bemutatására.

Ez a döntés persze a nyelvi nehézségeket, az eltérő filmipari kultúra, a helyi törvények és szabályozások problémáit is magával hozta, nem is beszélve a történelmi hitelesség, a szellemi tulajdonjogok és a futballmeccsek tömegjeleneteinek és koreográfiáinak kérdéseitől. Hogy minden gördülékenyen menjen, Ivan Orlic és Colin Wilson producerek hónapokkal a forgatás megkezdése előtt Brazíliába utaztak, és elkezdték összeszedni a helyi partnereket és a stábot.

A brazil munka talán legmegragadóbb aspektusa a helyiek odaadása volt. A forgatás előrehaladtával a brazil stáb tehetsége is tagadhatatlanná vált. A helyi statiszták és kisegítők személyében több száz ember csatlakozott.

A közös munkához, és a helyiek jelenléte nagyban fokozta a film hitelességét. A szereplők és a stáb elkötelezettségének köszönhető leginkább, hogy az alkotóknak sikerült a nagyságához méltóan elmesélniük a világ legjobb focistája, Pelé történetét.

Szerző