A Hiszékeny-ügy, a moszkvai székházügy, a Kulcsár-ügy, az Aranykéz utcai robbantás, valamint a Fenyő- és a Cinóber-gyilkosság összevont büntetőpere - csak néhány azok közül, a különböző stádiumban lévő, jelentős, adott esetben politikailag érzékeny perek közül, amelyek a következő egy évben a Fővárosi Ítélőtábla valamelyik bírói tanácsa elé kerülnek, vagy már ott is vannak.
Már csak ezért is érdekes lehet, hogy május elseje óta, egészen jövő év áprilisáig újabb 15 másodfokon ítélkező, vidéki bírát "rendelt ki" a Fővárosi Ítélőtáblára Handó Tünde. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke május 18-i határozataiban a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény alapján "az eredeti beosztásukból eredő ítélkezési tevékenységük megtartása mellett" jelölte ki azokat a bírákat, akik a fővárosi ügyekben a következő egy évben eljárhatnak, persze nem konkrét perekben, hanem a végtelenül sok üggyel terhelt Ítélőtábla saját ügyelosztása alapján. Ám lapunk még tegnap sem találta a központi bírósági honlapon az ítélőtábla idevágó, a törvények szerint nyilvános ügyelosztási rendjét, amelyet az "újoncként" érkezett bírák miatt módosítani és frissíteni kellett a bíróság elnökének. Így nem derülhetett ki, valójában befolyásolhatja-e az OBH-elnök döntése az említett, nagy jelentőségű perek sorsát, vagy ez csupán rosszindulatú feltételezés.
Nem mindegy, ki tárgyal
Hosszú, a 2010-es választásokig nyúló, jól dokumentált történelme van annak, miként kívánta a hatalomra kerülő Fidesz-KDNP befolyása alá vonni a bírósági rendszert; miként igyekeztek mozgatni a 2900 ítélkező bírát, közülük akár elmozdítani több mint 200-at kényszernyugdíjazásokkal, majd pedig a kudarcos kísérletek után, hogyan akartak az újonnan kinevezett bírósági vezetők felhasználásával beleszólni az ítélkezésbe. Ez különösen Handó Tündére (Szájer József fideszes EP-képviselő feleségére, s az Orbán-család közeli barátjára) volt igaz, hiszen az OBH elnöke, egyedi döntései alapján a Fővárosi Ítélőtábla - túlterheltségre hivatkozva - két év alatt több mint félszáz ügyet tett át általa kiválasztott vidéki bíróságokra, köztük olyan, politikai szempontból fajsúlyos ügyeket, mint a Hagyó- és a Sukoró-per.
Emlékeztetőül: a jogalkotót, majd pedig később a működő OBH-t az a vád érte, hogy a politikailag vagy más szempontból jelentős ügyeket aszerint osztja szét a vidéki bíróságok között, hogy azok korábbi gyakorlata szerint hol várható szigorúbb vagy éppen enyhébb ítélet. De nem is a perelhelyezések mozgatórugója, hanem az elv maga volt a buktató, hiszen az ügyek elvételével és "elvitelével" minden esetben, a következményektől függetlenül sérült az alaptörvényben is garantált törvényes bíróhoz való jog. Az Alkotmánybíróság 2013 decemberében az alaptörvénnyel ellentétesnek is ítélte az egyedi ügyáthelyezéseket, mire az érintett bíróságok sorra visszaadták az érintett ügyeket a Fővárosi Törvényszéknek. Ott aztán különböző módon folytatódtak, zárultak az egyes perek, a következmények máig beláthatatlanok, hiszen például a Hagyó-perben a strasbourgi és a luxemburgi bíróság is szerepet kapott, a nemzetközi jogorvoslati fórumok pedig nem épp elnézőek, ha a törvényes eljáráshoz és bíróhoz való jog korlátozását tapasztalják.
Nem ilyen konkrét esetek, hanem a szakmai közfelháborodás volt azonban az oka, hogy az ügyáthelyezés alkotmányellenességének kimondása után nem maradt más választása az OBH elnökének, mint hogy "ha az ügyeket egyedi döntéssel nem oszthatja szét az ország kevésbé leterhelt bíróságai között", akkor a bírákat rendeli ki a túlterhelt bíróságokhoz. Persze ehhez az ő beleegyezésük is kell, amely sokat elárulhat az érintettek együttműködési készségéről, s így sokak szerint a későbbi ítéletek milyenségéről és minőségéről is. Ugyanakkor az a lapunknak korábban nyilatkozó jogászok szerint tény, hogy miután a bírák kirendelése nem minősül egyedi ügyáthelyezésnek, nem vonja el senkitől a saját bíróját, főként ha a bíróságok ügyelosztási rendjében nem lehet befolyásolni, ki, mikor, milyen konkrét ügyben hozhasson döntést, s miben ne.
Nem mindegy, hol tárgyal
A bírói kirendelést egyébként világosan rögzítik a 2011 óta hatályos bírósági törvények, sőt, mint arra maga az OBH-elnök rendszeresen hivatkozik: a lehetőség jóval korábbi, nem az Orbán-kormány bírósági reformjából eredeztethető. "Hasonló megoldást alkalmazott már korábban az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is például 2004-ben és 2008-ban is, amikor a Debreceni, a Pécsi és a Szegedi Ítélőtábla bíráit kirendelte a Fővárosi Törvényszékre az ügyhátralék feldolgozásának megkönnyítése érdekében" - áll az OBH számtalan, korábbi közleményében, amelyek azokra az első esetekre kívántak magyarázatot nyújtani, amikor Handó 2014 óta - nem is kevés esetben - a bírói kirendelés eszközével élt.
Hogy mit is jelent mindez? Egyszerű: a bírák kirendelése arra ad módot, hogy egy vagy több bíró az eredeti beosztása helyett vagy mellett másik bíróságon is ítélkezzen. Az OBH elnöke az idevágó, 2011-ben elfogadott bírósági szervezetről szóló jogszabály értelmében csupán egy esetben, "a munkateher egyenletes elosztásának biztosítása érdekében" rendelkezhet általános központi igazgatási feladatkörében "a bíró más szolgálati helyre történő kirendeléséről, ha a kirendelés nem a törvényszék és az illetékességi területén működő közigazgatási és munkaügyi bíróság, illetve járásbíróság között vagy a törvényszék illetékességi területén működő járásbíróságok között, vagy a törvényszék illetékességi területén működő közigazgatási és munkaügyi bíróság és a járásbíróságok között történik". Erre a jogszabálycikkre hivatkozott mostani, két határozatában is Handó Tünde, amikor egyedi döntést hozva 2016. május 1. napjától 2017. április 30. napjáig terjedő időtartamra, "az eredeti beosztásából eredő ítélkezési tevékenységük megtartása mellett, hozzájárulásukkal" – a Fővárosi Ítélőtáblára rendelte ki Makai Lajost, a Pécsi Ítélőtábla elnökét, Túri Tamást, a Pécsi Ítélőtábla elnökhelyettesét, Krémer Lászlót, a Pécsi Ítélőtábla kollégiumvezetőjét, Tóth Sándort, a Pécsi Ítélőtábla tanácselnökét, valamint Bencze Beátát és Hudvágner Andrást, a Pécsi Ítélőtábla bíráit. A másik, aznapi határozat szerint az OBH elnöke ugyanígy járt el Zámbó Tamás, a Győri Ítélőtábla kollégiumvezetője, Lezsák József és Szalai György, a Győri Ítélőtábla tanácselnökei, valamint Bajnok István, Ferenczy Tamás, Maurer Ádám, Mészáros Zsolt, Sarmon Hedvig, Szalay Róbert, azaz a Győri Ítélőtábla eljáró bírái esetében is.
Handó Tünde az igazságszolgáltatás piramisának csúcsán FOTÓ: SZTALMÁS PÉTER
Nem arról van azonban szó, hogy két, ilyen jelentős vidéki ítélkezési fórumot úgy, ahogy van kiürít az OBH-elnök. Az idevágó jogszabályok értelmében ugyanis bírót a bíróságok közötti ügyteher egyenletes elosztásának biztosítása vagy szakmai fejlődésének elősegítése érdekében lehet kirendelni. Az érintett hozzájárulása nélkül háromévenként legfeljebb egyszer, egy évre lehetne "más szolgálati helyre" tenni, de "beosztásából eredő ítélkezési tevékenységének megtartása mellett" már csak hozzájárulásukkal rendelhetők ki a bírák. Az OBH-elnök döntése során az eredeti munkahely vezetői, s az érintett véleményének kikérésén túl, a "kirendelésnél a bíró méltányos érdekét figyelembe kell venni". A kirendelést ugyanis a bírák - persze előmeneteli és egzisztenciális kiszolgáltatottságuk okán erre vajmi kevés esély van - megtagadhatják gyermekvállalási és egészségügyi okokból, ráadásul a kirendelés nem is minden esetben jelent földrajzi költözködést.
Az eddig tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy az "eredeti beosztásából eredő ítélkezési tevékenységük megtartása mellett" kirendelt bírák csak úgy egyeztek bele az áthelyezésbe, ha nem kell sem a fővárosba költözniük, sem ingázniuk, a saját bíróságukon ítélkezhetnek, csak a Fővárosi Törvényszék vagy Ítélőtábla nevében. Ez persze az ügyfeleknek és az ügyvédeknek is kényelmetlenséget okozhat, noha a büntetőügyek jelentős hányadában másodfokon már nincs bizonyítási eljárás, sem tanúknak, sem szakértőknek nem kell megjelenniük, így csak az ügyész és a védők utaznak vidékre. A gyakorlat tehát az, hogy csak papíron ítélkezik a törvényesen szignált Fővárosi Ítélőtábla egyes ügyekben, valójában nem a Markó utcában, hanem a kirendelt bírák eredeti munkahelyén, vidéken zajlanak a perek.
Törvényes, de közvetetten befolyásolt
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló, hatályos jogszabály is rögzíti: "a törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró." A törvény pontos szabályokat fogalmaz meg az ügyelosztási rend tekintetében is: azt ugyanis a bírói tanács és a kollégiumok véleményének ismeretében az adott bíróság elnöke határozza meg, legkésőbb a tárgyévet megelőző év december 10. napjáig. Az ügyelosztási rend a tárgyévben szolgálati érdekből vagy a bíróság működését érintő fontos okból módosítható, így például "ha a bírót a bíróságra az ügyelosztási rend meghatározását követően rendelik ki, az ügyelosztási rendet ennek megfelelően ki kell egészíteni". Ez utóbbi, ami a Fővárosi Ítélőtábla tegnap, online elérhető ügyelosztási rendje esetében nem történt meg, így egyelőre nem tudni, milyen, akár politikailag jelentős ügyek kerültek a kirendelt bírákhoz (ez egyébként önmagában még szintén nem jelentene semmit - a szerk.).
Ugyanakkor Magyarországon nemcsak a törvény, hanem miniszteri határozat, illetve belső bírósági szabály egyaránt szabályozza az ügykiosztást, a bírósági gyakorlat legfeljebb a belső bírósági szabályok kialakításában kap szerepet. Egy adott bíróság belső ügyelosztási rendjének főbb szabályait, szempontjait ráadásul - az idevágó jogszabály keretei között - meghatározhatja az adott bíróság Szervezeti és Működési Szabályzata is. Az ügyelosztási rend tartalmazza, hogy az adott bíróságon milyen összetételű és számú tanácsok működnek, a bírák, a tanácsok - ideértve a kirendeléssel foglalkoztatott bírákat is (!) - és a törvényben meghatározott ügyben az egyesbíró hatáskörében eljáró bírósági titkárok melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézik, akadályoztatásuk esetén ki jár el helyettük, az ügyek elosztására melyik bírósági vezető jogosult, továbbá, hogy az ügyek elosztása milyen módon történik.
Az ügyelosztási rend a tárgyalási tevékenységet folytató bírósági vezetők által tárgyalt ügyek körét és az ezekre vonatkozó elosztási módot is magában foglalja, valamint azt is előre rögzíti, mely tanácsok, bírák járnak el a törvény szerinti kiemelt jelentőségű perekben. Mindez azonban egy szabályozás, ami nem konkrét pereket szignál erre, vagy arra a bírára, hanem egyszerűen felállítja az elosztás módszereit és sorrendiségét. Az idevágó jogszabály szerint "az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, továbbá igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból lehet eltérni."
Hogy melyek ezek, számunkra még az idevágó, 2002-ből származó, azóta nyilván számtalan módosításon átment igazságügyi miniszteri rendelet sem tisztázza, amely "a bírósági ügyvitel szabályairól" szól, s amely csak olyan bírósági ügyelosztást engedélyez, amely lényegében titkossá, véletlenszerűvé és befolyásolhatatlanná teszi az egyes bírákra történő ügyszignálást. Magyarán: lényegében véletlenszerűen kerülnek sorra az ítélkezésben az egyes ügytípusokban eljárni hivatott bírák. A rendelet tartalmazza továbbá, hogy a számszerűen, s így szinte befolyásolhatatlanul kiszignált ügyekbe az adott bíróság, vagy ítélőtábla elnöke csak úgy tud beleszólni: ha "az ügy intézésével másik tanácsot (bírót) jelöl ki a kizárás, a bíró szolgálati viszonyának megszűnése, a tartós távolléte, az ügy jellegére is figyelemmel távolléte, az egyenletes munkateher biztosítása vagy az ügyhátralék feldolgozása esetén."
Hogy mindezzel a Fővárosi Ítélőtábla elnöke él-e a most "megkapott" 15 bíró, s a folyamatban lévő, nagy politikai jelentőségű ügyek esetében, az egyelőre nem frissült ügyelosztási rend, valamint a konkrét ügyek kiszignálása nélkül nem lehet megmondani. Az azonban biztos, hogy Handó Tünde a bírósági rendszerben történt, lényegében minden szintet érintő vezetőváltásait követően tudja, ha csak közvetetten és nem főszabályszerűen befolyásolni az ítélkezést.