A cápa szája tátva

Versenyen kívül szórakoztatta Cannes közönségét a fesztiválon George Clooney és Julia Roberts a színészkedést inkább rendezésre cserélő Jodie Foster harmadik játékfilmjében. A Pénzes cápa cím ugyan elég idétlenül hangzik magyarul, de mégis van valami sejtetés, hogy itt valaki nagyot akar harapni. A történet trükkje, hogy majdnem őt kapják be.

A Pénzes cápa megint egy olyan film, amely finoman sejteti, amit persze már tudunk régen, tehát hogy sem George Clooney, sem Julia Roberts nem pusztán hollywoodi sztár. A sztárságnak azt a formáját képviselik a vásznon, amelyikkel behúzzák a renyhe gondolkodású nézőt is a csapdába. Előadnak egy történetet, amely hasonlít egy thrillerre, igaz, furfangosan, de mégis, ők maguk csillognak-villognak tehetségükhöz mérten, és egyszerre csak kiderül, hogy hóha, lehet itt popcornt ropogtatni, még röhincsélni is azokon az idétlenkedéseken ott a vásznon, de mintha többről lenne szó csiklandós élvezetnél.

Mondjuk vastag korrupcióról, pénz elsíbolásról. Mondjuk a kisember átveréséről, egy csomó szerencsétlen flótás megkopasztásáról. Pláne olyan nagy méretben, ahogy az egy tőzsdei részvényekkel történő csalás-sikkasztás esetében történik, mint a Pénzes cápában. (A magyar néző egyre gyakorlottabb szemtanúnak számít ebben a témában, edzésben van, ha csak a Quaestor illetve a Budacash botrányra gondolunk …)

Hollywoodban jól bevált a téma, emlékszünk a Tőzsdecápára, a Wall Street farkasára, A nagy dobásra, stb., stb. Clooneyék sztorija fordít kissé a felálláson, nem a rabló rosszfiú pénzember zsonglőr akciója áll a középpontba, ő épp csak feltűnik a végén. Viszont a középpontba szökken a pénzügyi manipuláció miatt vesztes kisember s mintegy a népharag képviselőjeként robbanószerrel és pisztollyal akar igazságot egy tőzsdei tanácsokat osztó tévéműsor élő adásában.. A Clooney a bájgúnár televíziós tőzsdei tanácsadó, és nem először látjuk, mennyire élvezi, hogy totálisan szembe mehet a szívdöglesztő imidzsével. Ezúttal gyáva kóklerként próbál kisündörögni a forró helyzetből.

Ő az a tévés nagymellény, aki Pénzes cápa című tévés műsorában tippeket ad részvényvásárlásra. Kábító hókuszpókuszokkal köríti a szövegét, táncoslánykákkal ropja, s abrakadabra szöveggel kábítja a nézőt. Amikor a stúdióba toppanó fiú pisztolyt szegez rá, bamba képpel „veszi a lapot”, mert szórakoztató trükkre gondol. Az elkényeztetett semmirekellő agyi tohonyasága akkor hámlik le róla lassan, amikor megérti, nem a producer szórakoztató trükkjéről, hanem valódi halálos fenyegetésről van szó. A fiú élő adásban ordítja világgá, hogy az anyai örökségét, a kiemelkedés egyetlen reményét vesztette el az utolsó fityingig, mert hitt a műsorvezetőnek, s rátette az ajánlott részvényre.

Eszement a szituáció, a helyzet alapvető képtelenségét szempillantás alatt felülírja a pisztoly csövének látványától önmaga paródiájába zuhanó Clooney nagyszerűen előadott rémülete. Jodie Foster jó ritmusban adagolt igazi feszültséggel tölti fel a képtelen szituációt. A táncoslábú lánykákkal varietésített részvényajánló műsor szempillantás alatt átváltozik élő adásban közvetített túszdrámává. És fokozatosan a bosszúálló vesztes szánalmat keltő drámájává.

George Clooney tőzsdei tanácsadóként a táncos lábú lánykákkal indítja szokatlan fordulatokkal fűszerezett tévéműsorát

Kiderül, a cégből, amelynek részvényeit műsoraiban Clooney karaktere, Lee, kizárólagosan nyomatta, eltűnt 800 millió dollár, részvényei a béka feneke alá kerültek. Kyle, a fiú - Jack O’Connell örök lúzer alakításában -, nem csak Lee-t, hanem a stábot is túszul ejti, és ragaszkodik hozzá, hogy folytatódjon az adás és adják vissza a pénzét. Lee-re kényszeríti a robbanófejekkel körültűzdelt mellényt, s ujjával az indítógombon, elkezdi vallatni Lee-t a pénzügyi disznóságról.

A szatirikus humort felcsillantó játék innen két szálon fut tovább, ám a szatíra fokozatosan elveszti társadalmi töltetét, s átadja helyét a jól kitalált thrillernek. Közben Lee-vel az élen, az adás igazságtevő nemezissé változik, amely végül eltalálja az egyetlen rosszfiút, a lopós cégtulajdonost. Clooney remekel, ahogy a nagy mellényű bájgúnárból átmegy félelemtől nyüszítő beszari alakba, majd a gyáva sunyításból kilépve fokozatosan ő lesz az igazságkereső akció hőse, Kyle ügyének igaz harcosa. Innen kezdve az irónia helyét a tündérmesék dramaturgiája veszi át, de Foster javára legyen mondva, elég lebilincselően adja elő ezt is. Megspékeli ugyan melodrámával, a könnyfacsarás úgy látszik, még az olyan kemény nőknél, mint Foster, sem maradhat ki.

Az egyetlen eredeti vonalat az adás producerét alakító Julia Roberts figurája és szerepe képviseli. Szokatlan szerepében szinte a teljes játékidő alatt egy helyben ül a stúdió vezérlőjében, a vezérlőpult mögül vezényli a háttérben folyó mentőakciót. Csak az arca és néhány gesztusa játszik, kifejezően. Szinte mindvégig ő irányítja az egyre kaotikusabbá és kiszámíthatatlanabbá váló élő adást, fülbesúgón diktálja Lee-nek végig a teendőket, hogy hogyan csillapítsa Kyle dühét, és nekifog egy nemzetközi színterű nyomozásnak, mint egy vérbeli oknyomozó újságíró, hogy elkapja a 800 millió tolvaját és leleplezze a bűnös tevékenységét.

A fejlett technikát uraló elektronikus média nagyobb dicsőségére, nem csak elkapja, hanem még videóról be is játssza a bűnös tett mocskos dokumentumát. Hogy ez mennyire hihető, fene gondol rá, mikor ott a mesebeli igazság. Julia arca pedig annyira magában hordozza azt a belső feszültséget, amitől jó tud lenni egy film, hogy ugyan nem jó film a Pénzes cápa, mégis úgy hagyjuk ott, hogy izgalmas filmet láttunk. Tele jó nagy füllentésekkel.

(Pénzes cápa ***)