Magyarországon demokrácia van, Magyarország jogállam, nincsenek kivételek, törvényesen bárki lehallgatható. A titkosszolgálatok viszont nem figyelnek meg civil szervezeteket, alapítványokat – legalábbis Pintér Sándor szerint. A belügyminisztert a parlament nemzetbiztonsági bizottságában tartott keddi meghallgatásán ellenzéki képviselők szembesítették Lázár János napokban tett kijelentésével, miszerint titkosszolgálati jelentések igazolják, hogy a Soros György által nyújtott támogatásnak hála egyes civil szervezeteknek valós erejüknél nagyobb befolyásra tesznek szert a magyar társadalomban. Habár a belügyminiszter és a kancelláriaminiszter egymásnak ellentmondó információkat osztott meg a nyilvánossággal, hazánkban a civil mozgalmak nem a „jelentések” miatt vesztették el lendületüket, vezetőik sok esetben csak politikai ugródeszkaként akarták felhasználni a gyorsan jött népszerűségüket.
Csak ideig-óráig
Több mint egy hónappal ezelőtt jelentős meglepetést okozott Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, aki Gyurcsány Ferenc DK-elnökkel állt egy színpadra. Az egykori egészségügyi dolgozó eddigi közéleti szerepvállalásában nem is igazán az volt a meglepő, hogy egy demokratikus ellenzéki párt rendezvényén szónokolt, hanem hogy korábban a Jobbikkal is tartott közös rendezvényt. A volt nővér eddigi pályafutása is világosan mutatja, hogy az elmúlt években a civil mozgalmak miért csak ideig-óráig tudtak komoly áttörést elérni.
2010 után az MSZP súlyos vereségével útkeresés kezdődött a baloldalon. Míg Gyurcsány Ferenc és hívei másfél éves belső küzdelem után 2011 októberében elhagyták a szocialista pártot, addig más szervezetek, főleg az egykori SZDSZ prominens emberei a politizálás új formáit keresték. A második Orbán-kormány ciklusának első felében jött létre az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért Mozgalom (Milla), valamint a Szolidaritás. Az előbbi mozgalom a magyar médiatörvény körüli nemzetközi viharok idején született, de később általános kormányellenes civil mozgalommá vált. A Milla azután intézményesült a hazai politikában, hogy 2012. október 23-án Bajnai Gordon a szervezet rendezvényén jelentette be: 2014-ben le akarja győzni Orbán Viktort. Az Együtt 2014 néven létrejött párt a rövid fellángolás után gyorsan elveszítette a népszerűségét, és még azt sem tudta elérni, hogy a parlamentben frakciója legyen.
A volt Milla vezetőinek egy része mára országgyűlési, európai parlamenti vagy önkormányzati képviselő lett. Maga a mozgalom viszont teljesen elhalt, a helyét az Együtt és részben a Párbeszéd Magyarországért (PM) vette át. A Szigetvári Viktor vezette alakulat jelenleg a biztos szavazók körében 2-3 százalékon áll, míg a PM csupán 1 százalékon.
A Szolidaritás Mozgalom a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjazása miatt kialakult tüntetésekből nőtt ki. Kónya Péter és Árok Kornél volt a mozgalom két emblematikus arca. A hanyatlás nem meglepő módon az ő esetükben is akkor kezdődött, amikor megkezdték a hivatalos tárgyalásokat a választási együttműködésről az Együtt 2014-gyel. Végül csak Kónya Péter került be a parlamentbe, míg Árok Kornélt kizárták a Szolidaritásból.
Lendületecskék
2012 decemberében a civil mozgalmak újabb lendületet kaptak azzal, hogy a kormány bejelentette az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek csökkentését. Pár nap alatt ismét több nagyobb tüntetés volt, és a kormány végül visszakozásra kényszerült. A mozgalom éppen emiatt gyorsan elenyészett, és a szervezők egy része csatlakozott az ellenzék készülő választási kampányához. 2013-14-ben a civil mozgalmak jelentősen visszaszorultak, mivel vezetőik egy része éppen azokban a hónapokban érte el, hogy valamilyen módon mandátumot szerezzen.
A civil mozgalmak „sikertörténete” 2014 őszén az internetadó bevezetése után következett be. Az új szerveződéseknek sikerült elérniük, hogy a kormány visszavonja az internetadó bevezetésének tervét, majd az amerikai kitiltási botránnyal párhuzamosan több korrupcióellenes tüntetést is szerveztek 2014 végén és 2015 elején. Ezek a civil szerveződések jól ismerték föl, hogy a választók jelentős része sem a Fideszből, sem a mostani baloldali pártokból nem kér, ezért újabb és újabb akciókat ígértek, hogy fenntartsák az őket övező érdeklődést. A magukat rendszerbontó civilekként meghatározó szervezetek 2015. március 15-én népszavazást kezdeményeztek. Végül négy kérdésben kezdhették meg az aláírásgyűjtést tavaly nyáron, de az ellenzéki pártok passzivitása miatt a saját bevallásuk alapján is csak 87 ezer szignót tudtak összegyűjteni. A mozgalom ezután teljesen elhalt, 2015. október 23-i rendezvényükön több volt az újságíró, mint a demonstráló.
Nem váratott magára a következő civil mozgalom elindulása sem. A közoktatás állapota ellen Miskolcról indult el az újabb szerveződés. A Tanítanék Mozgalom a csúcsra a február 13-i és március 15-i Kossuth téri demonstrációjával ért fel, amikor az utóbbi évek talán legjelentősebb kormányellenes demonstrációit sikerült megtartaniuk.
Vélhetően ennek köszönhetően a kormány több változtatást kezdeményezett a közoktatásban. A Tanítanék több sztrájkot is hirdetett, egyszer a Pedagógusok Szakszervezetével közösen. Arról már megoszlottak a vélemények, hogy az újabb tiltakozások mennyire voltak sikeresek. Érthető módon a kormány – és hozzá közel álló médiumok - kudarcról, míg a civilek sikerről beszéltek. Mindezek ellenére a mozgalom, úgy tűnik, egyelőre kifulladt, bár, még korai őket temetni: június 11-re újabb demonstrációt hirdettek.
Az elmúlt hat évben mindegyik civil mozgalom számára az jelentette a legnagyobb kihívást, hogyan kapcsolódjanak a hivatalos politikához. Kezdetben mindegyikük elmondta, hogy semmi közük nincsen a baloldali ellenzéki pártokhoz, és később sem akarnak hozzájuk csatlakozni. A jelentős „hitelességvesztésük” akkor következett be, amikor az ígéretekkel szemben tárgyaltak, majd meg is állapodtak a különféle pártokkal. Mostanra az a kép alakult ki a civil mozgalmakról, hogy a vezetőik csak arra használják a hirtelen jött népszerűségüket, hogy így szerezzenek a későbbiekben parlamenti vagy éppen önkormányzati mandátumot. Ezzel még önmagában egyáltalán nem lenne probléma, mivel a felvilágosult európai országokban is teljes mértékben létező gyakorlat, hogy egy-egy ügy mentén szerveződő mozgalom később megpróbál a politikai döntéshozatalba is beleszólni.
Nincs messze a jó példa
A közelmúltból a legjobb példa erre Lengyelország. Pawel Kukiz színész és énekes a 2015-ös elnökválasztáson 21 százalékot ért el, majd pártot alapított. Elitellenes mozgalmával sikerült a parlamenti választáson harmadik erőként bekerülnie a varsói törvényhozásba. Ha most tartanák a választásokat, akkor Kukiz pártja simán átlépné az ötszázalékos bejutási küszöböt.
Magyarországon legutóbb civil mozgalom akkor tudott komoly eredményt felmutatni, ha nem kötődött valamelyik politikai párthoz. Az LMP is az Élőlánc mozgalomból fejlődött ki, de az akkori vezetők inkább a sokkal rizikósabb önálló utat választották a politizáláshoz, és nem állapodtak meg már valamelyik meglévő párttal.
