A lembergi polgármester által irányított Szamopomics és Oleh Ljasko Radikális Pártja nem szavazott. Ljaskoék, akik ezúttal ellenzékben vannak, de az előző, Arszenyij Jacenyuk kabinetje mögötti koalíció szétesését is beteljesítették, azt közölték, többé nem kívánnak részt venni a törvényhozás munkájában. Döntésüket azzal indokolták, hogy szerintük az államfő kisajátította a hatalmat, és diktatúrát honosít meg.
Az igazságügy kérdése forró témának számít Ukrajnában. Az előző főügyész, Viktor Sokin ugyanis Porosenko felszólítására mondott le, majd május elején nagy vihart kavart az utód kinevezése. A tisztséget ugyanis Jurij Lucenko volt belügyminiszter, a Porosenko mögötti frakció (PPB) korábbi vezetője kapta meg, anélkül, hogy jogi végzettsége lenne. Nyilván ennek érdekében megtörtént a szükséges törvénymódosítás is, így a PPB politikusa jogi végzettség nélkül is jogszerűen töltheti be a tisztet.
A tegnap elfogadott alkotmánymódosítás, akárcsak a főügyész kinevezését lehetővé tevő törvény, számos könnyítést vezet be a bírók kinevezése kapcsán. A továbbiakban már nem elvárás, hogy ahhoz, hogy valakiből bíró legyen, legalább tíz évig előzőleg Ukrajnában éljen. A bírókat csak személyesen az államfő jóváhagyásával lehet kinevezni.
A Radikális Párt nélkül ugyan működőképes a parlament, de mindenképpen a feszültség fokozódásához vezet. A koalíció és maga az államfő népszerűsége eközben folyamatosan romlik, sőt mondhatni, zuhan, miközben a radikálisoké emelkedik. Egy május közepén végzett felmérés szerint ha most lenne elnökválasztás akkor azt Julija Timosenko, a Batykivscsina elnöke nyerné. Őt követné a radikális pártvezér, Oleh Ljasko. Porosenko csak harmadik helyen végezne.
Ukrajna hadat üzent az újságírásnak?
Rontja a kormányzat és az elnök helyzetét az is, hogy szaporodnak a nyugati bírálatok a kijevi döntések kapcsán. Tegnap például a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi jogvédő szervezet arra szólította fel Kijevet, hogy azonnal törölje a 17 orosz újságíróval szembeni beutazási tilalmat, amelyet múlt héten hagyott jóvá Porosenko. „Ukrajna érthetően nyugtalan az orosz propaganda következményei miatt, de a szabad sajtó elleni nyomásgyakorlás hibás és nem megfelelő reakciókat vált ki az ukrán kormány ás az orosz sajtó között”, áll a közleményben.
Ugyancsak komoly vihart kavart nyugaton az is, hogy egy ukrán internetes portál, a Mitrotvorec nemrég nyilvánosságra hozta a szakadár területekre akkreditált négyezer külföldi újságíró személyes adatát és a lázadók kollaboránsaiként bélyegezte meg mindannyiukat. Arszen Avakov ukrán belügyminiszter védelmébe vette a Mirotvorecet, a titkosszolgálat egyik tisztségviselője pedig úgy fogalmazott, az Ukrajnában dolgozó “tisztességes újságíróknak, akik az igazat tudósítják”, nincs mitől tartaniuk amiatt, hogy személyes adataik nyilvánosságra kerültek.
Az amerikai The New York Times (NYT) viszont nem így gondolja. A napokban „Ukrajna hadat üzen az újságírásnak” címmel közölt egy írást Ian Bateson, aki maga is szerepel a listán. A szerző szerint az újságírók névsorának közzététele miatt kialakult helyzet veszélyezteti az ukrajnai sajtószabadságot. Bates úgy fogalmaz: „A weboldal és támogatóik a kormányban úgy gondolják, hogy az újságírókat két táborra lehet osztani: azokra, akik támogatják az államot, és azokra, akik ellene vannak, értve ezen, hogy a kormányt bíráló újságíróknak el kell hallgatniuk…. Ez bármelyik társadalomban veszélyes, különösen napjaink Ukrajnájában, ahol elengedhetetlen a kritikus újságírás”.
