Elvegyültünk Kairó forgatagában

A magyar miniszterelnök múlt heti egyiptomi látogatása újra az országra irányította a figyelmet. Különösen azért, mert a 2011-es forradalom előtt ő volt az utolsó európai politikus, aki a néhány hét múlva lemondásra kényszerített elnökkel, Hoszni Mubarakkal találkozott. A piramisok földjén az utóbbi években minden a látogatók biztonságáról szól. Bár az arab tavasz óta kétségkívül kevesebben keresik fel az országot, de turista azért most is van…

Az egyiptomi turizmus a 2011-es forradalom óta visszaesett. Addig a lakosság fele élt a turistákból és a idegenforgalomból. Az egyiptomi turisztikai szektor közvetlenül az ország GDP-jének hat százalékát, de közvetett hatásaival együtt az egyiptomi gazdaság több mint tizedét (11,3 százalékát) adja. A szektorban egymillióan dolgoznak, de közvetlenül további kétmillió embernek ad munkát. Így pedig elég komoly károkat okoz a látogatók elmaradása.

Az ország jelenlegi helyzetében már csak azért is kiemelten fontos a turizmus, mert ez Egyiptom egyik legfőbb keményvaluta forrása. Létfontosságú, hogy visszatérjenek a vendégek és velük együtt a jelentős bevételek.

Fő a biztonság

A magyar turistákat is szeretettel várják vissza, azzal az üzenettel, hogy Egyiptom nagyon biztonságos. Hogy ez mennyire nemcsak szándék, azt már a megérkezéskor tapasztalhattuk. A kairói reptér ugyanis üresen kongott, ami egy harmincmilliós város esetében elég szokatlan. Az új szabályok szerint ugyanis a hozzátartozók nem mehetnek be a reptérre, kívül kell várakozniuk. A belvárosban és az odavezető úton mindenütt látható a rendőri és katonai jelenlét, mely a fokozott biztonság része. Minden lámpánál állnak rendőrök, de kilométerenként katonai járműveket is láthat a turista.

Túravezetőnk, Abdel Karim Adel, a Pyramidon Travel ügyvezetője mindenhová elvitte a magyar média képviselőit, hogy saját maguk is érezzék: nincs biztonsági probléma Egyiptomban. Több miniszterrel és a turisztikai hivatal vezetőivel is beszélhettünk, akik egybehangzóan elmondták, a turisták biztonsága a legfontosabb a számukra. Egyúttal megígérték, hogy - a hadsereggel és rendőrséggel együttműködve - a legkisebb veszélyhelyzetet is elhárítják.

Jólesik az alvás a mecset hűsében

Kairó, az örökmozgó város. Több mint harmincmillió ember lakja, s mindennap majdnem nyolcmillió autóval közlekednek a város útjain. Ennek megfelelően a magyar turistának ez a forgalom maga az őskáosz, de az autókígyó olyan simán halad, mint maga a Nílus. Persze sok a koccanásos baleset, de túravezetőnk viccesen megjegyezte, hogy viták nincsenek a balesetek kapcsán, mert mindkét félnek jobb elkerülni a rendőri beavatkozást. Mindenki kerüli a bajt.

Az autósok többsége számára az index nem is létezik, inkább a duda van divatban irányváltáskor is. Veszély esetén egy dudálás dukál, a gyorsabb jármű három tülköléssel adja tudtunkra, kié az elsőbbség. A jelzőlámpák csak dísznek vannak, működő példányt csak elvétve lehet látni. Ellenben mindegyiknél áll egy rendőr, sőt kilométerenként katonák is posztolnak, akik bármikor ellenőrizhetik az autósokat. Az egyiptomiak mindenhová autóval mennek a városban, ami nem csoda, hiszen egy liter benzin 2 egyiptomi font, vagyis hatvan forint.

Kairóban, a 2011-es forradalom legfőbb színhelyén, a Tahrír téren mintegy négymillió ember gyűlt össze, s néhol még meg lehet találni azokat a szögesdrótokat, melyekkel annak idején a forgalmat zárták le. A teret és a környező házakat azóta már teljesen felújították, a szögesdrótdarabokon kívül nincs látható nyoma a harcoknak. Itt található a Nemzeti Múzeum, ahol eredetiben nézhetjük meg a fáraók kincseit.

Ellátogattunk az iszlám negyedbe is, ahol muszlim és török mecset, ortodox és katolikus templom egyaránt várja a hívőket. Persze nemcsak imádkozni járnak ide az emberek. Itt tanulnak, vagy a fiatalabbak telefonos játékaikkal játszanak, láttunk olyanokat is, akik itt töltik a sziesztát és a hűs templom szőnyegén alszanak. Mivel az egész negyed egy óriási bazár, jó, ha a pénztárcát gondosan elrejtjük a vásárlás szerelmesei elől. Jelenleg a legtöbb turista kínai, indiai, japán és spanyol, de mind többen jönnek Európából is.

A kocsmákban egész nap hatalmas a forgalom, hiszen pihenőidőben mindenki betér ide egy-egy erős török kávéra és egy mézes vízipipa kedvéért.

Piramisok tevével és luxusbusszal

A gízai piramisoknál például háromlépcsős biztonsági rendszeren keresztül juthatunk el a hatalmas gúlák közelébe. Az első katonai útzár, ahol az autót vizsgálják át. Bombakereső kutyák is segítenek a helyszínen, hogy kiszagolják az esetleg veszélyes csomagokat. A jegyvásárláskor a csomagokat röntgennel világítják át, a harmadik állomás a személyes motozás, ahol a hölgyeket természetesen nők vizsgálják meg.

A hangulat azért igazán egyiptomi. A piramisokat akár tevével vagy szamaras kordéval is megközelíthetjük, sőt konflis is rendelkezésre áll (vagyis Rejtő Jenő nem is írt a valóságtól annyira elrugaszkodott történeteket). Aki viszont szeretne kényelmesen nézelődni, azt légkondicionált buszok viszik egészen a piramisok lábához. Érdemes meglátogatni a panoráma teraszt, ahol a páratlan panoráma mellett igazi bazár is vár a turistára. Most csak a Kheopsz piramis látogatható, de a tervek szerint valamennyit megnyitják a turisták előtt. A piramisok alatt hever a híres Szfinx, melyet éppen restaurálnak. Az orra és a füle sajnos az európai múzeumokat gazdagítja.

Ami igazi újdonság, az az építők városa - melyet nemrég tártak fel, és azóta is folyik benne a munka -, valamint a Szfinx és a piramisok földalatti járatai. Ezek ma még el vannak zárva a látogatók elől. Sokak számára meglepő, hogy közvetlenül a piramisok mellett is laknak, élnek emberek. Kairó és Gíza szinte karnyújtásnyira terül el egymás mellett. Többször is előfordult, hogy a helyiek megvédték a turistákat a veszély legkisebb jelére is. Nemcsak a hivatalos rendfenntartókra, hanem a civilekre és az egyszerű járókelőkre is igaz mindez. Kairó belvárosában sétálva nincs semmilyen veszélyérzetünk, mindenki mosolyogva, kedélyesen étellel, itallal fogadja a külföldieket.