Hat állam – Kalifornia, Montana, New Jersey, Új-Mexikó, Észak- és Dél-Dakota – választói szavaznak ma arról, ki legyen a demokrata és a republikánus elnökjelölt. A republikánusok már csak megerősíthetik a kialakult végeredményt, de a demokraták még küzdenek. A kaliforniai győzelem az előválasztási kampány legértékesebb trófeája, a demokratáknál 546 küldöttet lehet megszerezni az elnökjelölő konvencióra, míg a republikánusoknál 172 delegátust lehet elnyerni.
Montana államban 27-27, New Jerseyben 142 és 51, Új-Mexikóban 43 és 24, Dél-Dakotában 25 és 29 küldött támogatásáért küzdenek a két nagy párt jelöltjei. Észak-Dakotában caucust, azaz jelölőgyűlést tartanak a demokraták, a republikánusok ott már leszavaztak. Az előválasztási szezon egy héttel később, június 14-én a fővárosban, Washington DC-ben zárul, ott még 46 demokrata küldött állhat vagy Clinton, vagy ellenlábasa, a magát demokratikus szocialistának valló Sanders mellé, de ennek már nem lesz különösebb jelentősége.
A republikánusoknál 1237 küldött támogatása szükséges az elnökjelölő konvención ahhoz, hogy valaki megszerezze az elnökjelöltséget, s Trump mellett már 1239-en sorakoztak fel. Május 26-án lépte át a küszöböt, amikor összesen 29 el nem kötelezett küldött (15 észak-dakotai, 7 pennsylvaniai, 2-2 nyugat-virginiai és nevadai, 1-1 coloradói, New Hampshire-i és oklahomai) kinyilvánította, hogy őt fogja támogatni a júliusi, clevelandi tanácskozáson.
Addigra a manhattani milliárdos utolsó két ellenfele is visszalépett: Ted Cruz 559, John Kasich pedig alig 161 delegátust gyűjtött, így egyiküknek sem lett volna esélye megszorítani Trumpot. Marco Rubio 172 delegátust szerzett, de csak 34-ről rendelkezhet szabadon, a többit Oklahoma, Minnesota és Louisiana állam vezetése újraosztotta.
Hiába áltatja magát a szeptemberben 75. évét betöltő Bernie Sanders, a vermonti független szenátornak holnap meg kell békélnie azzal, hogy a jutalomjátéka véget ért. Bármilyen nagy és lelkes tömegek követik, bármilyen hatalmas várakozásokat keltett – beteljesíthetetlennek tűnő – ígéreteivel, nem fogja tudni megfordítani az állást. Pedig Sanders irracionális kitartása árt a várható demokrata elnökjelöltnek, s megnehezíti Hillary Clinton dolgát novemberben.
Trump elégedetten bizonygathatja, hogy míg ő bezzeg már bebiztosította jelöltségét, méghozzá népes mezőnyben, 16 vetélytárssal szemben, addig „hazug Hillary” – egy a sok jelző közül, amellyel az egykori First Ladyt támadja – még mindig küszködik, meg kell küzdenie a demokraták nyugati parti végváráért, Kaliforniáért.
Míg a volt külügyminiszternek a hétvégi Virgin-szigeteki és Puerto Rico-i győzelmek után már csak mintegy 30 delegátus támogatását kell megszereznie, Sandersnek több mint 800 küldöttre lenne szüksége, hogy átlépje a küszöböt. A vermonti szenátor utólag kétségbe vonja a demokrata előválasztás szabályait, pontosabban az úgynevezett szuperdelegátusok szerepét. Mint mondja, méltánytalan, hogy több mint 400 szuperdelegátus már azt megelőzően Clinton mögé állt, hogy egyetlen államban, akár egyetlen szavazatot leadtak volna.
Sanders ezért megszavaztatná az elnökjelölő konvenciót, hogy egy-egy állam szuperdelegátusait kötelezzék, azt a jelöltet támogassák, aki az adott államban az élen végzett. A szuperdelegátusoknak elvileg szabad kezük van, 2008-ban, amikor világossá vált, hogy Barack Obama lesz az elnökjelölt, számos szuperdelegátus, aki korábban Hillary mellett tette le a voksot, átállt Obama oldalára. Ez idén nem fog megismétlődni, hisz Clinton előnyét nemigen lehet megkérdőjelezni, különösen, hogy a szuperdelegátusok beszámítása nélkül is ő vezet.
Clinton 25, Sanders 20 államban végzett az élen, ám a volt First Lady vitte a nagy államokat (New York és Florida után várhatóan Kaliforniában is nyer), s azokat, ahol népes afrikai-amerikai, illetve spanyol ajkú kisebbségek élnek. Sanders győzött számos kisebb caucus-államban, ahol csupán jelölőgyűléseket tartottak, s ő inkább a fehér szavazók, illetve a fiatal korosztályok körében népszerű. Összességében azonban Clinton három millióval több szavazatot szerzett, így eléggé érthetetlen a vermonti szenátor eltökéltsége. Igaz, kétségtelenül széleskörű támogatást mutat, hogy kisösszegű, 30 dollár alatti támogatásából több mint 210 millió dollár kampánypénzt szedett össze.
Legutóbbi kampánygyűlésein Sanders magabiztosan állította, hogy Kaliforniában fölényesen győzni fog, s akkor mégiscsak nyílt verseny lesz a nyári philadelphiai demokrata elnökjelölő konvención. Clinton is tarthatott némiképp a Bernie-láz eluralkodásától, átalakította ugyanis menetrendjét, lemondott több kampánygyűlést New Jerseyben, ahol a felmérések szerint biztos a győzelme, s helyettük számos kaliforniai állomást iktatott be programjába. Az utolsó szuperkedd eleve nehezen átfogható területet ölel fel, a hat állam négy időzónában található, rendkívül költséges, szinte lehetetlen lett volna mindenütt személyesen megjelenni.
Egy friss Field-felmérés szerint a valószínű demokrata választók 45 százaléka támogatja a volt külügyminisztert, 43 százaléka pedig a szenátort, mivel pedig a közvélemény-kutatás 4 százalékos hibahatárral készült, ez gyakorlatilag döntetlent jelent. Januárban ugyanez az intézet még 11 pontos Clinton-előnyt mért.
A Wall Street Journal/NBC News/Marist felmérés 49-47 százalékra tette az esélyeket, ez is igen szoros versenyt jelez előre. A legutóbbi Quinnipiac közvélemény-kutatás szerint ugyanakkor jóval erősebb Clinton, náluk 53-39 az állás. Az ABC News/Washington Post felmérése szerint Clinton 56 százalékra számíthat Kaliforniában, Sanders 42-re. A Real Clear Politics portál több felmérés átlagolt adatai alapján 11 pontos Clinton-vezetést mutat, a volt First Ladyre 53,3, a szenátorra 42,5 százalék szavazna.
Hillary Clinton számára nagy jelentőségű, hogy Jerry Brown, Kalifornia állam kormányzója mellette tette le a voksot, noha a politikusnak ellentmondásos a viszonya Clintonékkal, hisz 1992-ben Bill Clintonnal vetélkedett a demokrata elnökjelöltségért. Sanders esélyeit ronthatja, hogy a független szavazók csak akkor voksolhatnak rá, ha május 23-ig eszükbe jutott demokrataként regisztrálni magukat. A Bernie rajongótáborának zömét adó diákok pedig az iskolaév végével már hazautazhattak Kaliforniából, így az ő szavazataik is hiányozhatnak.
Hillary tehát még az utóvédharcot vívja demokrata vetélytársával szemben, de már a jövőre kell koncentrálnia. A Clinton-kampány már az elnökválasztási kampány második szakaszára készül: ki kell találniuk, hogy a volt First Lady miként tud szembeszállni a nem konvencionális politikai eszközöket használó, s populista demagógiájával, személyeskedő támadásaival nagyon is eredményes milliárdossal az ősszel kezdődő párharcban. Clinton egyfelől nem szeretne Trump színvonalára süllyedni, aki lekezelő, sértő állandó jelzőkkel látta el ellenfeleit az előválasztási kampányban, de mégis elég erélyesnek akar látszani, visszaverni a várható sárdobálást, a demagóg és megosztó vádaskodást.
Múlt heti külpolitikai beszédében Clinton az amerikai lapértékelések szerint sikeresebb volt, mint eddig bármikor, hogy a kettejük felkészültsége, világlátása közötti különbségeket érzékeltesse. A volt First Lady úgy döntött, leveszi a kesztyűt. Keményen bírált, miközben gúnyos megjegyzéseket tett a várható republikánus elnök sajátos elképzeléseire. „Donald Trump azt mondja, nem kellett volna megkötnünk az iráni nukleáris megállapodást. De mi lett volna a következmény, ha felállunk a tárgyalóasztaltól? Teherán felújítja atomprogramját és a világ minket hibáztat. Mi a megoldás? Háború?
Trump nem tud semmit Irán nukleáris programjáról, nem tudja a választ ezekre a kérdésekre. Hát persze. Semmi kockázata nincs, amikor golfpályákról tárgyal és felrúg egy megállapodást.” Clinton határozottan leszögezte: olyan indulatember, mint Donald Trump, nem kaphatja meg a nukleáris kódokat, hiszen akár atomháborút is kirobbanthat, ha valaki nagyon feldühíti. „Trump a diktátorokat dicséri, miközben bírálja a barátainkat, a brit kormányfőt, a londoni polgármestert, a német kancellárt, a mexikói elnököt, még a pápát is. Úgy vezetné az amerikai gazdaságot, mint valamelyik kaszinóját” – mondta többek között a volt külügyminiszter. Hillary beszéde közben megjegyezte, Trump már biztosan írja vitriolos Twitter-üzeneteit, s ez így is történt. „Pocsékul szerepelt a csaló Hillary! Alig tudta felolvasni a beszédét. Még csak nem is látszik elnökinek!” – ennyi telt ki tromfolás gyanánt a milliárdostól.
Hillary Clinton jóval többet költ kampányhirdetésekre, mint Donald Trump, de a milliárdos hirdetései hatékonyabbak egy digitális marketingcég felmérése szerint. Az USA Today című lapban ismertetett felmérés szerint a Fluent cég online felméréséből az derült ki, hogy a megkérdezettek 52 százaléka látott Clintont támogató hirdetést az előző héten, 45 százalék látott Trump melletti választási reklámot.
A Clinton-kampány megrendelésére már mintegy 105 ezer televíziós hirdetést sugároztak, Trump kampánya alig 33 ezret finanszírozott. A volt külügyminiszter 62,6 milliót költött tévéhirdetésekre, a milliárdos 18,5 milliót. Trump azonban olyan mértékben dominálja a politikai híreket, hogy szinte nincs is szüksége hirdetésekre, így is mindenki azt vitatja, megengedhető-e, hogy ő legyen az Egyesült Államok elnöke.
A média híradásai révén Trump Twitter-üzeneteiről például azok is értesülnek, akik egyébként nem twittereznek. A választók feltehetőleg elfogultak, a demokrata szavazók 67 százaléka nyilatkozott úgy például, hogy látott Clinton hirdetést, míg a republikánus szavazóknak csak 43 százaléka ismerte ezt el.
Trumpnak egyébként is nehéz hete volt. Magyarázkodni kényszerült az általa üzemeltetett, állítólagos felsőoktatási intézmény, a Trump Egyetem miatt, leplezetlen anyagiassággal, a hallgatók félrevezetésével vádolják, s több volt diák is perel. Kiverte a biztosítékot, hogy a tárgyalást vezető bíró származására megjegyzést tett („mexikói, biztos azért ellenséges”). Megvádolták azzal is a milliárdost, hogy a veteránok számára, jótékony célra gyűjtött, sokat reklámozott 6 millió dollár nem jutott el a rászorulókhoz, vagy legfeljebb csupán az összeg egy részét utalták át.
Paul Ryan házelnök, a legmagasabb rangú republikánus politikus ugyan bejelentette, hogy az elnökválasztáson Trumpot támogatja, mivel nem szeretné, ha Clinton győzne, de mindezt nem nagy meggyőződéssel tette, hanem mert nem maradt más választása. Sok republikánus politikus már nyilvánosan bejelentette, hogy nem szavaz a vagdalkozó stílusú, kiszámíthatatlan milliárdosra. Friss Reuters/Ipsos-felmérés szerint Clinton az előző héten növelte előnyét, 46 százalékon áll, míg Trump 35-öt kapna a valószínű választók körében, 19 százalék bizonytalan, ami azt mutatja, lehetne keresnivalója harmadik párti jelöltnek. A RealClearPolitics honlap átlagolt adatai alapján ugyanakkor jóval szorosabb, 43,8-42,3 az állás.
Miközben a Republikánus Párt továbbra is identitásválsággal küzd, a demokraták megválasztják jelöltjüknek Hillary Clintont, véget vetve a párton belüli baloldali lázadásnak. A liberális populizmus végül is nem uralkodik el a Demokrata Párton, miközben a jobboldali populizmus átvette a hatalmat a republikánusoknál. Sanders balra taszíthatta Clintont, aki többet beszél a jövedelmi egyenlőtlenségekről, de alapjában nem változott, középutas jelölt marad.
Donald Trump még sok mindent nem ért. Azt hiszi, hogy a fővezéri posztot célozta meg, de nagyon csalódni fog. Sértegeti a sajtót, szembeszállt minden hatalmi ággal, még a bírói hatalommal is. Nem érti, hogy az amerikai elnöknek mindezekkel együtt kell működnie, ha valamit el akar érni, márpedig nem fognak egyetérteni vele. A társadalom jelentős része ki nem állhatja. Az amerikai alkotmány pedig jelentősen korlátozza az elnök hatalmát és autoritását. Ha netán elnökké választanák, Trumpra durva kijózanodás várhat, a bumeráng visszaüthet.
