A Szent János telke kell? - Jövőtlen kórházi jövőkép

A fővárosi egészségügyi átszervezések kidolgozatlan tervei csak arra jók, hogy eltereljék a figyelmet az ágazat valódi bajairól – állítják ellenzéki egészségpolitikusok. A bezárásra ítélt Péterfy kórház főigazgatója a sajtóból tudta meg a kormány pénteki döntését, de konkrét válaszokat másoktól sem kaptunk arra a kérdésre, mi történik az egyes intézményekkel és honnan lesz pénz a fejlesztésekre.

Sásdi Antal: „bizonyára véletlenül, velem semmilyen megbeszélést nem folytatottak”

László Imre: dilettáns ötlet, hogy a 24 órás ellátást kínáló sürgősségi centrumok mellé nem nevezték meg pontosan azokat a szatelit-kórházakat, ahová a gyógyulásnak indult betegeket tovább lehet szállítani

Kökény Mihály: az egész fővárosi fejlesztési csomag csak blöff

Majdnem másfél éves vajúdás után torz kisegeret szültek a hegyek a főváros egészségügyi ellátásának átszervezésében – így értékelték a Népszavának nyilatkozó ellenzéki egészségpolitikusok a múlt pénteki kormányülésről kiszivárgott híreket. Ezek szerint a márciusi 200 milliárdos tervnél sokkal többet, öt év alatt 335 milliárd forintot szán a kormány a budapesti ellátás átalakítására, három új sürgősségi centrum kialakítására és a hozzájuk kapcsolódó építkezések megvalósítására. Sok gondja van a szakmának és az ellenzéknek is a tervekkel, de kimondva, kimondatlanul a legnagyobb baj a megszólalók szerint az, hogy az Orbán-kormány egészségügyet érintő ötleteiből oly kevés valósult meg a hatalom hat év alatt, hogy félő, ezt a mostani sebtében összerakott csomagot sem lehet komolyan venni.

Kamutárgyalások

Januártól ugyan a tervek elkészítésével megbízott miniszteri biztos állítólag végigjárta munkatársaival az állami fenntartású kórházakat, hogy az így szerzett információkra alapozva készíthesse el a kormánynak szánt átalakítási javaslatokat, most mégis a legtöbb kritika azért fogalmazódik meg, mert az állítólag elfogadott terveket mégsem egyeztette sem Cserháti Péter, sem az egészségügyi államtitkárság más munkatársa az intézményekkel.

Ennek legékesebb példája, hogy a Péterfy Sándor utcai Kórház főigazgatója a Népszabadság által kiszivárogtatott előterjesztésből tudta meg, be akarják zárni az intézményt, ami egyáltalán nem mellékesen a főváros egyik legnagyobb kórháza a maga 877 aktív és 710 rehabilitációs, illetve krónikus ágyával. A félretájékoztatás már ott elkezdődött, amikor a miniszteri biztos és a humántárca több vezetője tavasszal előbb háttérbeszélgetésekben, majd nyilvános konferenciákon is többször elmondta, minden kórházigazgatóval tárgyaltak és az egyeztetések eredményeként nem egy új szuperkórház felépítését javasolják a minisztereknek, hanem három sürgősségi centrum kialakítását javasolják. Ehhez képest Sásdi Antal arra a kérdésünkre, hogy az év első hónapjaiban vajon szóba került-e az államtitkárság megbízásából vele tárgyaló csapattal folytatott egyeztetéseken a pesti oldal meghatározó egészségügyi intézményének bezárása, azt válaszolta: „bizonyára véletlenül, velem Cserháti Péter semmilyen megbeszélést nem folytatott”.

Ezek után persze az sem meglepő, hogy a kórház sorsát eldöntő pénteki kormányülés után sem hívta fel senki a főigazgatót, mégis mit szól a tervekhez, hogy megszüntetik a kórházát, de legalább érthető, hogy egyetlen további kérdésünkre sem tudott választ adni. Pedig szerettük volna megtudni, mi lesz a sorsa a mostani aktív ágyaiknak, azok egy részét átveszik-e más intézmények, vagy véglegesen megszűnnek, esetleg krónikus ágyként átadja őket az egészségügy a szociális szférának – ahogyan az Ónodi-Szűcs Zoltán terveiben tízezres nagyságrendben szerepel. A Péterfy főigazgatója azt sem tudta megmondani, mi lesz a sorsa a felújított járóbeteg szakrendelőjüknek, amelynek pedig az éves látogatószáma eléri az egymilliót. Ki és hol látja majd el ezt a rengeteg embert – érdeklődtünk - hiába. Sásdi Antal várja, hogy a döntés megjelenjen a Magyar Közlönyben, azt reméli, abból kiderülhet, mit is akar a kormány valójában.

Átgondolatlan tervek

László Imre azt hangsúlyozta érdeklődésünkre, hogy a lehető legrosszabb történik az egészségügyben: megint teljes a bizonytalanság a jövőt illetően, ezért megindultak a találgatások és a rémhírek, amelyek az egyébként is tömeges szakdolgozói elvándorlást erősíthetik. A DK egészségpolitikusa az eddig kiszivárgott hírek alapján a legnagyobb bajnak azt tartja, hogy nyoma sincs a tervekben annak az átgondoltságnak, amely az alapellátástól, az ügyeleti rendszer megszervezésétől a járóbeteg és aktív kórházi ellátáson át a krónikus ágyak szétosztásáig egymással összefüggő rendszerben tervezné a jövőt. Az egykori kórházigazgató hangsúlyozta, ha valaki belenyúl az egymásra épülő elemekbe és kiemeli a kórházi fejlesztéseket és leépítéseket, annak meg kellene mondania, mi legyen a rendszer további részeivel. Ehhez pedig többször is le kellett volna ülni a szakmai szervezetekkel, kerületi önkormányzatokkal és intézményvezetőkkel, hogy mindenki tudja, mikor mi történik majd, és mit kell tenni, hogy a betegek érdekei ne sérüljenek. Szerinte az átalakítási tervekben sehol nincs nyoma annak, hogy mi lenne az ellátottaknak a legjobb megoldás.

László Imre dilettáns ötletnek tartja, hogy a 24 órás ellátást kínáló sürgősségi centrumok mellé nem nevezték meg pontosan azokat a szatelit-kórházakat, ahová a gyógyulásnak indult betegeket tovább lehet szállítani. Amerikai példák azt igazolják, hogy a sürgősségi centrumok néhány nap alatt bedugulhatnak, ha nincs meg a beteg további útja a rendszerben - érvelt a DK politikusa.

Az átszervezés előkészítetlenségét hangsúlyozta a Népszavának nyilatkozó korábbi szocialista miniszter is, aki szerint ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy megint félig kidolgozott ötletekről vitázik a közvélemény és a politika. Kökény Mihály úgy látja, a Fidesz-kormány tematizálni akarja a közbeszédet, hogy a javaslatok elvonják a figyelmet az ágazat megoldatlan bajairól, így a hónapok óta eredmény nélkül húzódó bértárgyalásokról, a kórházi adósságok folyamatos újratermelődéséről és a szakdolgozók megállíthatatlan elvándorlásáról.

A baloldali egészségpolitikus azt gondolja, amíg a fővárosi kórházbezárásokról és esetleges építkezési helyszínekről vitázik a szakma és a budapesti lakosság, addig nem tűnik fel senkinek, hogy a jövő évi költségvetésben sincs nyoma érdemi előrelépésnek, az egészségügynek beharangozott pluszforrások nagy része nem tényleges pénztöbblet, hanem csak az ágazat más területeiről, például a gyógyszerkasszából történt átcsoportosítás.

Kökény Mihály szerint ezt leszámítva is sok ponton zavaros a kiszivárgott koncepció, ami teret nyit a korábban már megtapasztalt lobbizásoknak. A miniszter utalt a szuperkórház ötletének tavaly februári bejelentése után beindult kerületi polgármesteri helyezkedésre és a Szent János Kórház fejlesztéséért tavaly nyáron folytatott kampányra, amelybe Varga Mihály nemzetgazdasági minisztertől Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármesterig sok fideszes politikus is bekapcsolódott. Mivel minden vezető tudja, hogy az Orbán-kormány csak a hozzá lojális intézményeket támogatja, most megint megkezdődhet a helyezkedés, hogy kinek mekkora összeg jusson a váratlanul magasra emelt, 335 milliárdos fejlesztési forrásból – érvelt lapunknak Kökény. Ugyanakkor szerinte semmit nem lehet tudni arról, honnan akarja előteremteni a kormány az előző uniós ciklus forrásainak kétharmadát, hiszen ebben az időszakban Brüsszel már nem támogat egészségügyi fejlesztéseket. Ezért aztán a jelenleg egyetemi oktatóként és nemzetközi szakértőként dolgozó baloldali politikus szerint eddig megismert formájában az egész fővárosi fejlesztési csomag csak blöff.

Az biztos, hogy a terv elfogadhatatlan – így értékelte a fővárosi egészségügyi átszervezések kiszivárgott koncepcióját Komáromi Zoltán is az ATV tegnap reggeli adásában. Az Együtt szakpolitikusa a Népszavának is megerősítette, hogy a Szent János Kórház 150 éves pavilonjait ő sem tartja alkalmasnak a korszerű gyógyításra, de az szerinte tévedés, hogy erre a helyzetre a Szent Imre Kórháztól alig 3-400 méterre felépülő 800 ágyas – tehát szuperkórháznak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető – új sürgősségi kórház építése jelentené a megoldást.

A Szent János telke kell?

A budapesti fejlesztési koncepció kidolgozásával megbízott Cserháti Péter március végén átadott első terveiben még az szerepelt, hogy a pesti oldalon a Honvédkórház és az Egyesített Szent István és Szent László Kórház bázisán létrehozandó két sürgősségi centrum mellé Budán egy harmadik csatlakozik majd a Szent János és a Kútvölgyi klinikai tömbjének fizikai összekötésével és új sürgősségi épület építésével, valamint a Városmajori Szív- és Érsebészeti Klinika bekapcsolásával. Több hetes mély hallgatás után azonban kiderült, a kormány lesöpörte az asztalról a koncepciót, bár amikor Ónodi államtitkár az Origónak elismerte, hogy a miniszterek „ledarálták, mint a kávét”, még senki nem tudta, melyik részével nem értettek egyet a terveknek. A pénteki kormányülés elé vitt új javaslatból vált világossá, hogy nemhogy fejlesztések nem lesznek a Szent János Kórházban, az egész intézményt lehúzzák a csatornába. Kérdések sorát tettük fel az intézmény vezetőinek, de nem tudtuk meg, mi lesz a sorsa a kórház pavilonjainak, tudnak-e olyan tervekről, amelyek az értékes, de műemléki épületei miatt erősen kötött fejlesztési lehetőségeket kínáló terület eladásában gondolkodnak. Arra sem kaptunk választ, vajon mekkora a telek értéke, mi lesz a sorsa a bérlőként a Jánoshoz kapcsolódó egyetemi Tüdőklinikának, vagy a szomszédban található – a lakhatatlanságig lepusztult – nővérszállójuknak, amely pedig épp most készül pályázni a nővérszállók felújítására uniós pénzből meghirdetett fejlesztési lehetőségre. Választ vártunk arra is, a kórház mostani orvosi és szakdolgozói gárdája teljes egészében átkerülhet-e az Etele térre tervezett új kórházba és vajon elfogadják-e ezeket a terveket a kormány döntésének megfelelően, vagy örülnek a János Kórház bezárását ellenző politikai és civil ötleteknek. A kórház sajtósai az állami kórházfenntartóhoz irányítottak minket, de ott mindössze annyit tudtunk meg, hogy a kiszivárgott hír alapja még csak egy koncepció, amelynek a részletei még nem kidolgozottak.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) még ennyire sem volt konkrét válaszában. Utaltak rá, hogy a vidéki kórházakban végrehajtott fejlesztések után mindenképpen szükséges Budapest és Pest megye egészségügyi rendszerének korszerűsítése is, amelynek során „fontos cél, hogy komplex, sokszakmás, sürgősségi ellátásra is alkalmas centrumok jöjjenek létre, amelyek lehetőség szerint egy telephelyen működnek az év minden napján. A fejlesztés lehetővé teszi a betegbiztonság és a betegelégedettség növelését, a fővárosi egészségügyi szakellátásokat igénybe vevő lakosság komplex ellátási színvonalának emelését és az azokhoz való hozzáférés megkönnyítését, valamint kiemelten fontos szempont a sürgősségi esetek hatékonyabb ellátása is” – válaszolták kérdéseinkre. A jól ismert sablonüzenetek helyett szerettük volna megtudni, a sürgősségi centrumokhoz nem kapcsolódó, de sokszor rettenetes állapotban lévő többi fővárosi intézmény reménykedhet-e bármilyen felújításban, el akarja-e adni az állam a Szent János Kórház területét, kinek volt az ötlete a miniszteri biztos korábbi terveiben még nem szereplő két kórház bezárása és milyen ütemben tervezik megvalósítani a fejlesztéseket a határidőként megjelölt ötéves perióduson belül.

Múlt csütörtökön a szokásos kormányinfón a kancelláriaminiszter a fővárosi egészségügy átszervezésének tervei mellett az ágazat más területein is kormánydöntést ígért a pénteki egész napos kormányülés végére. A Budapestet érintő vita azonban elhúzódhatott, mert ezen túl mindössze annyit sikerült elfogadni a nap végére, hogy az ÁNTSZ 25-30 milliárd forintért vásárolhat vakcinákat a fertőző betegségek megelőzésére a következő három évben.

Ha semmi nem jön közbe, állítólag a szerdai kormányülésen folytatják a miniszterek az egészségügyi kérdések áttekintését, hiszen Lázár János szerint tárgyalni akartak még az egészségügyi szakdolgozók és orvosok béréről, a háziorvosok helyzetéről, a népegészségügyi programokról, vagy a mentősök életpálya-modelljéről és a kórházi kancellári rendszer jövő januári bevezetéséről. Csak a rend kedvéért: a bértárgyalások hónapok óta tartanak az államtitkárság és a legnagyobb szakmai, érdekvédelmi szervezetek vezetői között, a hangzatos ígéretek ellenére azonban változatlanul nincs megállapodás, egyre későbbre kerül a beígért béremelés. Az alapellátási törvényt lassan egy éve fogadta el az országgyűlés, de eddig egyetlen végrehajtási utasítását nem sikerült kidolgozni. A vastagbélrák szűrésének népegészségügyi programját lassan egy évtizede nem indítja el a magyar állam, mert a biztosabb eredményt adó eljárást drágának találja. A mentősöknek tett ígérgetések ellenére ma a terület alacsony bérei miatt követhetetlenül és megállíthatatlanul gyors az elvándorlás a szakmában. A kancellárok kinevezése pedig olyan fiskális szempontú átszervezéseket eredményezhet, amelyek a vidéki betegeket számukra nem egyszer megfizethetetlen utazásokra kényszerítik majd.

Ezekről a kérdésekről kellene tehát a szerdai kormányülésen dönteni. Mindről. Nem akarjuk megjósolni, meddig jutnak el a miniszterek.