Szocialistákhoz közel álló körök szerint nagyon rosszul jött Tóbiás Józsefnek a dunaújvárosi választási eredmény. Jóllehet a szocialisták elnöke többször is kijelentette, hogy nem az országos elnökség döntött arról, hogy saját jelölttel szállnak harcba az önkormányzati képviselői helyért, hanem az MSZP szabályainak megfelelően a helyi szervezetet illette a jog, mégis a funkcióban lévő elnökön kérik számon a kudarcot. Merthogy nem is egyszerű bukásról van szó, nem egy simán elvesztett időközi választásról, az már az előcsatározásokból is kiderült; maguk a szocialisták és a Fidesz is magasra tették a lécet. Az előbbiek azzal, hogy hallani sem akartak arról, hogy a DK aspiránsa legyen a baloldal egységes jelöltje, utóbbiak pedig Orbán Viktort is felvonultatták a kampányban. Néhány tízmilliárd forint ígéretének kíséretében. Felerősíti a vereséget, hogy a DK embere a végső elszámolásnál sokkal jobb teljesítményt mutatott fel és a második helyen futott be - bár egy választásnál ennek semmi értéke nincs -, míg a MSZP-ét még a Jobbik jelöltje is legyőzte. És az a tény is a regnáló elnök ellen hat, hogy a baloldal össz-szavazati száma, az előzetes egymás elleni marakodás ellenére is elegendő lett volna a sikerhez. Tóbiás hétfői közleménye arra enged következtetni, hogy az elnök máris levonta a megfelelő következtetést és kijelentette: meg kell teremteni mindenütt a társadalmi koalíciót, és a demokratikus erőkkel kooperálva a legjobb jelöltet kell kiválasztani, nem a helyi elitekre bízva a jelölést.
Mondhatnánk: helyes a gyors és pontos elemzés, illetve következtetés, még ha nehéz is eldönteni, pontosan mit is jelent a társadalmi koalíció. A társadalom, ezt a dunaújvárosi példa is mutatja, továbbra is megosztott; annak kell lennie, ha egy olyan helyen is mandátumhoz juttatnak egy fideszes politikust, ahol az elődnek gyilkosság gyanúja miatt kellett lemondania. És maga a baloldali szimpatizáns-kör is erősen tagolt; nem is lehet más, ha folyamatosan párton belül és a pártok között is háborúskodás folyik. Aktuálisan a szocialistáknál is, annak dacára, hogy a négy elnökjelölt versenyét, valamint a választmányi vezető posztjáért folyó harcot a demokratikus választási rend példájaként igyekeznek feltüntetni. Ezzel együtt a verseny még lehet jótékony hatású, amihez, bármily furcsa, a dunaújvárosi kudarc is hozzájárulhat. Éppen azzal, hogy – amit Tóbiás tette – a megfelelő irányba, netán közösen – másokkal és önmagukkal – viszik tovább a pártot. Nem könnyű persze a helyzet, hisz nem pusztán a most vasárnap elbukott választás terhe nagy, hanem a talán nem is eléggé megfontoltan elindított, láthatóan zátonyra futott népszavazási kezdeményezéseké is.
A szocialisták nem egészen három hét múlva választanak maguknak új elnököt. Erőteljes jóindulat kell hozzá, hogy azt higgyük, képesek lesznek élni az új eséllyel.
