Élen a korrupcióban - Benéztünk az OLAF-jelentés mögé

Uniós mérések szerint Magyarország élen járt a tavalyi évben a brüsszeli támogatások eltüntetésében – ez derült ki az Európai Unió Csalások Elleni Hivatala (OLAF) által a múlt héten kiadott jelentésből. A 2015-öt megelőző évekhez képest is kiugróan sok visszaélést állapított meg a hivatal, azt azonban csak ritkán lehet pontosan tudni, hogy kik követték el azokat. A probléma megoldását nehezíti, hogy rendkívül alacsony a hazai hatóságok hajlandósága az ilyen ügyek felderítésére.

Magyarország „előkelő”, harmadik helyen végzett az OLAF éves jelentésében a múlt héten közzétett listán. A dobogós jelző ez esetben inkább szégyen mint dicsőség ugyanis, ez a lista az uniós támogatások felhasználásával kapcsolatos visszaélések számát sorjázza a tavalyi évre vonatkozólag. Az OLAF riportjából nemcsak az derült ki, hogy a szervezet 17 gyanús támogatási ügyet vizsgált hazánkban 2015-ben – ennél csak Bulgária és Románia "büszkélkedhet" többel –, hanem az is, hogy ezekből 14 esetben ki is mondta a szabálytalanság tényét, ennél fogva pedig a pénzek visszafizettetését javasolta az Európai Bizottságnak. A megállapított csalások számát illetően megelőzzük Bulgáriát, ahol az OLAF 12 esetben ítélte bizonyíthatónak a visszaéléseket. Még fényesebben csillogó éremmel lehetnénk gazdagabbak, amennyiben nem számítanának bele az összevetésbe a speciális agrárpénzek (SAPARD). Ezek azért képviselnek külön kategóriát, mert még az uniós csatlakozás előtt segítették a két kelet-európai országot a mezőgazdaság fejlesztésében és az egységes közösségi piachoz való felzárkózásban. Viszont, ha azt nézzük, hogy a SAPARD nélkül melyik ország kapta a legtöbb pénz-visszafizetési kötelezettségre vonatkozó javaslatot Brüsszel számára az OLAF-tól, akkor Magyarország vezet 14 esettel, Románia a második 12, és Bulgária a harmadik 10 üggyel.

Változatok a csalásra

Fontos jelzések ezek számunkra az OLAF-tól, azonban hiába böngészik az éves jelentést azok, akik a visszaélésekhez köthető cégek és projektek neveire kíváncsiak. A beszámolóban csak az összesített számok szerepelnek, konkrét ügyekre vonatkozóan csak a legritkábban esetekben adnak ki adatokat. A jelentésben szerepel ugyan egy „uniós támogatással megvalósuló, 4,3 millió eurós projektről” szóló esettanulmány, amelynek során „egy gyárat szereltek fel új gépekkel”, ám a korrupcióellenes szervezet általában kitérő válaszokat minden olyan kérdésre, amelyek az érintett cégek és projektek nevét firtatják. Mindenesetre akad néhány hazai projekt, amelyek tavaly beazonosíthatóan vizsgálati alanyai voltak az OLAF-nak: ilyenek a tendereket sorra nyerő Elioshoz fűződő közvilágítási projektek, valamint az V. kerületi Budapest Szíve-program is. A tárgyidőszak előttről az Átlátszó.hu jóvoltából ismert még annak a csepeli magánklinikának a története is, amely túlárazott berendezéseket vásárolt EU-s pénzből, valamint szintén a tényfeltáró portál tevékenységének köszönhetően idén indult OLAF-vizsgálat az úgynevezett vakszoftver-program - a gyengén látók számára az internetezést állítólag segítő, félmilliárd forint uniós forrással támogatott, ám az ígéretek ellenére egyelőre nem hozzáférhető - program ügyében.

Itt azonban véget is ér a név szerint ismert szereplők sora, bár egyes iparágak érintettsége nem szorul bizonyításra. A Transparency International Magyarország közpénzügyi programjainak vezetője, Nagy Gabriella szerint EU-s szinten és Magyarországon is általában véve az építési szektor a legkorruptabb terület. Ezen kívül itthon bevett gyakorlat még, hogy bármilyen projekt keretein belül elindítanak egy tetszőleges képzést vagy tréninget, amelyet végül nem tartanak meg, csak aláíratják a munkavállalókkal a jelenléti ívet, és az erre elszámolt pénzt vagy azoknak adják, akik „kijárták” képzést, vagy a pályázatíró cégeknek – akiknek a munkáját amúgy nem lehetne elszámolni költségnek. Emellett főleg hazai vizsgálatokból tudható még az informatikai szektorról, hogy korrupciós szempontból fertőzött. Ez utóbbi esetében a visszaélések mértéke akár több esetben meg is haladhatja az építőipari csalásokét, a módszertant tekintve ugyanakkor közel sem ugyanúgy korrupt a két szektor. Míg az építkezéseknél a túlárazás jelentős lebukási kockázatot rejt magában, az informatikai termékek gyártása során már sokkal inkább jellemző az efféle gyakorlat. Az informatikai projektek – legyen az programozási vagy szoftverszolgáltatás – meghatározása során nem mindig egyértelmű ugyanis, hogy mi a szolgáltatás valós tartalma, ez pedig nagyobb teret enged az árak indokolatlan felverésének. Az építési szektorban ezzel szemben elsősorban úgy nyilvánul meg a korrupció, hogy szabálytalanul kerül helyzeti előnybe valamelyik pályázó. Ha sikerül ugyanis a megfelelő helyre juttatni a projektet, azon az érintettek már megkeresik a maguk pénzét, így nincs szükség érdemi túlárazásra.

Szemet huny a hatóság

Az OLAF által kiadott,2015-ös évet tárgyaló jelentés más részletei azt támasztják alá, hogy Magyarország nem csak a tavalyi évben bizonyult ideális környezetnek a korrupció számára. A hazánknak járó strukturális és agrárpénzek terén az OLAF az elmúlt három évben összesen 29 gyanús ügyet zárt le pénz-visszakövetelési ajánlással, amely az érintett EU-támogatások 3,5 százalékát tette ki. Ez az arány az egész EU-ban a második legmagasabb volt Szlovákia után. Az is olvasható a jelentésben, hogy mind a magyar, mind a szlovák arány igencsak kilóg a nemzetközi mezőnyből. A beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy a hatóságok passzivitása is nagyban közrejátszik a csalások zavartalan elburjánzásában. Az OLAF a 2008 és 2015 közötti időszakban Magyarországon feltárt visszaélések során 22 esetben küldött javaslatot a magyarországi igazságszolgáltatási szervek felé, de eddig mindössze 4 esetben születtek jogerős bírósági ítéletek és mindössze egyetlen ügyben marasztalták el az érintettet, így ez ráta az egyik legalacsonyabb az egész EU-ban. További 14 ügyben még zajlanak a bírósági eljárások, illetve 4 esetben még egyáltalán nem reagáltak a magyar hatóságok az elmúlt egy évben az OLAF felől kapott ajánlásokra.

A hatósági szintű tétlenség azonban nem csak a már megállapított csalások esetében jellemző. Az OLAF jelentése szerint tavaly mindössze egyetlen esetben jeleztek a magyar szervek visszaéléseket az EU-pénzekkel kapcsolatban. Mindeközben 20 további ügyben privát forrásból (EU-szervek felől) jutottak el panaszok az OLAF-hoz. Általános vélekedés, hogy a magánúton eljutott feljelentések nem feltétlenül megalapozottak (lehetnek rosszakaró feljelentők is), sőt: az OLAF tapasztalata az, hogy sokkal megbízhatóbb egy tagállam felőli visszaélési jelzés, mint a magánúton érkező. Ennek ellenére a bejelentett esetek számához viszonyítva nagy arányban indult Magyarországon privát feljelentésekből vizsgálat, majd született végül elmarasztaló megállapítás a 2015-ös vizsgálatok során. Mivel azonban a számok szerint a nálunk elvileg korruptabb Romániában is 11 hivatalos szerv általi visszajelzés született a mi egyetlen hatósági feljelentésünkhöz képest, valamit előbb-utóbb csinálnia kell a magyar hatóságoknak. Arról nem beszélve, hogy e szervek minden csalással, korrupcióval kapcsolatos ügyet kötelesek jelenteni az OLAF-nak, kivéve azokat, amelyeket már olyan korán felfedez és korrigál a magyar hatóság, hogy még nem is fizették ki rá az uniós pénzt.

Elégedetlen az OLAF

Többek között a magánutas megoldások túlsúlya miatt is intézett Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója meglehetősen kemény üzenetet a magyar hatóságoknak tavaly decemberben. Szerinte „Magyarországon vagy alacsony a korrupció, vagy nincs meg a készség, a képesség a hatóságoknál, hogy feltárják az ügyeket, mindenesetre azt látjuk a magyar adatok alapján, hogy messze az uniós átlag alatti a szabálytalanságokkal és csalásokkal kapcsolatos bejelentések aránya”. Majd hozzátette, hogy a korrupció nagyon magas politikai költséggel is jár, és sokkal jobb Magyarországnak, ha az állam tárja fel a korrupciót, mint ha ezt Brüsszel vagy valaki más kívülről tenné. A 2015-ös jelentés ismertetésekor Kessler ismételten világossá tette, hogy az uniós költségvetés kárára elkövetett csalások elleni hatékonyabb fellépés érdekében támogatná egy európai ügyészi hivatal felállítását, amely orvosolhatná jelenlegi problémákat.

Noha mindezek a tények meglehetősen gyászos képet festenek a hazai korrupciós helyzetről, mégsem egyértelmű, hogy milyen következtetéseket lehet levonni a fentiek alapján arra vonatkozóan, hogy hogyan változott a visszaélések kultúrája a közelmúltban, és merre tart a jövőben. A Korrupciókutató Központ idén tavasszal publikált kutatási eredményei alapján a tavalyi évben Magyarországon stagnáló, illetve kismértékben csökkenő tendenciát mutatott a korrupciós kockázat. Az OLAF által megállapított csalások száma ugyanakkor nem egészen erről tanúskodik. Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője szerint az OLAF adatait a helyükön kell kezelni, mert nem feltétlenül tükrözik a hazai visszaélések mértékével kapcsolatos valós helyzetet. Nagyban függ ugyanis a számok valóságtartalma attól, hogy egyáltalán hány projektről derül ki, hogy korrupciógyanús, ezekről hány bejelentést kap a szervezet, illetve mennyire megalapozottak a korrupciós vádak. Ezzel együtt az, hogy Magyarország éllovas az OLAF-vizsgálatok eredményei alapján, azt jelzi, hogy egyre több olyan ügy kerül napvilágra, amelyeknél megállapítható a szabálytalanság.

Elfogyott pénz - csökken a korrupció?

Mivel a bejelentések száma nem nőtt tavalyelőtthöz képest, az, hogy ennek ellenére nagyobb lett az OLAF találati aránya, arról árulkodik, hogy a vizsgálati szerv hatékonysága nőtt, a magyarországi korrupciós kockázatról önmagában nem sokat mond. Ezen az állásponton van Nagy Gabriella is, aki szerint az, hogy a megállapított visszaélések száma ugrásszerűen megnőtt a tavalyi évben, azzal is összefügg, hogy 2015-ben számolták el a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklus projektjeit, tehát arányaiban több projekt került az OLAF látókörébe, valamint olyanok is lehetnek közte, ami esetleg áthúzódott korábbi évekről. Ennek ellenére Jávor Benedeknek az a véleménye, hogy a 14 megállapított visszaélés a korrupció volumenének növekedését mutatja. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi helyzetben csak lassú növekedés lehetséges, hiszen a 2007-2013 közötti ciklus zárásával az utolsó egy-két évben a kormány erőltetett tempóban költötte el az uniós támogatásokat, így nem fordítottak különösebb figyelmet a korrupciós kockázat jeleinek elfedésére. Eközben egy adott beruházás korrupciós kockázata nem nőtt az utóbbi években – viszont folyamatosan magas maradt –, mindössze a ciklus zárásához kapcsolódóan lett több a gyanús ügyek száma.

Európai ügyészség

Az Európai Ügyészség (EPPO) felállítása már régóta napirenden van, hiszen jóindulatú számítások szerint is 500 millió euró tűnik el évente az EU költségvetéséből az uniós pénzek tagállamokban való szétosztása során, ugyanakkor igen nehezen halad a hivatal megszületése. Ugyanis az EPPO létrejöttének feltétele, hogy minden tagállam egyetértsen a hivatal felállítását előíró európai tanácsi rendelettel. Ha nincs egyhangú szavazás, akkor legalább kilenc tagállamnak kell kérnie, hogy a rendelettervezetet terjesszék az Európai Tanács elé. Az EPPO létrehozását azonban máig sok tagállam – legtöbbször a szubszidiaritás elvének megsértésére hivatkozva – opponálja, közöttük is Magyarország az ötlet egyik legkeményebb ellenzője. Az EPPO feladata lenne az eddigi elképzelések szerint az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatása,a nyomozás lefolytatása, a vádemelés, valamint a vád képviselete a nemzeti bíróság előtt. Hatáskörét tekintve az Európai Ügyészség az EU pénzügyi érdekeinek védelmében járna el, de kiterjedne azokra a járulékos bűncselekményekre is, amelyek azonos ténybeli alapokon nyugszanak a pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményekkel. Mindehhez azonban az kéne, hogy tagállamok együttműködjenek, és hajlandóak legyenek nyomozni azok után, akik megdézsmálják a brüsszeli forrásokat.