Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő május végén bejelentette, hogy jóváhagyta a hadiipari komplexum fejlesztésének 2020-ig tartó új programját, amelynek célja, hogy az egész hadsereg új fegyverzethez jusson. Nem csinált titkot abból, hogy ezzel a nemzetközi fegyverpiacon is versenyképesebbé szeretnék tenni Oroszországot, amely a második helyet foglalja el ezen a jövedelmező piacon.
Moszkva szeretné, ha a hadiipari vállalatok tökéletesítenék megújulási képességüket és növelnék termelésüket. A kormányfő figyelmeztetett arra, hogy ma már senkit nem lehet átverni, a fejlődő országok is modern technikához akarnak jutni. Helyettesét, Dmitrij Rogozint bízta meg azzal, hogy felügyelje az új program végrehajtását.
Mint Rogozin szavaiból kiderült, megerősítik a szakembergárdát, hogy képesek legyenek annak az előállítására, amit korábban a NATO és az Európai Unió tagországaitól, valamint Ukrajnától vásároltak. 929 új termelési objektumot terveznek üzembe helyezni, és legalább 1300 új technológiai megoldást alkalmaznak.
A Szíriában bevetett orosz katonai potenciál meglepte az amerikai megfigyelőket, nem feltételezték, hogy ilyen korszerű fegyverekkel rendelkezik Moszkva. Ez azonban nem változtatta meg az erőviszonyokat. Hogy mennyire nem, ezt terjedelmes elemzésében mutatja ki a The Week című brit sajtóorgánum amerikai kiadása. Már a szerkesztőségi cikk címe is kifejező: „Mennyire komoly az orosz fenyegetés?” S arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államoknak az agresszív és fenyegető orosz lépések ellenére sem kell félnie.
Vlagyimir Putyin, amikor hatalomra került, egy másodosztályú státuszú nagyhatalmat és egy elöregedett hadsereget örökölt. Mivel vissza akarta szerezni hazája tekintélyét és befolyását a NATO-val szemben, milliárdokat fordított a nukleáris rakéták új generációjának a megteremtésére, új tankokra és repülőgépekre. A most folyó modernizáció ellenére sem képes azonban Oroszország versenyre kelni Amerikával – állítja az elemző. S hozzáteszi, hogy még a Pentagon magas rangú tisztjei, akik az orosz fenyegetésre hivatkozva igyekeznek újabb pénzeket kipréselni az államtól, sem hiszik azt, hogy az amerikai katonai potenciál fölénye veszélyben lenne.
A The Week szerint Washington még mindig hétszer többet költ a védelemre, mint Moszkva. Míg az USA 19 repülőgép-anyahajóval rendelkezik, Oroszország csak eggyel. Bár viszonylag egyensúlyban van a két ország nukleáris fegyverzete, Washington nukleáris robbanófejek százait tartalékolja.
Oroszország hadereje négyszer kisebb a NATO-énál. Amiben Moszkva erős, az taktikai fegyvertárában a fenyegetés és a kiszámíthatatlanság sugallása, amelytől azt reméli, hogy visszatarthatja a Nyugatot egy nagyobb háború kockáztatásától. Mint tapasztalhattuk az elmúlt események tükrében, olyan vereségeket a nyugati világ elvisel, mint a Krím visszacsatolása vagy az ukrajnai beavatkozás. Ha azonban a NATO szövetségesek kerülnének veszélybe, az Egyesült Államok nem elégedne meg a szankciók politikájával, hanem katonailag beavatkozna, bármi lenne is ennek a következménye.
Akár az erre való felkészülésnek, a Krím bekebelezésére tett válasznak is lehetne tekinteni a növekvő katonai jelenlétet az orosz határoknál, ha nem tudnánk, hogy a rakétatelepítési tervek megelőzték az orosz katonai fenyegetést. Az új helyzet azonban felgyorsította a megvalósítást. Az amerikai rakétapajzs elemeinek Romániába telepítésével, a NATO négy zászlóaljának lengyelországi és balti államokbeli állomásoztatásával vagy a Kelet-Európának 2017-re ígért páncélos dandár küldésével szinte kikényszerítik az orosz válaszlépéseket. A NATO júliusban esedékes csúcstalálkozójához időzített nagyszabású hadgyakorlat sem maradhat válasz nélkül.
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter június elsején jelentette be, hogy több mint kétezer hadgyakorlatot terveznek a közeli hónapokra. A cél az, hogy biztosítsák a fegyveres erők készenléti állapotát arra az esetre, ha kiélezett katonapolitikai helyzetben reagálniuk kellene bármilyen kihívásra. Tesztelik, milyen sikerrel védhetik meg nemzeti érdekeiket a dél-nyugati stratégiai irányokban. Az egyik legjelentősebb hadgyakorlatra szeptemberben kerül sor a déli, észak-kaukázusi és krími területeken. Egy sor nemzetközi gyakorlatot is terveznek, többek között Fehéroroszországgal, Indiával, Mongóliával, Pakisztánnal, Vietnammal, Kínával, Egyiptommal, Szerbiával.
A diplomáciai frontokon is zajlik az élet. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, miközben arról nyilatkozik, hogy rendkívüli jelenségként Európa már nem a hagyományos jólétet, hanem az instabilitást sugározza, szorgalmazza a párbeszéd folytatását. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy az Európai Unió sok tekintetben Washington elvárásainak kell, hogy eleget tegyen, s kiszolgáltatott helyzetben van. Nem kétséges, hogy az orosz diplomácia igyekszik kihasználni azt a helyzetet, hogy már nem minden EU-tagország hajlandó szó nélkül asszisztálni az amerikaiak által elvárt politikához. Moszkva sok mindent vesztett a Krím bekebelezése óta, manőverezési lehetősége azonban megmaradt. Lavrov budapesti látogatása is ennek a bizonyítéka.