A szabadulózseni - Houdini múzeum nyílt a Várban

Publikálás dátuma
2016.06.10. 17:20
MTI Fotó: Marjai János
Harry Houdini magyar származású világhírű szabadulóművész relikviáit, többek között bilincseit, zubbonyát és könyveit mutatja be a The House of Houdini múzeum, amely pénteken nyílt meg a budai Várban. 

David Merlini szabadulóművész, a múzeum megálmodója és létrehozója a megnyitón emlékeztetett arra, hogy Harry Houdini Budapesten, a Rákosárok (ma Csengeri) utcában született Weisz Erik néven 1874-ben. A tárlat első része "a sötét múltat", a szabadulóművész életének első 26 évét mutatja be családi fotókon, anyakönyvi kivonatokon és számos más dokumentumon keresztül, a második rész, az orfeum jellegű tér pedig Houdini "csodás életébe" invitálja a látogatókat.

David Merlini elmondta, hogy a tárlat második részében látható tárgyak között fellelhetők az illuzionista könyvei, kéziratai, kellékei, bilincsei, de a tárlat részét képezi Harry Houdini egyik saját, hírhedten biztonságos béklyója, egy Tower-típusú duplazáras bokabilincs, valamint egy általa jegyzett levél is, amelyet még az amerikai mágusok társasága (Society of American Magicians, SAM) elnökeként írt.

A bemutatót gazdagítja a Magyarországon forgatott Houdini-film kellékei közül a múlt század hangulatát visszaadó Metamorphosis, azaz helycsereláda is, valamint az a különleges óriás tejeskanna, amelyet vízzel telítettek, majd kívülről zárták le hat lakattal hermetikusan. Az illuzionistának ebből kellett kiszabadulnia. A múzeumi funkció mellett szeretnék segítséget, gyakorló és fellépési helyszínt is nyújtani azoknak a fiatal tehetségeknek, akik nem tudják, hogyan kezdjék el pályájukat. Ők a Houdini-házban otthon lehetnek- mondta Merlini.

A múzeum mindezek mellett folyamatos, élő bűvészműsorral és interaktív trükkökkel is várja a látogatókat. A bemutató anyagának egy része korábban a milánói világkiállításon és az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) is látható volt az év elején - mondta el Kiss Barbara, a könyvtár nemzetközi és kulturális kapcsolatok osztályának vezetője, aki a Houdini életét és munkásságát kutató csoportot is vezeti.

Weisz Erik négyéves volt, mikor családjával kivándoroltak az Egyesült Államokba és Wisconsinban telepedtek le. Erik tizenkét évesen megszökött otthonról, és beállt egy vándorcirkuszba, de aztán mégis hazatért, hogy segítse szüleit. Ifjú korától edzette magát futásban, úszásban és bokszolásban, így nyert kitűnő fizikuma és kitartása később képessé tette emberfeletti teljesítményt igénylő menekülő számainak végrehajtására.

Apja 1892-ben bekövetkezett halála után a francia mágus, Jean-Eugene Robert-Houdin iránti tiszteletből felvette a Houdini nevet, majd vándorcirkuszokban kezdett fellépni. Pár évvel később Martin Beck impresszárió fedezte fel tehetségét, az ő segítségével hódíthatta meg Amerika és Európa színpadait.

1926-ban, Halloweenkor hunyt el hashártyagyulladás következtében.

Szerző
Témák
múzeum vár Houdini

Mi történik a kulturális lapokkal?

Szakmai fórummal egybekötött búcsúbulit tartott a nyomtatott kiadásról lemondó Színház folyóirat a Jurányi Közösségi Házban szerda este. Tompa Andrea főszerkesztő elmondta, miután áprilisban a folyóirat eddigi fő támogatója, a Nemzeti Kulturális Alap hat hónapra nyújtott a korábbi éveknél kevesebb – 6 milliós forintos – támogatást, elhatározták, nem készítenek ilyen körülmények között több nyomtatott lapszámot.

A programsorozat talán legérdekesebb darabja Veiszer Alinda hat művészeti lapvezetővel folytatott beszélgetése volt. A műsorvezető alapvetően arra kereste a választ, miért jutottak nagy múltú művészeti folyóiratok a megszűnés megalázó helyzetébe. Szűcs Katalin Ágnes, a huszonötödik évfolyamánál tartó Criticai Lapok főszerkesztője azt mondta, az hozott radikális változást, hogy 2011 őszén L. Simon László kultúráért felelős államtitkár lett a Nemzeti Kulturális Alap bizottsági elnöke.

„L. Simon nem engedte dönteni a szakmai kollégiumokat a már beadott pályázatokról, ezt ki kell mondani. A pályázati határidő lejáratára hatvan nap lett volna, az ötvenkilencedik napon kaptunk egy levelet, amelyben közölték, hogy elhalasztották a döntést és csak a januárban felállításra kerülő folyóirat kollégium fog dönteni a támogatásokról. Végül két hét alatt több mint kétszáz pályázatot – nyilván nagyon elmélyülten – áttanulmányoztak, ekkor a mi szempontunkból olyan döntés született, ami a padlóra küldött minket” – ismertette. Hozzátette, azóta csökken a támogatásuk, amelyet csak a harminckét-harminchat oldalra feltornázott oldalszám visszavételével és a korábbi 1500 példány körüli megjelenés helyett 1000-re csökkent példányszámmal tudnak orvosolni.

Sándor L. István, a húszéves múltra visszatekintő Ellenfény főszerkesztője emlékeztetett a támogatási összegek aránytalanságára, amelynek következtében az évi tíz lapszámmal működő orgánum negyedévente megjelenő lappá redukálódik. Érthető indulatoktól hangos megszólalásában arról is szólt, alapvetően azt kellene meghatároznia, mi az a közeg, amelyben pozicionálni lehet egy ilyenfajta újság példányszámát. Egyetlen hivatalos lapterjesztő, a Lapker Zrt. van, ami szerinte nyereségorientált, központosított cég. Megjegyezte, tisztában van vele, hogy a Lapker nem a művészeti lapokból él meg, éppen ezért úgy látja, független terjesztő hálózat lehetett volna a megoldás. „Ha valamikor bárkinek is érdeke lett volna bármiféle kultúrpolitikát folytatnia, akkor egy független terjesztő hálózatot kellett volna kitalálni és közpénzből megtámogatni, hogy azoknak az értelmiségi olvasóknak, akiknek ilyen típusú lapra nyitottak, biztosítva legyen a lap eljuttatása.

De az elmúlt húsz évben semmiféle marketing költséget nem tudtunk elszámolni, miközben a Lapker folyamatosan bombáz az ajánlatokkal, hogy sok százezerért rögtön kiemelt helyre kerülne a lapunk az újságárusoknál” – mondta, utalva arra, hogy a kultúrlapok a legtöbb újságot árusító üzletben eldugva, a legalsó polcon találhatóak. Feuer Mária, a Muzsika folyóirat főszerkesztője is a lapterjesztést nevezte meg a válságos helyzet egyik előidézőjének, ő arról beszélt, szinte dührohamszerű állapotba szokott kerülni, ha azt látja, komolyzenéről szóló, drágább árkategóriába tartozó lapját apró, szegény falvakba is elviszik az egyenletes terítés jegyében.

Pál Dániel Levente, a Prae negyedévente megjelenő print és rendszeresen frissülő online irodalmi médium főszerkesztő-helyettese a beszélgetés előremutató jellegét igyekezett erősíteni. Elmondta, a folyóiratok soha nem fognak versenyezni a lapterjesztő fő bevételi forrásaival (például Blikk, Story, Kiskegyed), így a könyvterjesztők feladatuknak tekinthetnék a művészettel foglalkozó lapok terjesztését is. „Valahol nevetséges, hogy irodalmi lapokat nagy könyvterjesztő hálózatokban nem lehet kapni, az Írók Boltját leszámítva. Ha innen vizsgáljuk a kérdést, az már egyből nem kultúrpolitikai, hanem közgondolkodásbeli probléma. Miért olyan nehéz elképzelni az árukapcsolást? Ha egy irodalmi lap címlapján ott van a szalagcím, hogy kritika Bartis Attila új regényéről, egyből az adott szerző kötetére terelődik a figyelem”- vetette fel.

A lapszerkesztők a fülledt nyáresti beszélgetésen végül nem fogalmaztak meg egzakt megoldási lehetőségeket, még csak igazán építő jellegű ötletek sem születtek. Tompa Andrea mondta ki, hogy vétkesek a lapok is abban, hogy sanyarú helyzetbe jutottak, mert valamennyire beszűkült az olvasórétegük, akikhez beszélnek. Például a Színház az elmúlt évek húsz legnézettebb színházi előadása közül alig néhánnyal foglalkozott, de Sándor L. István szerint a preferencia kérdése nem lehet „hiba” egy elitista lapnál.

Az Ellenfény főszerkesztője úgy látja, nem kell feladni a piaci szemléletet sem, de egy művészetorientált laptól elvárható, hogy csak igazi művészettel foglalkozzon. Pál Dániel Levente végül azzal zárta a vitát, hogy igazi zsákutcába futott a magyar művészeti folyóirat, mivel az elitista lapok értékteremtő munkájára maga az elitista sem tart igényt azzal, hogy nem vásárolja meg a lapot. A gondok talán azzal lehetnek, hogy a mini-konferencia során ismertetett számok alapján, a magyar társadalomnak alig 5-8 százaléka jár rendszeresen színházba, állandó jelleggel szépirodalmat sem vesznek többen a kezükbe. Margócsy István, az idei támogatási keretből teljesen kihagyott 2000 irodalmi-társadalmi havilap alapító szerkesztője arra az elkeserítő tényre emlékeztetett, hogy lapjukat a rendszerváltás körüli „bolond időkben” százezer példányban értékesítették, az utóbbi években viszont már az is eredmény volt, ha elfogyott az ezer példány.

Szerző

Bartók Plusz Miskolcon - Opera a főutcán

Publikálás dátuma
2016.06.10. 07:46
Kerényi Miklós Gábor a Carment rendezi.
Ma kezdődik Miskolcon a Bartók Plusz Operafesztivál, a kitűnő bolgár szoprán, Szonja Joncseva főszereplésével. Mikor 15 évvel ezelőtt a fesztivál elindult, sokan meglepődtek, hogyan juthatott az akkor épp hanyatló nehéziparáról ismert városban ez bárkinek eszébe.

Azóta Közép-Európa meghatározó operaszemléjévé vált a rendezvény: idén a Moszkvai Helikon Opera, Bukarest, Kassa képviselteti magát az operamustrán. Prokofjev csodálatos balettje, a Rómeó és Júlia pedig Konstancából érkezik. Ha így folytatódik – állítják a komolyzene hívei – Miskolc lesz a magyar Salzburg.

Negyedik éve, hogy a „Legyen az opera mindenkié” elgondolás jegyében bemutatnak egy operát a város adta díszletek közt – most épp a főutca kellős közepén. Ezúttal a Carmenre esett a választás, a nagyszabású produkciót Kerényi Miklós Gábor rendezi.

„Szeretnénk megismertetni az operát azokkal is, akik első hallásra idegenkednek tőle, s a színházba nem jönnének be. Már az első „utcai”, 2012-es Tosca bemutatónkat óriási érdeklődés övezte, több ezer ember hallgatta az operát az Avasi-kilátónál” – mondja Kesselyák Gergely, a Bartók Plusz Operafesztivál művészeti igazgatója.

Az idei Bartók-év tiszteletére megaprodukcióval készül a fesztivál. Június 11-én egyetlen estén bemutatják a zeneszerző mindhárom színpadi művét, méghozzá a műveket tetralógiává álmodva: az est elején és végén A fából faragott királyfi két különböző szemléletű megközelítésben, más szereplőkkel kerül színre.

Egyszerre lesznek a színpadon olyan fiatal tehetségek, mint Felméry Lili és Apáti Bence, és a szakma doyenjei Uhrik Dóta és Lovas Pál. Judit szerepét Komlósi Ildikó énekli majd, akit több mint 100 fővel a Pannon Filharmonikusok kísérnek. Az est azonban nemcsak emiatt ígérkezik valódi különlegességnek – hanem amiatt a látványvilág miatt is, amit M. Tóth Géza rendező teremt animációival az ez alkalomra homokkal borított Miskolci Jégcsarnokban.

Szerző