Mi történik a kulturális lapokkal?

Szakmai fórummal egybekötött búcsúbulit tartott a nyomtatott kiadásról lemondó Színház folyóirat a Jurányi Közösségi Házban szerda este. Tompa Andrea főszerkesztő elmondta, miután áprilisban a folyóirat eddigi fő támogatója, a Nemzeti Kulturális Alap hat hónapra nyújtott a korábbi éveknél kevesebb – 6 milliós forintos – támogatást, elhatározták, nem készítenek ilyen körülmények között több nyomtatott lapszámot.

A programsorozat talán legérdekesebb darabja Veiszer Alinda hat művészeti lapvezetővel folytatott beszélgetése volt. A műsorvezető alapvetően arra kereste a választ, miért jutottak nagy múltú művészeti folyóiratok a megszűnés megalázó helyzetébe. Szűcs Katalin Ágnes, a huszonötödik évfolyamánál tartó Criticai Lapok főszerkesztője azt mondta, az hozott radikális változást, hogy 2011 őszén L. Simon László kultúráért felelős államtitkár lett a Nemzeti Kulturális Alap bizottsági elnöke.

„L. Simon nem engedte dönteni a szakmai kollégiumokat a már beadott pályázatokról, ezt ki kell mondani. A pályázati határidő lejáratára hatvan nap lett volna, az ötvenkilencedik napon kaptunk egy levelet, amelyben közölték, hogy elhalasztották a döntést és csak a januárban felállításra kerülő folyóirat kollégium fog dönteni a támogatásokról. Végül két hét alatt több mint kétszáz pályázatot – nyilván nagyon elmélyülten – áttanulmányoztak, ekkor a mi szempontunkból olyan döntés született, ami a padlóra küldött minket” – ismertette. Hozzátette, azóta csökken a támogatásuk, amelyet csak a harminckét-harminchat oldalra feltornázott oldalszám visszavételével és a korábbi 1500 példány körüli megjelenés helyett 1000-re csökkent példányszámmal tudnak orvosolni.

Sándor L. István, a húszéves múltra visszatekintő Ellenfény főszerkesztője emlékeztetett a támogatási összegek aránytalanságára, amelynek következtében az évi tíz lapszámmal működő orgánum negyedévente megjelenő lappá redukálódik. Érthető indulatoktól hangos megszólalásában arról is szólt, alapvetően azt kellene meghatároznia, mi az a közeg, amelyben pozicionálni lehet egy ilyenfajta újság példányszámát. Egyetlen hivatalos lapterjesztő, a Lapker Zrt. van, ami szerinte nyereségorientált, központosított cég. Megjegyezte, tisztában van vele, hogy a Lapker nem a művészeti lapokból él meg, éppen ezért úgy látja, független terjesztő hálózat lehetett volna a megoldás. „Ha valamikor bárkinek is érdeke lett volna bármiféle kultúrpolitikát folytatnia, akkor egy független terjesztő hálózatot kellett volna kitalálni és közpénzből megtámogatni, hogy azoknak az értelmiségi olvasóknak, akiknek ilyen típusú lapra nyitottak, biztosítva legyen a lap eljuttatása.

De az elmúlt húsz évben semmiféle marketing költséget nem tudtunk elszámolni, miközben a Lapker folyamatosan bombáz az ajánlatokkal, hogy sok százezerért rögtön kiemelt helyre kerülne a lapunk az újságárusoknál” – mondta, utalva arra, hogy a kultúrlapok a legtöbb újságot árusító üzletben eldugva, a legalsó polcon találhatóak. Feuer Mária, a Muzsika folyóirat főszerkesztője is a lapterjesztést nevezte meg a válságos helyzet egyik előidézőjének, ő arról beszélt, szinte dührohamszerű állapotba szokott kerülni, ha azt látja, komolyzenéről szóló, drágább árkategóriába tartozó lapját apró, szegény falvakba is elviszik az egyenletes terítés jegyében.

Pál Dániel Levente, a Prae negyedévente megjelenő print és rendszeresen frissülő online irodalmi médium főszerkesztő-helyettese a beszélgetés előremutató jellegét igyekezett erősíteni. Elmondta, a folyóiratok soha nem fognak versenyezni a lapterjesztő fő bevételi forrásaival (például Blikk, Story, Kiskegyed), így a könyvterjesztők feladatuknak tekinthetnék a művészettel foglalkozó lapok terjesztését is. „Valahol nevetséges, hogy irodalmi lapokat nagy könyvterjesztő hálózatokban nem lehet kapni, az Írók Boltját leszámítva. Ha innen vizsgáljuk a kérdést, az már egyből nem kultúrpolitikai, hanem közgondolkodásbeli probléma. Miért olyan nehéz elképzelni az árukapcsolást? Ha egy irodalmi lap címlapján ott van a szalagcím, hogy kritika Bartis Attila új regényéről, egyből az adott szerző kötetére terelődik a figyelem”- vetette fel.

A lapszerkesztők a fülledt nyáresti beszélgetésen végül nem fogalmaztak meg egzakt megoldási lehetőségeket, még csak igazán építő jellegű ötletek sem születtek. Tompa Andrea mondta ki, hogy vétkesek a lapok is abban, hogy sanyarú helyzetbe jutottak, mert valamennyire beszűkült az olvasórétegük, akikhez beszélnek. Például a Színház az elmúlt évek húsz legnézettebb színházi előadása közül alig néhánnyal foglalkozott, de Sándor L. István szerint a preferencia kérdése nem lehet „hiba” egy elitista lapnál.

Az Ellenfény főszerkesztője úgy látja, nem kell feladni a piaci szemléletet sem, de egy művészetorientált laptól elvárható, hogy csak igazi művészettel foglalkozzon. Pál Dániel Levente végül azzal zárta a vitát, hogy igazi zsákutcába futott a magyar művészeti folyóirat, mivel az elitista lapok értékteremtő munkájára maga az elitista sem tart igényt azzal, hogy nem vásárolja meg a lapot. A gondok talán azzal lehetnek, hogy a mini-konferencia során ismertetett számok alapján, a magyar társadalomnak alig 5-8 százaléka jár rendszeresen színházba, állandó jelleggel szépirodalmat sem vesznek többen a kezükbe. Margócsy István, az idei támogatási keretből teljesen kihagyott 2000 irodalmi-társadalmi havilap alapító szerkesztője arra az elkeserítő tényre emlékeztetett, hogy lapjukat a rendszerváltás körüli „bolond időkben” százezer példányban értékesítették, az utóbbi években viszont már az is eredmény volt, ha elfogyott az ezer példány.

Szerző

Bartók Plusz Miskolcon - Opera a főutcán

Publikálás dátuma
2016.06.10. 07:46
Kerényi Miklós Gábor a Carment rendezi.
Ma kezdődik Miskolcon a Bartók Plusz Operafesztivál, a kitűnő bolgár szoprán, Szonja Joncseva főszereplésével. Mikor 15 évvel ezelőtt a fesztivál elindult, sokan meglepődtek, hogyan juthatott az akkor épp hanyatló nehéziparáról ismert városban ez bárkinek eszébe.

Azóta Közép-Európa meghatározó operaszemléjévé vált a rendezvény: idén a Moszkvai Helikon Opera, Bukarest, Kassa képviselteti magát az operamustrán. Prokofjev csodálatos balettje, a Rómeó és Júlia pedig Konstancából érkezik. Ha így folytatódik – állítják a komolyzene hívei – Miskolc lesz a magyar Salzburg.

Negyedik éve, hogy a „Legyen az opera mindenkié” elgondolás jegyében bemutatnak egy operát a város adta díszletek közt – most épp a főutca kellős közepén. Ezúttal a Carmenre esett a választás, a nagyszabású produkciót Kerényi Miklós Gábor rendezi.

„Szeretnénk megismertetni az operát azokkal is, akik első hallásra idegenkednek tőle, s a színházba nem jönnének be. Már az első „utcai”, 2012-es Tosca bemutatónkat óriási érdeklődés övezte, több ezer ember hallgatta az operát az Avasi-kilátónál” – mondja Kesselyák Gergely, a Bartók Plusz Operafesztivál művészeti igazgatója.

Az idei Bartók-év tiszteletére megaprodukcióval készül a fesztivál. Június 11-én egyetlen estén bemutatják a zeneszerző mindhárom színpadi művét, méghozzá a műveket tetralógiává álmodva: az est elején és végén A fából faragott királyfi két különböző szemléletű megközelítésben, más szereplőkkel kerül színre.

Egyszerre lesznek a színpadon olyan fiatal tehetségek, mint Felméry Lili és Apáti Bence, és a szakma doyenjei Uhrik Dóta és Lovas Pál. Judit szerepét Komlósi Ildikó énekli majd, akit több mint 100 fővel a Pannon Filharmonikusok kísérnek. Az est azonban nemcsak emiatt ígérkezik valódi különlegességnek – hanem amiatt a látványvilág miatt is, amit M. Tóth Géza rendező teremt animációival az ez alkalomra homokkal borított Miskolci Jégcsarnokban.

Szerző

Esterházy: Olvassunk életre-halálra

Publikálás dátuma
2016.06.10. 07:45
Hangos tapsviharral jutalmazták Esterházy Pétert, aki betegsége ellenére vállalta megnyitót – a képen balról Dés László FOTÓ: TÓ
Esterházy Péter Kossuth-díjas író nyitotta meg a könyvhetet tegnap délután. A rákkal küzdő alkotó azt tanácsolta a Vörösmarty tér Oroszlános kútjának peremén állva, hogy olvassunk életre-halálra. Esterházy új kötete Hasnyálmirigynapló címmel a könyves mustrára jelent meg.

Végre egy szöveg, amit nem a hasnyálmirigy szóval kezd, így vezette be beszédét - a mellette álló Dés László szaxofonművész zenei aláfestése közepette - Esterházy Péter a 87. Ünnepi Könyvhét és 15. Gyermekkönyvnapok megnyitóján. Ötletesen megkreált, humoros ünnepi megszólalásában arról beszélt, ki kell mondani a közhelyeket, így azt is, hogy vannak könyvek és azt, hogy ez milyen nagyszerű dolog.

Beszélt arról is, hogy örül, amiért a Vörösmarty téren könyvek, és nem autók parkolnak, de szarkasztikusan megemlítette a Magyar Művészeti Akadémiát is. Zárógondolatával Márait idézte, s arra buzdította a könyvbarátokat, olvassanak életre-halálra. A látványosan lefogyott beteg író másfél hete újra kórházba került, orvosai két nappal a megnyitó előtt engedték ki, hogy elmondhassa könyvheti megnyitóbeszédét. Esterházy gesztusa, hogy gyenge fizikai állapota ellenére is vállalja a megnyitót, páratlan a maga nemében. A szép számban összesereglett látogatók könnytől telt tekintettel, hangos tapsviharral jutalmazták az alkotót.

Esterházy Péter új kötete, Hasnyálmirigynapló címmel a könyvhétre jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. A magyar irodalom egyik kortárs etalonja új művében arról ír, mit tesz vele napról napra a gyilkos kór. Műve azonban nem puszta tényközlések sorozata, hanem irodalmivá komponált feljegyzésfüzér arról, hogyan éli mindennapjait egy olyan szerző, akinek az életét az írás határozta meg egy életen keresztül. A könyv az író hasnyálmirigyrákjának tavalyi diagnosztizálásával veszi kezdetét, majd kronológiai rendben pillanthatunk bele Esterházy Péter fejébe, valóban páratlan gondolatai közé.

Esterházy ebben a műben, amelyben regényes metaforával élve csinos, 170 centiméteres nővé varázsolja a rákot, ír arról is, mit tud tenni a test, ha a betegség mindenképpen megpróbálja eltántorítani az írástól, és említést tesz arról is, hova tűnik a híres humorérzék, a rá mindig jellemző derű akkor, ha az ember „hősugarak” alatt, kórházban fekszik. A Hasnyálmirigynapló egyik különlegessége az, hogy Esterházy az írás belső lélektani fázisába is beavatja olvasóját. Már a mű legelején elismeri azt, hogy mindenhol cetlik vannak körülötte, hogy ha kedve támadna, bármit lejegyezhessen, mégsem tartja magát naplóíró alkatnak, mert őt nem érdekli az egzakt dátumozás, a tárgyszerű rögzítés.

„Írom, amit hallok. Akkor most mindent le kell jegyeznem? Mi a minden? Ez a naplóíró ijesztő és megválaszolhatatlan kérdése” – morfondírozik el. Posztmodern elemei, az oldottság megtévesztő ereje és a nyelvi leleményesség ellenére munkája elkeserítő olvasmány arról, milyen védtelen is az ember a betegségekkel, az elrendeltetésekkel, egy felsőbb erő akaratával szemben. Talán éppen ezért jó a sorok között átivódó humorba és öniróniába csomagolt rendületlen harcot felismerni a kötetben. A szerző csütörtök délután nagy tömegnek dedikálta új kötetét is.

A rendezvényre nem csak Esterházy új könyve, hanem sok határon túli és inneni magyar kiadó háromszázhuszonhárom friss kiadványa jelent meg. Idén még a tavalyi évnél is több az igazán erős tartalom. Darvasi László Taligás című új kötete is igazi irodalmi csemegének ígérkezik: a történet 1728-ban, Bécsben veszi kezdetét, onnan kell egy Taligás névre hallgató rejtélyes alaknak Szegedre utaztatnia egy süketnéma fiút – egy üvegbe zárt gnóm kíséretében.

A krimibe csomagolt fizikai utazás egyúttal magában foglal egy mély lélektani kalandot is, főhősünk szorongások sötétítette lelki világába a szerző a mágikus realizmus eszköztárát segítségül hívva kalauzol el minket. Bruck András New Yorkba zárva című, a Scolar Kiadónál kapható regénye húsz éve jelent meg először, de az új kiadásban az aktuális migrációválság miatt talán más fénytörést kap a mű alaphangja, az emigráció és az idegenség gondolata. Szabad szemmel címmel jelent meg az Európa Kiadó gondozásában Lator László Kossuth-díjas költő, műfordító válogatott esszéinek gyűjteménye. A vaskos kötetben a szerző kompakt költői életutakat, néha azon belül egy-egy ciklust, konkrét verset elemez, de beleválogatta Illyés Gyulával és Szabó Magdával való levelezését is, amelynek tartalma kivételesen színes.

A könyvhét megnyitóját követően elárulta, munkáiban megfogalmazott véleménye, bírálata gyakran eltér a hagyományos irodalomtörténet felfogásától. A Libri adta ki Csányi Vilmos Széchényi-díjas etológus, író Ő ott bent című kötetét, amely a tudós szépirodalmi munkáinak sorát gyarapítja. A nem túlságosan terjedelmes, de olvasmányos utópia azzal a kérdéssel játszik el, mi történne, ha feltalálnák a világot irányítani képes szuperintelligenciát. Az idei könyvhét a cikkben kiemelt újdonságok mellett további sok száz ellenállhatatlan könyvet vonultat fel, mindenki válogathat kedvére a líra, próza, a novella-, esszé- és tényirodalom új termékei között.

Azért is különösen örömteli százhatvan pavilon között válogatni a Vörösmarty téren, mert néhány hónapja felmerült, elköltöztetnék szokásos helyszínéről a legrangosabb irodalmi mustrát. A könyvünnep helyszínének megváltoztatásáról a Fővárosi Önkormányzat Tulajdonosi, Gazdasági és Közterület-hasznosítási Bizottsága döntött, a kiadóknak azért tiltották volna meg a kitelepülést, hogy a turisták által látogatott téren „rend legyen.” Szerencsére, végül – talán a könyvszakma és a civilek felháborodásának hatására – a rendezvény maradhatott a Vörösmarty téren, sőt a fesztivált szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete idén is megkapta az önkormányzattól a 90 százalékos kedvezményt a helyszínhasználati díjra. Egyébként az ünnepi könyvhét alapvetően budapesti centrumú rendezvény, de társprogramjai számtalan vidéki helyszínen zajlanak: 2016-ban nyolcvan különböző városban vannak könyvhéthez kapcsolódó programok.

A könyvfesztivál megnyitója előtt egy nappal kezdődött meg a Margó Irodalmi Fesztivál, amelyet hatodik éve rendeznek meg a fővárosban. A kortárs irodalom nagyágyúi – talán nem is annyira képletesen értve – felváltva szaladgálhatnak majd a hétfő délutánig tartó könyvhétről a Margó Fesztiválra. A Petőfi Irodalmi Múzeumban ugyanis többek között Csányi Vilmos, Darvasi László, Bartók Imre, Závada Pál könyvhétre kijött új köteteinek bemutatóival várják a látogatókat, Grecsó Krisztián és táncművész testvére, Grecsó Zoltán közös esttel szórakoztatja a publikumot, Németh Gábor pedig az Egy mormota nyara című könyvéhez kapcsolódva az idegenség problémakörét vesézi ki, de Radnóti Miklós özvegyének, Gyarmati Fanninak a naplójából készült monodráma is színpadra kerül a Károlyi-palotában. A költő özvegyének roppantul népszerű naplójából Seres Tamás rendezett lakásszínházi produkciót, a másfél órás művet Hámori Gabriella színművésznő adja elő. Az ingyenes rendezvényen való részvételt biztosító regisztráció három perc alatt lezárult, a túljelentkezés miatt Hámori szombat éjfélkor – két órával az első előadás után – újra előadja a darabot.