Búcsút intenek a britek az EU-nak?

Növekvő izgalommal, s hitetlenkedve szemlélik a brit közvélemény-kutatásokat Európa-szerte. Az Independent című lap minap végzett közvélemény-kutatása sokkoló eredményt hozott ki: a Brexit hívei a népszavazás meghirdetése óta a legjobban állnak, tíz százalékkal előzik meg a bennmaradás támogatóit. A megkérdezettek 55 százaléka szavazott a kilépésre, s csak 45 százalék a maradásra, noha egy éve még pont fordított (47-53) volt az állás. Ha viszont arról kérdezték az embereket, vajon melyik álláspont győz majd június 23-án, 52 százalék úgy vélte, a bennmaradás hívei lesznek többségben.

A kilépés támogatói eltökéltebbek, hisz 78 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy mindenképpen elmegy szavazni, míg a maradás híveinek alig 66 százaléka ígéri ezt biztosra. A „Leave” kampány 10 pontos előnyének híre megrengette a fontot is, a brit valuta péntek este négy hónapos mélypontra került, 1,4 százalékkal gyengült a dollárral szemben. Ugyanakkor az Observer tegnapi számában közzétett Opinium-felmérés brüsszeli szempontból valamivel kedvezőbbnek tűnik: a maradásra 44, a kilépésre 42 százalék voksolna, 13 százalék még határozatlan.

Ha David Cameron kormányfő abban bizakodott, hogy uniós lobbizásával, s a sok hónapos tárgyalások során kialkudott engedményekkel könnyűszerrel lecsillapítja saját pártjának rebellis, euroszkeptikus szárnyát, s visszaveri az EU-ellenes UKIP párt rohamait, akkor jócskán tévedett. A tory pártelit számos hangadó alakja, köztük főként a miniszterelnöki posztra pályázó volt londoni polgármester, Boris Johnson fest fel rózsás – Cameron szerint alapjában hamis – képet az EU diktátumaitól megszabaduló Nagy-Britanniáról.

Egyebek között azt állítják, hogy a Brexit győzelme után többé már nem Brüsszel mondja meg, hogy milyen legyen a szabványos uborka, leáll a menekültek és a kelet-európai munkakeresők áradata, javul az egészségügyi rendszer és heti 350 millió font plusz pénz marad az államkasszában. Ráadásul még az ellenzéki Munkáspárt sem kampányol teljes erőbedobással az EU-tagság fenntartása mellett, pedig a Labour és a liberális demokraták szavazataival nagyon is számolt a Downing Street. Sőt, egyre több munkáspárti honatya áll elő azzal, hogy valójában a Brexit híve, s a kilépésre készül szavazni.

Az Economist hetilap külön cikket szentelt Jeremy Corbyn látványos vonakodásának: a Labour új, populista pártvezére mintha szándékosan a háttérbe húzódna a kampányban, nemigen vállal nyilvános fellépéseket, vagy ha igen, akkor EU-ellenes panaszáradattá válik a szereplése. A korábbi munkáspárti kormányfők – Tony Blair és Gordon Brown – viszont csatasorba álltak a bennmaradás mellett, s John Major volt konzervatív kormányfő is többször nyilvánult meg, az EU-tagság fontosságát ecsetelve. A két Miliband-testvér, a volt külügyminiszter David és az előző munkáspárti vezér, Ed is kiállt a Brexit ellen.

A felmérések szerint a Labour szavazóbázisa meglehetősen elbizonytalanodott. Az Independent közvélemény-kutatása szerint azok közül, akik tavaly a Munkáspártra szavaztak a parlamenti választáson, 56 százalék támogatja bennmaradást, de aggasztóan magas, 44 százalékos a kilépést szorgalmazók aránya. A tory szavazóknak csupán 38 százaléka osztja Cameron EU-párti álláspontját, míg a döntő többség, 62 százalék a kilépés pártján áll.

Az esetleges kilépés után Londonnak több lehetősége is lenne, követhetné például Oslo mintáját. Norvégia az Európai Gazdasági Térség (EEA) tagja, s majdnem teljes hozzáférése van az uniós közös piachoz, de bizonyos vámokat fizetnie kell, s több tekintetben vonatkoznak rá az uniós szabályok, emellett hozzájárul az EU költségvetéséhez is. A kilépéssel London kötelezettségei jórészt megmaradnának, de a kedvezményeit elveszítené. Ha a szigetország Svájc útjára lépne, nagyjából hasonló lenne a helyzet. Közgazdászok számításai szerint a kilépés rövid távon mintegy 1,5 százalékos GDP-veszteséget okozna, hosszú távon pedig ez 4-5 százalékot is kitenne.

Ha Nagy-Britannia az EU-n kívül kerülve csak a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) maradna tag, ez sem oldana meg minden problémát, elvégre uniós tagállamként mintegy 50 szabadkereskedelmi megállapodás részese, ezeket mind újra kellene kötni. Ezért hivatkozott arra Barack Obama amerikai elnök is, hogy ha a britek kilépnének, nem csupán az EU-USA megállapodásból (TTIP) maradnának ki, hanem a „sor végére kéne állniuk”, s újratárgyalni a kereskedelmi feltételeket. Washington többször világossá tette, hogy fontosnak tartja Nagy-Britannia EU-s tagságának fenntartását.

Szinte könyörgőre fogták a németek is. A Der Spiegel hetilap legutóbbi száma angol felirattal – „Kérlek, ne menjetek!” – jelent meg, a magazin honlapján pedig angol nyelvű cikkben is elmagyarázzák, hogy a Brexit „katasztrófa” lenne Németország és Európa számára egyaránt. Nagy-Britannia Németország harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere, 2500 német cégnek vannak érdekeltségei a szigetországban, 3000 brit vállalatnak Németországban. A németek eddig jórészt a partvonalon maradtak, igyekeztek minél kevésbé beleszólni a brit vitába, a Spiegel szerint azért, mivel Cameron kifejezetten erre kérte Angela Merkel kancellárt és a német kormány tagjait. Hasonlóképp Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is rendre visszafogottan nyilatkozott.

Cameron tegnap egy interjúban elismerte: nem számított rá, hogy ilyen éles, saját pártját is mélyen megosztó vitákat robbant ki a népszavazás. Arra azonban nem adott igazán meggyőző választ, miért is volt szükség a referendum kiírására. „Ideje volt, hogy a brit közvélemény újra állást foglaljon az évtizedek óta vitatott kérdésben” – mondta. Cameron a nyugdíjasok számára is borús jövőt jósol, ha Nagy-Britannia kilépne az EU-ból. A kormányfő szerint veszélybe kerülhet az állami nyugdíj évi garantált emelése, az ingyenes buszbérlet és az ingyenes tévézés. A közkiadásokban, mint mondta, 40 milliárd fontnyi „fekete lyuk” keletkezik. A tory kormányfő arra kérte az ellenzéket, hogy ne őt és pártját büntessék, jobb- és baloldal nagykoalíciójára van szükség az EU-tagság fenntartásához.