Előfizetés

Orbán Viktor csodát remél

Publikálás dátuma
2016.06.14. 07:22
Baranyai László EIB-alelnök és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter aláír, középen állva Orbán Viktor örül FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Magyarország tart attól, hogy Orbán Viktor szavaival 2020 után "nem lesz olyan külső támasz, mint eddig”. Éppen ezért jó ha van kapcsolat az olyan hitelnyújtó pénzintézetekhez, mint az Európai Beruházási Bank (EIB) Csoport, amelyik tegnap a kormányfő jelenlétében fiókot nyitott Budapesten, és egyúttal egy 30 milliárd forintos hitelről is szerződést írtak alá.

Nem mondanám, hogy kényelmes időpontot választottunk az összejövetelre – kezdte beszédét Orbán Viktor az Európai Beruházási Bank (EIB) Csoport budapesti irodájának megnyitóján. A kormányfő a külpolitikai bizonytalanságokra utalt, többek között a Brexit-re, a készülő szabadkereskedelmi megállapodásra, illetve az elrontott uniós-orosz kapcsolatokra. Mindezek figyelembe vételével a magyar kormányfő ezúttal hitet tett az európai integráció fennmaradása mellett, amikor úgy fogalmazott: "régen volt szükség olyan nagyon sikerre, mint ma, az unió megmaradásához a történelmi igazság nem elég”, bár hozzátette: „ha a tagállamokban nincs siker, az uniót nehéz lesz hosszabb távon egyben tartani”. (Viszont elgondolkodtató Varga Mihály ugyanitt elhangzott megjegyzése. A nemzetgazdasági miniszter ugyanis úgy fogalmazott, hogy "ha gyorsan akarsz menni, akkor menj egyedül, de ha messze akarsz jutni, akkor tarts a társaiddal".)

A kormányfő némileg unióbarát szavai minden bizonnyal annak szóltak, hogy az Európai Beruházási Bank és az Európa Tanács Fejlesztési Bankkal a magyar kormány aláírt egy összességében 30 milliárd forintos hitelmegállapodást óvoda-, iskolafejlesztésről, uszodák, tornatermek építéséről. Ennek kapcsán jegyezte meg Orbán Viktor, hogy „érdekeltek vagyunk az unió sikerében, teszünk is érte, ha viták kereszttüzében is.” Ez azért is fontos kijelentés volt, mert belföldön ritkaság száma megy, hogy a miniszterelnök elismeréssel szóljon az európai integrációról, inkább a kormányzati propaganda minden eszközét megragadva "üzenünk Brüsszelnek", hogy menekültügyben ott is megértsék a kormány nemtetszését.

A kormányfő ezúttal sajátos módon közelítette meg a kérdést. Miután leszögezte, hogy kontinensünkön az országok demográfiai problémákkal küszködnek, kifejtette: vannak országok, amelyek nem beszélnek róla, mások a migránsok letelepítésében látják a megoldás kulcsát, és van Magyarország, ahol - úgymond - minden eszköz megvan arra, hogy megfordítsuk a kedvezőtlen tendenciát, a családtámogatások révén. Ehhez jó támpontot szolgáltatnak az olyan, a nemzetközi pénzügyi intézményektől felvett hitelek, mint amiről tegnap írtak alá megállapodást. Szakértők szerint az óvodai, iskolai infrastruktúra-fejlesztését szolgáló 30 milliárd forintos hitel hasznossága aligha vonható kétségbe, ám ennek a demográfiára, pláne az egyre növekvő szakember hiányra közvetlen hatása aligha lesz.

Magyarország egyébként tart attól, hogy Orbán Viktor szavaival, 2020 után "nem lesz olyan külső támasz, mint eddig,” és csak abban reménykedhetünk, hogy az uniós támogatások leépítése a következő évtizedtől lassú lesz.

A kormányfő is elismerte, hogy az elmúlt negyedév növekedési adatai nem teszik felhőtlenül boldoggá, de úgy vélte, a növekedés most és középtávon is az uniós átlag felett lesz. Orbán Viktor vágya az, hogy az ország gazdasági teljesítményét meg lehet duplázni, a többi között jobban szervezett gazdasággal, kisebb bürokráciával és jobban dolgozó állammal. Közgazdászok azonban úgy vélik, hogy a jelenlegi 2 százalék körüli éves GDP-növekedés meghaladása illúziónak látszik. A magyar gazdaságban - látva a beruházások volumenének évek óta tartó lassulását - legfeljebb 2 százalékos potenciális növekedés lelhető fel, ám előfordulhat egy-egy ennél jobb teljesítményt nyújtó év.

Orbán Viktor - akárcsak az Európai Beruházási Bank közleménye - Varga Mihályt, mint "pénzügyminisztert" említi, ez a funkció azonban a Fidesz akaratából 2010 óta nem létezik. Ugyancsak felkapták a fejüket a Magyar Tudományos Akadémián a ceremónia résztvevői, amikor a kormányfő hazánkról nem mint Magyarországról, hanem Magyar Köztársaságról beszélt. Ilyenre az alaptörvény elfogadása óta nem volt példa!

Nincs koccintás

Alig több, mint két hónapja Orbán Viktor "példátlan eredménynek" nevezte, hogy sikerült visszafizetni az IMF-nek és az Európai Uniónak azt a hitelt, amelyet még az előző (szocialista) kormány vett fel. Azt mondta, „ma reggel jobban ébredtünk és könnyebben is lélegzünk”, este pedig minden családnak jó oka van, hogy egy jó üveg vörösborral koccintson a haza egészségére. Ezúttal ilyesmiről nem volt szó. Igaz, ezt a hitelt már a nemzeti kormány vette fel, tehát egészen más.

Egész Európában látom a veszélyeket

Publikálás dátuma
2016.06.14. 07:00
Az unalmas előadásnál nincs rosszabb – az maga a teljes csőd FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Fischer Ádám nemzedéke feladatának tartja, hogy az alapértékekre - így a parlamentáris demokráciára, az emberi jogokra - felhívja a fiatalok figyelmét, mert ők nem becsülik eléggé ezeket. A világhírű karmesterrel abból az alkalomból beszélgettünk, hogy tizedik születésnapját ünnepli a Művészetek Palotája, a Müpa egyik legsikeresebb fesztiválja, a Budapesti Wagner-napok, amelynek ő a művészeti vezetője és karmestere. Az idei programsorozat holnap kezdődik: a világhírű tetralógia, A Nibelung gyűrűje mellett ezúttal A nürnbergi mesterdalnokok kerül színre. Fischer Ádámot ugyan a munkája jórészt Bécshez, New York-hoz, Düsseldorfhoz és Koppenhágához köti, azért figyel a hazai politikára is.

- A tizedik évforduló nyilván alkalmas a számvetésre. Mit sikerült megvalósítani a Budapesti Wagner-napok eredeti koncepciójából, s miben szeretnének változtatni?

- Az elmúlt tíz évben eljátszottuk a teljes „bayreuthi kánont”, vagyis Wagner összes olyan operáját, amit teljes értékű alkotásnak tekintett, s a Bayreuthi Ünnepi Játékok műsorán szerepel. Az eddigi tapasztalatokat értékelve most a fejlesztés időszaka következik: olyan hangzást és előadási stílust szeretnénk kialakítani, ami kifejezetten a Müpára és a Budapesti Wagner-napokra jellemző. Az elején még nem volt elég önbizalmunk: azt hittük, hogy Wagner zenéjéhez, a hosszú, négy-öt órás előadásokhoz sok és érdekes látványt kell társítani, mert nélküle a zene esetleg unalmassá válik. Az unalmas előadásnál pedig nincs rosszabb, az maga a teljes csőd. A Rajna kincse és A walkür előadásai azonban megmutatták, hogy nincs szükség még több színpadi hatásra, a zene önmagában is nagyon erős, ezért a Siegfried és Az istenek alkonya esetében már nyugodtan elmozdulhattunk az eredeti koncepció, a zeneközpontú hangversenytermi előadások irányába. Ez nagy öröm számomra, mert azt jelenti, hogy valami különlegesség született. A Müpa rendkívüli adottságai – és persze az egyes produkciók főszereplői, közreműködői – világviszonylatban is izgalmas alternatívát nyújtanak a Wagner-interpretáció terén.

- Ez azt is jelenti, hogy háttérbe szorulnak a rendezői elképzelések?

- Természetesen nem, de a rendezésnek is alkalmazkodnia kell a helyszínhez és a zenei koncepcióhoz. A Nibelung gyűrűje tetralógia rendezésére például azért kértem fel Hartmut Schörghofert, mert nagyszerű érzékkel tudja képekben megfogalmazni a műben rejlő gondolatokat. A megszokott operaszínpadi eszközök helyett a társművészeteket hívja segítségül: az előadásban fontos szerepet kap az árnyjáték és a filmvetítés, a bábosok és a táncosok, valamint egy speciálisan kialakított, többfunkciós díszletfal. Jövőre egy ritkábban hallható zenedráma, a Rienzi korszerű előadása jelzi majd a megújulás irányát, 2018-ban pedig új rendezés is lesz, legalábbis azt remélem.

- A Budapesti Wagner-napok nagy értéke, hogy évről évre olyan énekes világsztárokat hoz el Budapestre, akiket egyébként kevés esélyünk lenne hallani.

- Valóban így van, s ennek csak látszólag mond ellent, hogy számomra az előadás szerves egysége a legfontosabb, s nem az egyéni teljesítmények. Az énekesek kiválasztásakor fontos szempont, hogy a Müpában, a nézők közvetlen közelében teljesen másképp kell énekelni, mint a Metropolitan hatalmas színpadán. Nálunk felértékelődnek a finom színészi eszközök, például a mimika.

- Ön világszerte keresett operakarmester, de nemrégiben úgy határozott: csak a bécsi Staatsoperben és a New York-i Metropolitanben dirigál operaelőadásokat. Mi motiválta ezt a döntést?

- Nagyon egyszerű: Bécsben és New Yorkban a legjobb a zenekar. Mindent pontosan megcsinálnak, amit kérek és mutatok, így igazán izgalmas operaelőadásokat lehet velük létrehozni. Ezekben a produkciókban elsősorban az érdekel, hogy új oldaláról mutassunk meg olyan darabokat, amelyeket egyébként már jól ismer a közönség. A Bécsi Filharmonikusok koncertekre is rendszeresen felkérnek – Ausztriában éppúgy, mint külföldi turnéra –, ami megtisztelő feladat. Ha pedig egy felkérés igazán érdekes, akkor azért más városokba is elmegyek: 2018-ban például Drezdába, az idén ősszel pedig Milánóba, ahol a Scala új Varázsfuvola-előadását vezénylem.

- Miért olyan érdekes A varázsfuvola? Mit lehet még kihozni belőle?

- Azért vállaltam el, mert ez egy olyan projekt, amelyben nagyon fiatal, kiemelkedően tehetséges énekesekkel dolgozunk együtt. Foglalkoztat a szakma jövője: intézményes keretek között ugyan nem tanítok, de szeretném támogatni a fiatalokat. Ha valaki a zenei pályát választja, már nagyon korán, 8-10 évesen el kell köteleznie magát mellette; ez nagyon komoly invesztíciót igényel a szülők és a gyerek részéről is. Nekünk, idősebb karmestereknek, rendezőknek, zeneszerzőknek kötelességünk, hogy támogassuk az operajátszás jövőjét.

- Korábbi felkérés alapján szeptembertől a Düsseldorfi Szimfonikusok zeneigazgatói posztját is betölti. A zenei életben nyüzsgő sznobokat ez igencsak meglepheti, hiszen az észak-rajna-vesztfáliai együttes nem tartozik a világ élvonalába.

- Nem becsülném le azt a zenekart, amelynek a 19. században Mendelssohn és Schumann is a zeneigazgatója volt. A felkérést azonban nem ezért – és nem is az egyébként igen szimpatikus menedzsment miatt – vállaltam, hanem azért, mert megállapodtunk: négy év alatt az összes Mahler-szimfóniát eljátsszuk koncerten, és lemezre is felvesszük. Ez csodálatos feladat. A zenekar – a Deutsche Oper am Rhein részeként – legalább 70-75 százalékban operát játszik, s az ilyen együtteseket gyakran eléri a zenei skorbut: nem jutnak elegendő vitaminhoz és tápanyaghoz a szimfonikus zene által. Úgy érzem, ezért is inspirálja őket különösen a tervezett Mahler-ciklus.

- Kiváló Mahler-felvételekkel Dunát lehet rekeszteni. Többek között öccse, Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar is lemezre vette már a Mahler-szimfóniákat.

- Nem törekszem semmiféle összehasonlításra. Abban a teljesen egyedi megközelítésben és játékmóddal fogjuk előadni a Mahler-szimfóniákat, ahogyan a zenekarral együtt elképzelem.

- Másik állandó együttesével, a Dán Rádió Kamarazenekarával sikert sikerre halmozott, Mozart- és Beethoven-ciklusaikról Európa-szerte elismeréssel szóltak. Aztán tavaly megszűnt a költségvetési támogatás, csődbe jutott az együttes. Hogyan történhetett meg ez egy olyan jóléti államban, mint Dánia?

- Az együttes végül nem szűnt meg: magántámogatásokból tovább él, és Dán Nemzeti Kamarazenekar néven játszunk. Évente öt-hat koncertet vállalok velük. Egyébként pedig azért került a csőd szélére, mert a rádiózenekarok világszerte bajban vannak. Hagyományos feladatukra, a stúdiófelvételek készítésére az új hanghordozók, az internetes letöltés, a megváltozott „zenefogyasztási” szokások miatt egyre kisebb az igény.

- Ugyanez hatványozottan igaz a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarára és Énekkarára: fenntartójuk, a magát közszolgálatinak nevező MTVA megszüntetni ugyan nem meri őket, de évről évre siralmasabb helyzetben vegetálnak, a jó muzsikusok pedig menekülnek a zenekarból. Miért ragaszkodik a Budapesti Wagner-napokon mégis hozzájuk?

- Az egész Wagner-napok koncepcióját a Rádiózenekarra és –énekkarra találtam ki. Egyedül az ő munkabeosztásuk engedi meg azt a rendkívül intenzív május-júniusi próbaidőszakot, amire szükségünk van. Egy hagyományos bérleti struktúrában játszó együttes, amelynek az évad vége felé is vannak koncertjei, erre egyszerűen képtelen lenne. Velük kezdtem el a Wagner-napokat, s most már annyira megismerték a repertoárt, olyan jól tudunk együtt dolgozni, hogy nem szeretnék, nem is tudok változtatni.

- A Wagner-napokon kívül igen ritkán hallhatjuk Magyarországon. Csak az újévi Haydn-hangversenyt vezényli a Müpában, és újabban a Szabadság téri közös énekléseken bukkant fel, amit az ön által „történelemhamisítónak és hazugnak” nevezett német megszállási emlékműnél szervez. Mennyire foglalkoztatják a magyar belpolitika kedvezőtlen folyamatai?

- A munkám, az egzisztenciám nem köt Magyarországhoz, ezért nem tartom etikusnak, hogy napi szinten állást foglaljak belpolitikai kérdésekben. Ugyanakkor látom a veszélyeket, s nemcsak itthon, hanem egész Európában: a történelem meghamisítását, a múltbeli bűnök relativizálását, a szélsőséges pártok és mozgalmak előretörését. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalabbak – főleg azok, akik már beleszülettek – nem becsülik meg eléggé a szabad társadalmakat, a parlamentáris demokráciát, az emberi jogokat. Az én nemzedékem feladata, hogy ezekre az alapértékekre rendszeresen felhívjuk a figyelmet. A közeljövőben a Bécsi Szimfonikusokkal is játszunk egy olyan hangversenyt a Heldenplatzon, amely a szabadság eszméjére, az emberi jogok megőrzésére fókuszál. A közönséggel közös éneklés azonban ott nem lesz – ez megmarad a Szabadság tér specialitása.

 Pályakép
Fischer Ádám 1949-ben született Budapesten. Nagyon fiatalon elhagyta Magyarországot: a hatvanas évek végétől Bécsben, Velencében és Sienában végezte tanulmányait. Karmesterként, zeneigazgatóként dolgozott Grazban, Sankt Pöltenben, Bécsben, Helsinkiben és számos német városban (Karlsruhe, München, Freiburg, Kassel, Mannheim). Vendégkarmesterként működik a bécsi Staatsoperben, a milánói Scalában, a Párizsi Operában, a londoni Covent Gardenben és a New York-i Metropolitanben.
1987-től az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar művészeti vezetője, 1998-tól a Dán Rádió Kamarazenekarának zeneigazgatója. 2001-ben, Giuseppe Sinopoli váratlan halála után lett a Bayreuthi Ünnepi Játékok egyik meghatározó dirigense. Közben időről időre visszatért Budapestre: 2004-ben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, 2007-ben a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója lett, de elfoglaltságai miatt mindkét tisztségéről lemondott.
A közéleti kérdések iránt érdeklődő, liberális demokrata meggyőződésű karmester alapító tagja volt az SZDSZ-nek, majd a rendszerváltás után a Szlovák-Magyar Fórum egyik vezetője lett. Ez a szervezet a fellángoló nacionalizmusból eredő konfliktusok, a két ország között (pl. a bős-nagymarosi vízlépcső kapcsán) kialakult viták megoldását igyekezett elősegíteni. Az ezredfordulón a Helsinki Bizottság elnökségi tagja lett – azóta is sokat foglalkozik migrációs kérdésekkel.

Nyolc este Wagner jegyében

A Ring tetralógia (más néven: A Nibelung gyűrűje) az idei Budapesti Wagner-napokon is teljes egészében elhangzik. Június 16-én A Rajna kincse, 17-én A walkür, 18-án a Siegfried, 19-én Az istenek alkonya kerül színre – Fischer Ádám vezényletével, Hartmut Schörghofer rendezésében. A nemzetközi sztárfellépők között lesz Johan Botha dél-afrikai tenor (a bécsi Staatsoper művésze) és a Feröer-szigeteki Runi Brattaberg, valamint a német nyelvterület olyan meghatározó énekesei, mint Christian Franz, Johan Reuter, Evelyn Herlitzius, Anja Kampe, Waltraud Meier és Walter Fink. Richard Wagner egyetlen érett kori vígoperáját, A nürnbergi mesterdalnokokat június 24-én és 26-án láthatja a Müpa közönsége; olyan közreműködőkkel, mint a világhírű dán bariton, Bo Skovhus és a Seattle-ben megrendezett Wagner-énekverseny győzteseként feltűnt brit James Rutherford, valamint a hazai operajátszás sztárjai közül Bretz Gábor. Az előadásokon közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, illetve a Budapesti Stúdió Kórus. A fesztivál kísérő programjában (június 15-én és 23-án) két olyan dokumentumfilm is szerepel, amelyeket a Müpa készített. A bolygó hollandi és A nürnbergi mesterdalnokok színpadra állításáról, értelmezési lehetőségeiről Várbiró Judit szerkesztő-rendező kérdezte Fischer Ádámot és a két rendezőt (Michael Schulz, Kovalik Balázs). A Müpa előcsarnokában a fesztivál elmúlt tíz évének emlékezetes pillanatait felelevenítő fotókiállítás is várja a zenebarátokat.

Kapcsolódó
Budapesti Wagner-napok

Egész Európában látom a veszélyeket

Publikálás dátuma
2016.06.14. 07:00
Az unalmas előadásnál nincs rosszabb – az maga a teljes csőd FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Fischer Ádám nemzedéke feladatának tartja, hogy az alapértékekre - így a parlamentáris demokráciára, az emberi jogokra - felhívja a fiatalok figyelmét, mert ők nem becsülik eléggé ezeket. A világhírű karmesterrel abból az alkalomból beszélgettünk, hogy tizedik születésnapját ünnepli a Művészetek Palotája, a Müpa egyik legsikeresebb fesztiválja, a Budapesti Wagner-napok, amelynek ő a művészeti vezetője és karmestere. Az idei programsorozat holnap kezdődik: a világhírű tetralógia, A Nibelung gyűrűje mellett ezúttal A nürnbergi mesterdalnokok kerül színre. Fischer Ádámot ugyan a munkája jórészt Bécshez, New York-hoz, Düsseldorfhoz és Koppenhágához köti, azért figyel a hazai politikára is.

- A tizedik évforduló nyilván alkalmas a számvetésre. Mit sikerült megvalósítani a Budapesti Wagner-napok eredeti koncepciójából, s miben szeretnének változtatni?

- Az elmúlt tíz évben eljátszottuk a teljes „bayreuthi kánont”, vagyis Wagner összes olyan operáját, amit teljes értékű alkotásnak tekintett, s a Bayreuthi Ünnepi Játékok műsorán szerepel. Az eddigi tapasztalatokat értékelve most a fejlesztés időszaka következik: olyan hangzást és előadási stílust szeretnénk kialakítani, ami kifejezetten a Müpára és a Budapesti Wagner-napokra jellemző. Az elején még nem volt elég önbizalmunk: azt hittük, hogy Wagner zenéjéhez, a hosszú, négy-öt órás előadásokhoz sok és érdekes látványt kell társítani, mert nélküle a zene esetleg unalmassá válik. Az unalmas előadásnál pedig nincs rosszabb, az maga a teljes csőd. A Rajna kincse és A walkür előadásai azonban megmutatták, hogy nincs szükség még több színpadi hatásra, a zene önmagában is nagyon erős, ezért a Siegfried és Az istenek alkonya esetében már nyugodtan elmozdulhattunk az eredeti koncepció, a zeneközpontú hangversenytermi előadások irányába. Ez nagy öröm számomra, mert azt jelenti, hogy valami különlegesség született. A Müpa rendkívüli adottságai – és persze az egyes produkciók főszereplői, közreműködői – világviszonylatban is izgalmas alternatívát nyújtanak a Wagner-interpretáció terén.

- Ez azt is jelenti, hogy háttérbe szorulnak a rendezői elképzelések?

- Természetesen nem, de a rendezésnek is alkalmazkodnia kell a helyszínhez és a zenei koncepcióhoz. A Nibelung gyűrűje tetralógia rendezésére például azért kértem fel Hartmut Schörghofert, mert nagyszerű érzékkel tudja képekben megfogalmazni a műben rejlő gondolatokat. A megszokott operaszínpadi eszközök helyett a társművészeteket hívja segítségül: az előadásban fontos szerepet kap az árnyjáték és a filmvetítés, a bábosok és a táncosok, valamint egy speciálisan kialakított, többfunkciós díszletfal. Jövőre egy ritkábban hallható zenedráma, a Rienzi korszerű előadása jelzi majd a megújulás irányát, 2018-ban pedig új rendezés is lesz, legalábbis azt remélem.

- A Budapesti Wagner-napok nagy értéke, hogy évről évre olyan énekes világsztárokat hoz el Budapestre, akiket egyébként kevés esélyünk lenne hallani.

- Valóban így van, s ennek csak látszólag mond ellent, hogy számomra az előadás szerves egysége a legfontosabb, s nem az egyéni teljesítmények. Az énekesek kiválasztásakor fontos szempont, hogy a Müpában, a nézők közvetlen közelében teljesen másképp kell énekelni, mint a Metropolitan hatalmas színpadán. Nálunk felértékelődnek a finom színészi eszközök, például a mimika.

- Ön világszerte keresett operakarmester, de nemrégiben úgy határozott: csak a bécsi Staatsoperben és a New York-i Metropolitanben dirigál operaelőadásokat. Mi motiválta ezt a döntést?

- Nagyon egyszerű: Bécsben és New Yorkban a legjobb a zenekar. Mindent pontosan megcsinálnak, amit kérek és mutatok, így igazán izgalmas operaelőadásokat lehet velük létrehozni. Ezekben a produkciókban elsősorban az érdekel, hogy új oldaláról mutassunk meg olyan darabokat, amelyeket egyébként már jól ismer a közönség. A Bécsi Filharmonikusok koncertekre is rendszeresen felkérnek – Ausztriában éppúgy, mint külföldi turnéra –, ami megtisztelő feladat. Ha pedig egy felkérés igazán érdekes, akkor azért más városokba is elmegyek: 2018-ban például Drezdába, az idén ősszel pedig Milánóba, ahol a Scala új Varázsfuvola-előadását vezénylem.

- Miért olyan érdekes A varázsfuvola? Mit lehet még kihozni belőle?

- Azért vállaltam el, mert ez egy olyan projekt, amelyben nagyon fiatal, kiemelkedően tehetséges énekesekkel dolgozunk együtt. Foglalkoztat a szakma jövője: intézményes keretek között ugyan nem tanítok, de szeretném támogatni a fiatalokat. Ha valaki a zenei pályát választja, már nagyon korán, 8-10 évesen el kell köteleznie magát mellette; ez nagyon komoly invesztíciót igényel a szülők és a gyerek részéről is. Nekünk, idősebb karmestereknek, rendezőknek, zeneszerzőknek kötelességünk, hogy támogassuk az operajátszás jövőjét.

- Korábbi felkérés alapján szeptembertől a Düsseldorfi Szimfonikusok zeneigazgatói posztját is betölti. A zenei életben nyüzsgő sznobokat ez igencsak meglepheti, hiszen az észak-rajna-vesztfáliai együttes nem tartozik a világ élvonalába.

- Nem becsülném le azt a zenekart, amelynek a 19. században Mendelssohn és Schumann is a zeneigazgatója volt. A felkérést azonban nem ezért – és nem is az egyébként igen szimpatikus menedzsment miatt – vállaltam, hanem azért, mert megállapodtunk: négy év alatt az összes Mahler-szimfóniát eljátsszuk koncerten, és lemezre is felvesszük. Ez csodálatos feladat. A zenekar – a Deutsche Oper am Rhein részeként – legalább 70-75 százalékban operát játszik, s az ilyen együtteseket gyakran eléri a zenei skorbut: nem jutnak elegendő vitaminhoz és tápanyaghoz a szimfonikus zene által. Úgy érzem, ezért is inspirálja őket különösen a tervezett Mahler-ciklus.

- Kiváló Mahler-felvételekkel Dunát lehet rekeszteni. Többek között öccse, Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar is lemezre vette már a Mahler-szimfóniákat.

- Nem törekszem semmiféle összehasonlításra. Abban a teljesen egyedi megközelítésben és játékmóddal fogjuk előadni a Mahler-szimfóniákat, ahogyan a zenekarral együtt elképzelem.

- Másik állandó együttesével, a Dán Rádió Kamarazenekarával sikert sikerre halmozott, Mozart- és Beethoven-ciklusaikról Európa-szerte elismeréssel szóltak. Aztán tavaly megszűnt a költségvetési támogatás, csődbe jutott az együttes. Hogyan történhetett meg ez egy olyan jóléti államban, mint Dánia?

- Az együttes végül nem szűnt meg: magántámogatásokból tovább él, és Dán Nemzeti Kamarazenekar néven játszunk. Évente öt-hat koncertet vállalok velük. Egyébként pedig azért került a csőd szélére, mert a rádiózenekarok világszerte bajban vannak. Hagyományos feladatukra, a stúdiófelvételek készítésére az új hanghordozók, az internetes letöltés, a megváltozott „zenefogyasztási” szokások miatt egyre kisebb az igény.

- Ugyanez hatványozottan igaz a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarára és Énekkarára: fenntartójuk, a magát közszolgálatinak nevező MTVA megszüntetni ugyan nem meri őket, de évről évre siralmasabb helyzetben vegetálnak, a jó muzsikusok pedig menekülnek a zenekarból. Miért ragaszkodik a Budapesti Wagner-napokon mégis hozzájuk?

- Az egész Wagner-napok koncepcióját a Rádiózenekarra és –énekkarra találtam ki. Egyedül az ő munkabeosztásuk engedi meg azt a rendkívül intenzív május-júniusi próbaidőszakot, amire szükségünk van. Egy hagyományos bérleti struktúrában játszó együttes, amelynek az évad vége felé is vannak koncertjei, erre egyszerűen képtelen lenne. Velük kezdtem el a Wagner-napokat, s most már annyira megismerték a repertoárt, olyan jól tudunk együtt dolgozni, hogy nem szeretnék, nem is tudok változtatni.

- A Wagner-napokon kívül igen ritkán hallhatjuk Magyarországon. Csak az újévi Haydn-hangversenyt vezényli a Müpában, és újabban a Szabadság téri közös énekléseken bukkant fel, amit az ön által „történelemhamisítónak és hazugnak” nevezett német megszállási emlékműnél szervez. Mennyire foglalkoztatják a magyar belpolitika kedvezőtlen folyamatai?

- A munkám, az egzisztenciám nem köt Magyarországhoz, ezért nem tartom etikusnak, hogy napi szinten állást foglaljak belpolitikai kérdésekben. Ugyanakkor látom a veszélyeket, s nemcsak itthon, hanem egész Európában: a történelem meghamisítását, a múltbeli bűnök relativizálását, a szélsőséges pártok és mozgalmak előretörését. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalabbak – főleg azok, akik már beleszülettek – nem becsülik meg eléggé a szabad társadalmakat, a parlamentáris demokráciát, az emberi jogokat. Az én nemzedékem feladata, hogy ezekre az alapértékekre rendszeresen felhívjuk a figyelmet. A közeljövőben a Bécsi Szimfonikusokkal is játszunk egy olyan hangversenyt a Heldenplatzon, amely a szabadság eszméjére, az emberi jogok megőrzésére fókuszál. A közönséggel közös éneklés azonban ott nem lesz – ez megmarad a Szabadság tér specialitása.

 Pályakép
Fischer Ádám 1949-ben született Budapesten. Nagyon fiatalon elhagyta Magyarországot: a hatvanas évek végétől Bécsben, Velencében és Sienában végezte tanulmányait. Karmesterként, zeneigazgatóként dolgozott Grazban, Sankt Pöltenben, Bécsben, Helsinkiben és számos német városban (Karlsruhe, München, Freiburg, Kassel, Mannheim). Vendégkarmesterként működik a bécsi Staatsoperben, a milánói Scalában, a Párizsi Operában, a londoni Covent Gardenben és a New York-i Metropolitanben.
1987-től az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar művészeti vezetője, 1998-tól a Dán Rádió Kamarazenekarának zeneigazgatója. 2001-ben, Giuseppe Sinopoli váratlan halála után lett a Bayreuthi Ünnepi Játékok egyik meghatározó dirigense. Közben időről időre visszatért Budapestre: 2004-ben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, 2007-ben a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója lett, de elfoglaltságai miatt mindkét tisztségéről lemondott.
A közéleti kérdések iránt érdeklődő, liberális demokrata meggyőződésű karmester alapító tagja volt az SZDSZ-nek, majd a rendszerváltás után a Szlovák-Magyar Fórum egyik vezetője lett. Ez a szervezet a fellángoló nacionalizmusból eredő konfliktusok, a két ország között (pl. a bős-nagymarosi vízlépcső kapcsán) kialakult viták megoldását igyekezett elősegíteni. Az ezredfordulón a Helsinki Bizottság elnökségi tagja lett – azóta is sokat foglalkozik migrációs kérdésekkel.

Nyolc este Wagner jegyében

A Ring tetralógia (más néven: A Nibelung gyűrűje) az idei Budapesti Wagner-napokon is teljes egészében elhangzik. Június 16-én A Rajna kincse, 17-én A walkür, 18-án a Siegfried, 19-én Az istenek alkonya kerül színre – Fischer Ádám vezényletével, Hartmut Schörghofer rendezésében. A nemzetközi sztárfellépők között lesz Johan Botha dél-afrikai tenor (a bécsi Staatsoper művésze) és a Feröer-szigeteki Runi Brattaberg, valamint a német nyelvterület olyan meghatározó énekesei, mint Christian Franz, Johan Reuter, Evelyn Herlitzius, Anja Kampe, Waltraud Meier és Walter Fink. Richard Wagner egyetlen érett kori vígoperáját, A nürnbergi mesterdalnokokat június 24-én és 26-án láthatja a Müpa közönsége; olyan közreműködőkkel, mint a világhírű dán bariton, Bo Skovhus és a Seattle-ben megrendezett Wagner-énekverseny győzteseként feltűnt brit James Rutherford, valamint a hazai operajátszás sztárjai közül Bretz Gábor. Az előadásokon közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, illetve a Budapesti Stúdió Kórus. A fesztivál kísérő programjában (június 15-én és 23-án) két olyan dokumentumfilm is szerepel, amelyeket a Müpa készített. A bolygó hollandi és A nürnbergi mesterdalnokok színpadra állításáról, értelmezési lehetőségeiről Várbiró Judit szerkesztő-rendező kérdezte Fischer Ádámot és a két rendezőt (Michael Schulz, Kovalik Balázs). A Müpa előcsarnokában a fesztivál elmúlt tíz évének emlékezetes pillanatait felelevenítő fotókiállítás is várja a zenebarátokat.

Kapcsolódó
Budapesti Wagner-napok